Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)

1912-02-22 / 42. szám

^1912 február 22.) 42. szám. SZAMOS 3 . oldai. A minisztériumban hozzájárultak a vázlattervhez s most már ennek alapján megkezdődik a rajzban feltüntetett terüle­teken a helyszíni felvétel. Ez a munkálat azonban hosszabb időt vesz igénybe, mert a szakosztályt a csator­názási előmunkálatokon kívül erősen igény­beveszi a fúrás ellenőrzése. Ha semmi abnormális körülmény nem jön közbe, úgy a csatornázás tényleges munkálatai a jövő tavasszal kezdetüket vehetik és ezzel azután megindul azon in­tézmények lótesitésének láncolata, melyeket a csatornázásnak kell megelőznie. Ezek között első helyen áll a kövezési programm megvalósitasa, a vízvezeték épí­tése, az uj vágóhíd, a konyhakertészet, egy esetleges vásárcsarnok és a sétaterek el­helyezése. MEGTELT! Szatmár, 1912 február 21. Ilyen táblát kellene kifüggeszteni a városi adóhivatal zsíros, ósdi ajtajára, hogy az adófizető polgárokat megkíméljék egész­ségük és testi épségük veszélyeztetésétől. Mert, hogy a városi adóhivatalban csak életveszedelemmel bonyo ithatják le a polgárok nem éppen a legkellemesebb ügyeiket, az adók befizetését, az már régen köztudomású dolog. Elvégre ahoz mégis csak joga van a közönségnek, hogy amikor elmegy adóját lefizetni, akkor gyorsan végezzenek vele, mert manap-ág mindenkin k pénz az idő. De nem, bogy órákig kell az adó­fizetőknek várakozoiok, hanem amellett még néha negyvenen, ötvenen szorongnak tóságteljesen hátraszegezve a fejét. Többé nem avatkozom a nevelésedbe. És mosom kezemet! Bocsánatot kérek, hogy mint apád, őszintén jól akarva neked, megpiron- gattalak megharagilottam anyádat. Egyúttal azonban egyszer és mindenkora elhárítok magamtól a sorsodat illetőleg minden fele­lősséget. Fegya erre még hangosabban zokog, Zsilin méltóságteljesen odafordul az ajtóhoz és bemegy a hálószobába. Zsilin, mikor ebéd utáni álmából föl- ébred, lelkiismeretei fordulást érez. Sajnál­kozik a feleségén, a fián. Ivanovna Anfiszin s nyomasztóan hat rá annak az emléke, ami ebédnél történt, de nagyon is nagy benne a büszkeség s nincs benne annyi férfiasság, hogy őszinte legyen s igy tovább is duzzog és dörmög . . . Másnap reggel fölóbredve, pompásan érzi magát s mosakodása közben vígan fü- työrész. Mikor bemegy az ebédlőbe regge­lizni, ott ta'álja Fegyát, aki az apja láttára fölugrik és zavartan néz reá. — Nos, mi az fiatal ember? — kérdi tőle Zsilin vidáman s leül az asztalhoz. — Mi újság, fiatal ember? Hogy vagy? Gyere hát buksi, csókold meg az apádat. Fegya sápadtan, komoly arccal oda­megy az apjához és reszkető ajakkal meg­csókolja ez arcát, azután némán tovább megy és visszaül a helyére. Csehov Antal. az alacsony, füstös, dohos szobában és szív­ják egészséges, beteg ember lehelletét és kipárolgását a tüdővész elleni védekezés nagyobb dicsőségére. Olvasóink többszöri pan szára tudó­sítónk ellátogatott a városi adóhivatalba és megrettentő jelentést tett az ottani álla­potókról. Szűk, sötét folyosóba kerül az ember amelyben 4 hivatalnak szorong ócska reu- máslábu asztalok mellett, szemeiket a va- kulásig megerőltetve, a homályos szobából ismét egy bizonytalan szinü ajtón keresztül egy másik, hivatalszobának keresztelt odúba jut az ember, ahol csak artista ügyességgel képes úgy körésztölvergődni, hogy a de­rekát kékre ne zúzza az adókönyveket tartó szakofágokban. Ez a szoba olyan szűk, hogyha mind az 5 tisztviselő, aki itt tölti városi gálya­rabságát, egyszerre akarna dolgozni a fél- mázsás „kis* adókönyvekben, hát akkor úgy beteregetnék a „hivatalszobál“, hogy egy tenyérnyi üres hely sem maradna. Ebből a szobából egy katakomba- szerű fű kébe kerül az ember, ott dolgozik a hivatal főnöke egy Bach korszakbeli asz­talon. De jól kell vigyázni, hogy valamiképp ki ne nyújtsa a lábait, mert akkor irgal­matlanul letapossák, akik a fülkén keresz­tül a másik szobába igyekeznek, mert olyan szűk a hely. ' Pedig ebben a kis fülkében száz meg száz ember lökdösi egymást felebaráti sze­retettel. Mindezt abból az alkalomból hozzuk föl, hogy az adóhivatalt átszervezik a tiszt­viselők létszámát emelik. Hová fogják őket elhelyezni ? Már a tizenkettedik órája is elmúlt, hogy az adóhivatal részére uj helyiségeket jelöljenek ki. A díszes, városi bérházban biztosan elférnének. Kétszáz diák felügyelet igéikül. