Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)

1912-02-21 / 41. szám

(1912. február 21.) 4.1 szám. SZAMOS 3. oldal. Hurut pasztilla Köhögés ellen a legjobb, ára 50 fill. 3 doboz 1.30 fill. Ügyedül kapható Gerő Sándor Magyar Korona gyógyszertárában Nagykőrösön. =«■■■■ ■ —: lyezve a földszinten a csomag föl- és le­adását kezelő osztály, az emeleten pedig a táviró hivatal nyer elhelyezést. Maga az építkezés 70—80000 koro­nába fog kerülni. Most már csak azon múlik a dolog, hogy a kereskedelemügyi miniszterinmban lehetséges lesz-e ezt a költséget már az 1913. évi költségvetési előirányzat keretébe beleilleszteni. Ha igen, úgy a postapalota kibővítését már 1913. tavaszán megkezdődik. A történeti hűség kedvéért nem hall­gathatjuk el, hogy a posta kibővítésében nagy része van Vajay Károly dr. kir. ta­nácsos, polgármesternek, aki ebben az ügy­ben többször személyesen eljárt az illetékes fórumoknál. Karoljuk föl Faragó Ibolykát. Faragó Ibolykáról Írok, ajánlom őt Szatmár város művészetért lelkesedő közön­ségének szerető szivébe, jóakaratába, párt­fogásába. Föl kell karolnunk Faragó Ibolykát, a csodagyermeket, a gyermek művészt, mert isten ellen való vétek lenne nem éleszteni azt a szikrát, mely valaha Szatmár várost is bearanyozná dicsősége sugaraival. Érzem, nehéz dologhoz fogok, amikor Szatmár város művészetért lelkesedő kö­zönségét, a nyilvánosság utján kérem a művészet szent nevében a kis Ibolyka föl­karolására. Megráztam a vállamat, nem tudtam okosabbat tenni. Megmaradtam vidámságom mellett, azonban a zavarom nőtt. Hogyan adhatnék valami elfogadható magyarázatot, anélkül, hogy Jeanneal beszéltem volna? — Bolond vagy, hogy olyan tragikus arcot vágsz. Nem tudod, milyen sértő ez a feleségedre és a barátodra ? A legjobb szándékot rosszra magyarázod. Valami meglepetés készült volna a számodra, az nem lenne meglepetés ha előre elmesélte volna valaki neked. Vonásai kiderültek, fellélegzett, meg volt nyugtatva. — Hová indulsz ? — kérdeztem tőle. — Haza megyek, — Jól van, öreg, ismerlek. Te most ki akarod kérdezni a feleségedet s ő za­varba fog jönni. Most különböző mesékkel vár, melyek közül egyik meglepőbb lesz, mint a másik, te azonban nem érdemelsz egyebet. Engem azonban ne árulj el. Ne mondd el, hogy kikérdeztél, mert a felesé­ged sohase bocsátaná meg nekem. Nem azért nehéz a föladatom, mintha csak egy pillanatig is kételkedném a város közönségének áldozatkészségében, hanem azért, mert félek, hogy nem találom meg azt a helyes középutat, amelyen úgy fejez­hetem ki gondolatomat, óhajom, hogy a kis művész szüleiből azzal kellemetlen ér­zést ne váltsak ki. De megteszem mégis, mert bátorságot meritek attól a lelkes művészetért rajongó gárdától, akik lelkűk melegével, szivük sze­retőiével és egyéniségük erkölcsi súlyával igyekeznek megalapítani a kisgyermek művészi hírnevét, akik meg akarják őt men­teni a magyar zeneművészetnek — és ne­künk — szatmáriaknak. Miről is van szó ? Arról, hogy a kis Faragó Ibolyka el­mehessen külföldre, a zenevilág metropoli­saiba és ott mutathassa művészetét, csil­logtathassa istenadta tehetségét és szerez­zen hirt — nevet hazánknak és szülőváro­sának — Szatmárnak. Erre az útra kell Ibolykát a szatmári művészetért lelkesedni tudó közönségnek segíteni. Az akció megindult. Tankóczi