Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)
1912-02-22 / 42. szám
2. I?!dal. SZAMOK 1912. február 22. 42 szám. lyett semmitmondó politikai nyilatkozatok újra csak a tovább várakozás unalmát zsibbasztoHák reánk. A helyzet. Budapest, febr. 21. Ma ismét keresztülcsillant a politikai helyzet sürü ködén a béke reménysége. El kell ismernünk, hogy ebben nagy része van a Kossuth-pártnak, amely jól megfonotolta a bekövetkezendőket s átlátják, hogy a miniszterelnök a legvégsőkig elment a béke érdekében. Khuen-Héderváry gróf holnap Bécsbe utazik és van rá reménység, hogy meghozza azt a minimumot, amelylyel azután a Kossuth-párt is megelédethetik. Ha ez bekövetkezik, akkor Justhték szépen a pad alá kerülnek s majd onnét öltögethetik szorgalmasan nemzetiszinü nyel- vecskéiket a komoly munkának mellettük elhaladó szekerére. Érdekes egyébként is a két ellenzéki tábor belső képe. Mindkét párt hangulata erősen harcias, De mig a Justh-párt a kormány ellen dühöng, addig Kossuthék a Justh-pártra hara- gusznak erősen, amiért őket azzal vádolják meg, hogy a kormánynak beadták a derekukat, hogy föladták függetlenségüket. Oly nagy emiatt az elkeseredés a Kossuth-pártban, hogy egész komolyan beszélnek egy kiáltványról, melyben Kossuth a népet fölvilágosítaná, hogy miért tartja előbbre valónak a békét a meddő harcnál. Hir szerint péntektől kezdve tiltva lesz a napirend előtti felszólalás, vagyis a hős obstruktorok fegyvertára egy fegyverrel szegényebb lesz. A békére most, hogy a Kossuth-párt ennyire szemberült Justhtékkal, sokkal nagyobb a remény, mint eddig volt. Héderváry bécsi utjától függ termádé merem hinni, hogy én, mint apa, jobban ismerem a fiamat, mint ön. Nézzen csak oda, hogy üli Talán igy szoktak ülni jól nevelt gyermekek ! Szépen ülj I Fegya felemeli a állát, kinyújtja a nyakát s azt hiszi, hogy szépen ül. A szemében könyek csillognak. — Egyél 1 Tartsd szépen azt a kanalat 1 Megállj csak, majd adok én neked, te rossz kölyök! Ne sírj! Néz a szemembe I Fegya megpróbál egyenesen a szemébe nézni, de az arca reszket és szemei megtelnek könyekkel I — Áhá . . . sirsz! ? Rosszul viseled magadat és még sirsz is ? Menj tüstént a szegletbe, egy — kettő. — Ugyan hadd ebédeljen hát elébb! — veti magát közbe az anyja. — Ebéd nélkül! Az ilyen szemt . . . az ilyen csintalan gyermeknek nem jár ebéd 1 Fegya pihegő arccal s egész testében remegve lecsúszik a székről s a szegletbe megy . . . — Megállj csak, majd adok én neked 1 — folytatta az apa. — Ha senki sem akar a neveléseddel foglalkozni ám legyen, majd hozzálátok én . . . szetesen leginkább a béke sorsa, de beavatottak erősen bíznak benne, hogy a miniszterelnök bécsi útja nem lesz sikertelen. A képvisBlőfjáz ülése. — Saját tudósitónktól. — Bpest, 1912. február 21. Návay elnök nyitotta meg az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök jelentette; hogy gróf Károlyi József két havi szabadságot kért. A Ház megadta. Az interpelláeiós könyvbe többek között Apponyi Albert gróf jegyzett be újabb interpellációt a közös pénzügymiuisz tér lemondása és a külügyminisztériumban történő változások tárgyában. Jelentette az elnök, hogy napirend előtti felszólalásra Désy Zoltánnak, Polónyi Gézának, Bikády Antalnak és Lovászy Mártonnak adott en gedólyt. Désy Zoltán a miniszterelnök legutóbbi beszédével foglalkozik és kijelenti, hogy az abban foglaltak nem elégítik ki a függetlenségi pártokat. Pártja ragaszkodik az általános választói jog mielőbbi megoldásához is, mert ezt az ország népe már régen kívánja. De sürgősen kívánják a függetlenségi pártok is s igy a kérdés megoldását a legsürgősebb kormány-programmnak tartja. A miniszterelnöknek a választói jogról szóló törvényjavaslatról mondott kijelentését helyesnek tartja, de elvárja a miniszterelnöktől, hogy nyilatkozni fog a titkosságról is. Polónyi Géza kijelenti, hogy nem a béke olajárával a kezében