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, febr. 21. Bármilyen furcsának, hihetetlennek is látszik a fenti cim, sajnos, mégis a való igazságot födi. A szatmári vasutas internátusról van szó, ahol rövid idő múlva — talán 2 hónap sem telik belé, az internátusbeli fiuk fel­ügyelet nélkül maradnak, tehetik azt, ami nekik legjobban esik. Csatangolhatnak éj szaka a városban össze-vissza. Ezt a szokatlan állapotot egy rendelet fogja megteremteni, amely tegnap érkezett az internátus vezetőségéhez, az államva­sutak igazgatóságától Marx elnökigazgató aláírásával. E rendelet szerint az elnökigazgató felszólítja az internátusbán eddig felügye­letet gyikorló két tanférfit, hogy gondos­kodjanak mielőbb lakásról, mert többé nem reflektálnak szolgálataikra, mert a diákok felügyeletéről ezentúl a vasút másként óhajt gondoskodni. Utánajártunk a dolognak és illetékes helyről a következő fel világítást kaptuk. Az internátusbeli diákokra, eddig két tanerő ügyelt. Az elemibe járókra egy tanító, a középiskolásokra pedig egy tanár. Mindkettőnek temérdek gondot okozott a közel 200 diák ellenőrzése s csak a leg­nagyobb szigorral lehetett őket féken tar­tani. Most azután a vasutigazgatóság úgy intézkedett, hogy az eddigi felügyelők szol­gálatait — nyilván takarékosságból — nem veszi igénybe, hanem ezentúl a nagydiákok ügyelnek fel a kicsinyekre. Ennek a takarékoskodásnak sok gyer­mek egész jövőjével fogja megadni az árát. Hiszen eddig is megtörtént, hogy éj­nek idején egy-egy internátusbeli diákkal találkozott az ember az utcán, amint sap­káját kabátja alá dugva surrant hazafelé. Ezentúl pedig egészen hozzászokhatunk, hogy egyik másik mulatóban majd vig va­súti csemetékkel találkozunk. Hiszen a mostani félévi bizonyítványok kiadása alkalmával láthattuk, hogy egymás­után kerültek le a fiuk egyenruháinak gal­lérjairól a szorgalmat jelző stráfok, jeléül annak, hogy az internátusbeli diákoknak nem a tanuláson jár az eszök. Ezért, de csakis ezért gondolunk ago- dalommal a vasutigazgatóság újítására. Van már példa, a honnét aggódásunkat merítjük. Ott van a kaposvári és a szegedi internátus. Azokban is a fiuk ügyelnek föl társaikra, de mégis látszik, mert ugyan megtizedelve ke­rülnek fel az érettségiig. Gyermekgyilkos anya. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, febr. 21. Egy gyermekgyilkos anya állt ma re- megve-megtörve az esküdtek előtt, hogy számot adjon borzalmas bűnéről. Megölte újszülött gyermekét, mert sze­gény volt és attól félt, hogy nem tudja fölnevelni. Az elmúlt évi decemberben Nagydo­boson egy cselédember egy újszülött gyer­mek holttestére akadt gazdája kertjében a szalmakazalban. A kis poronty csonttá volt fagyva. Egy ócska, szennyes kötőbe volt betakarva. Rögtön a csendőrségre sietett, ahol jelentést tett az esetről. A csendörség meg­indította a nyomozást, melynek során ki­tűnt, hogy a gyermeket Toranyica Györgynó szül. Zulcsák Márta odavaló asszony dugta a szalmakazalba. Toranyicáné sírva ismerte el bűnét, mentségül nagy nyomorúságát hozta föl. A csendőrség letartóztatta a bűnös anyát és átadta a kir. ügyészségnek. Ma került az ügy az eskütszék elé. Az asszony sírva panaszolta el nagy nyomorúságát. Elmondta, hogy amikor gyer­meke megszületett, a legnagyobb nyomorban szenvedett, hogy betevő falatja sem volt. Hosszú éjszakákon keresztül töpren­gett, hogyan táplálja gyermekét, mikor ma­gának is alig volt betevő falatja. Végső kétségbeesésében jött arra a szörnyű gondolatra, hogy megöli gyermekét. Nem volt azonban elég ereje, hogy saját kezével oltsa ki az ártatlan csecsemő éle­tét. Belegöngyölte egy szennyes köténybe

Next

/
Thumbnails
Contents