rendőr- főkapitány áll az élén. Egy pillanatig sem kételkedünk azon­ban, hogy Ibolyka rövid időn belül útra kelhet, hogy nemsokára távol idegenben a hir és dicsőség sugarai veszik majd körül szőke fejecskéjét. Mondom — nem kételkedem benne, mert ismerem, tudom, hogy szives készség­Elment. Teljesen le voltam sújtva. Hogy érte­sítsem Jeannet, hogy mentsem meg ? Lehe­tetlen volt értesíteni, ha Pierre hazament. Éreztem, hogy egy szerencsétlenséget kell elhárítanom, de nem jött semmi mentő ötletem. Hiába törtem a fejemet, mig végre szerencsére eszembe jutott, hogy az előző este Sameniséknél hagytam a botomat. Ez ürügy volt arra, hogy a cseléddé,l ki na­gyon intelligensnek látszott, beszélhessek. Gyorsan odasiettem, s az ajtót kinyitó leánynak ezt mondtam: — Mari, egy tréfáról van szó. Legyen szives őnagyságának megmondani, — de értse meg, csak őnagyságának — hogy én a nagyságos urnák szóló meglepetést el­intézem. Ő már tudja, hogy mit gondolok. * Nagyon kellemetlen, hogy Sameni- sókkal összekülönböztem. Jeannetól egy nagyon felindult levelet kaptam, melyben keserű szemrehányásokat tesz. hogy nem gél karolja föl Ibolykát, a csodagyermeket, a gyermek zongoraművészt. O. királydaróci pópa Vitustápca. — Saját tudósítónktól — Szatmárnémeti, 1912. febr. 20. A királydaróci pópa, most, hogy nincs semmiféle mezei munka, elhatározta, hogy hires ember lesz. Hát ha erre törekedett, no azt el is érte, de egy kis szépséghibával, mert nem híressé, hanem hirhedttó tette magát, egy csöppet sem törődve azzal, hogy jámbor hí­veinek farbasbőrsüveges fejére milyen szé­gyent hozott. Mert bármilyen magyar lovagiasságai és keztyüs kézzel kezeljük is a királydaróci pópa esetét, de bizony szégyelheti magát az a nép, amelyik ilyen pópát megtűr a falujában. Arról van ugyanis szó, hogy a nagy­váradi 16 reverendás suhanc szemérmetlen viselkedése és a papnöveldéből való ki­utasítása hogy-hogynem tudomására jutott a téli álmát alvó királydaróci pópának is, aki álmos szemeit kidörgölve rögtön tollat és papirt ragadott és a következő levelet (persze ékes román nyelven) irta a 16 nagy­váradi suhancnak: „A román egyház és törvények hős leventéi, Ti, akiket a klasszikus nyelv és tudok egy titkot .magamban tartani, hogy őt a cselédje előtt kompromittáltam s ma­gamat nagyon ügyetlenül viseltem. Milyen hálátlanság s milyen logika I Pierre nagyon hidegen fogadott s megértettem, hogy a Samenis-ház ezután zárva marad előttem. Természetes, minden­ért én voltam a hibás. De mit tettem ón ? Vájjon mit mesélt az asszony a sze­gény Pierrenek, hogy a gyanútól meg­szabaduljon ! Közben a szalónjukban valami újat láttam. Egy nagyon régi, szép órát, email- lappal, melyről Pierre már sokszor beszólt, hogy egy régiségkereskedőnél mennyire megtetszett neki. Je nne haragszik ugyan reám, de azért követte az eszmémet s Pierre meg­kapta a meglepetését. S ebben a kalandban ón vagyok az egyetlen áldozat I Paul Qinisty. ii agy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő­közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb cipőraktára. R8YEUÉEZTETÉS! Az előre haladott téli idény miatt a még raktáron lévő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók A valódi amerikai King Quality czipők kizárólagos raktára.

Next

/
Thumbnails
Contents