jött. Felhívja a Ház figyelmét a zágrábi, szerajevói és prágai tüntetésekre, melyeken a magyar nemzetet gyalázzák folytonosan és elégetik a magyar zászlókat. Ilyen sérelmeket nem volna szabad tűrni a nemzetnek, sajnálatosnak és sérelmesnek tarja azt is, hogy Búr rián közös pénzügyminiszternek le kellett mondani. Baross János közbeszól: Kót hónappal Nekem ugyan nem fogsz rosszalkodni és ebédközben pityeregni! Te mamlasz 1 Dolgozni kell! Érted ? Dolgozni ! Az apád is dolgozott, dolgozzál hát te is. Senki sem kap ám ingyen kenyeret 1 Embernek kell lenni a talpán az embernek ! — Az istenért, hadd már abba ! — kérleli a felesége franciául. — Legalább idegenek előtt ne falj fel bennünket ... Az öreg mindezt hallja s igy azután az egész város megtudja majd . . . — Felek is én az idegenektől — feleli Zsilin oroszul. — Ivanovna Anfisza látja, hogy én joggal beszélek igy. Va*y szerinted tán meg kellene elégedve lennem ezzel a fiúval? Tudod mennyibe kerül ő nekem ? Tudod te semmirekellő fiú mibe ke rülsz te nekem ? Vagy tán azt hiszed, hogy én csinálom a pénzt, vagy ingyen kapom? Ne bőgj I Hallgass! Hallod-e vagy sem? Azt akarod te gyalázatos,hogy megverjelek? Fegya hangosan följajdul és elkezd zokogni. — No ez már tűrhetetlen l — kiált föl az anyja, felugrik az asztaltól és félredobja a.szalvétáját. — Soha nem ebédeiezelőtt még nem igy beszéit a képviselő ur I (Zaj.) Polónyi Géza : Én elveim ellen sohasem cselekedtem s nincs a függetlenségi pártnak se olyan tagja, melv régóta hirdetett programújától eltérne. Sajnálja, hogy akadnak olyan egyének, akik a függetlenségi pártot izolálni akarják. Reméli, hogy ez nem fog sikerülni, mint ahogy nem sikerült 1906 ban sem a függetlenségi pártok izolálására törekvő kísérlet. Megcáfolja ama hireket, hogy a Kossuth-párt most izolálni akarja a Justh pártot. Hogy állunk a csatornázással? — Saját tudósítónktól — Szatmárnémeti, 1912. febr. 20. Az egész város közönségét é<dekli a csatornázás ügyének állása, mert a csatornázással kapcsolatban sok olyan intézményt létesítenek, melyek hiányát régóta érzi a város közönsége. A csatornázási tervezet lényeges és pedig igen előnyös átalakuláson megy át. Az eredeli tervezet szerint a csatorna- hálózat csak a meglévő utcákon vonult volna keresztül. Újabban azonban, számítva a város rohamos fejlődésére, elhatározta, hogy a csatorna hálózatot ott is lefektetik, ahol majd csak a késő jövőben szándékoznak utcákat nyitni. Alkalmunk volt betekinteni a tervezetbe, s csak elismeréssel nyilatkozhatunk felőle, mert nagy körültekintéssel készült, számolva minden eshetőségre. A csatornázási munkálat most az uj hálózat kitűzésével foglalkoztatja a vízvezetéki osztályt. Kovács István vizmüigazgató az elmúlt n*pol(han járt hivatalosan a földmi- velésügyi minisztériumban és bemutatta a csatornahálózat kibővítésének vázlatrajzát. hét az ember nyugodtan 1 Igazán már torkig vagyunk veled. A torkára mutat és kendőjét a szemeihez emelve — kimegy az ebédlőből. — Megvannak sértve ... — dörmögi Zsilin erőltetett mosolylyal. — Jól vannak nevelve . . . Persze, Ivanovna Anfica mostanában nem igen szereti az igazat hallani. S azért mi vagyunk a hibásak ! Eltelik par perc szótlan némaságban. Zsilán körülnéz a tányérok közt és látva, hogy még senki sem nyúlt a leveshez, mélyen felsóhajt s rámereszti a szemeit a neve- lőnő piruló és aggodalmas arcára. — Ön sem eszik, Vaszilivjena ? — kérdi tele. — Tán ön is sértve érzi magát ? Igen . . .? Nem tetszik, nem az igazság? Mar bocsásson meg, de nekem ilyen a természetem (felsóhajt). No de látom, hogy az én jelenlétem kellemetlen. Előttem se nem esznek, se nem beszélnek ... No lám. Miért nem mondták, elmentem volna . . . El is megyek. Zsi in fölkel és méltóságteljesen megy az ajtó felé. Amint a pityergő Fegya mellé kerül, megáll. — Azok után, amik itt történtek, szabad vagyl — szólt oda Fagyához, mél-
