Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)
1912-02-21 / 41. szám
2 oldal. SZAMOS í 1912. február 21.) 41. szám. helyzet. A beígért harc megkezdődött. Az el' lenzéki szónokok egy jól megkonstruált gramofonhoz illően szépen egyesével újból elmondják mindazt, amit már elmondtak. Szép tőlük, hogy mindjárt az első napon nem teknikáztak. Most még csillogni akarnak lölmelegitett szónoklataikkal. Az egyik esti lap, amelyik pedig arról hires, hogy szívesen csatangol a szélsőségek berkeiben, gúnyolódik Kossuthtal. Jó jeli Mindenesetre igen szép tanúsága a függetlenségi pártok annyira hirdetett egyetértésének. Ezt az egyetértést nem is annyira az bontotta meg, hogy az egyik párt kevesebbel is beéri, mint a másik, hanem az, hogy mindakettő idegesen remeg attól, hogy a másik nagyobb befolyást szerez a népre — no meg hogy jobban imponál a kormánynak. AJ ár pedig sem a népre nincsenek már nagy, sőt kis befolyással, sem a kormánynak nem imponálnak. Sőt. Állítólag Kossuth Ferenc egy politikusnak, aki Justhék igazát igyekezett előtte bizonyítani, ezt felelte : — Hagyjatok engem békében. Öreg, beteg ember vagyok és nyugalmat akarok és elvégre mégis csak inkább Kos suth Lajos fiának kell az országot vezetni, mint Justh Gyulának. Hát itt nagyot téved a Gresham palota nagynevű lakója. Sem ő — sem Justh Gyula nem valók arra, hogy a népet vezessék. Ők legföljebb elvezetnék a népet abba az ösvénybe, amely fölött most pártvezéri rajongással járják a politikai vitustáncot. Mindent egybevetve, a helyzet ma már tarthatatlanul zavaros. A teknikázás késik addig, mig a szó nokok győzik beszéddel. Ebből azonban hamarosan kifogynak, mert ami kevés mondanivalójuk volt, azt már többször legrama- fonozták a t. Ház pléniuma előtt, az ásító, üres padoknak. felém fordulva — hogy egész délután szorgalmasan dolgoztál? — Mindenesetre — mondtam meg- hökkenve Jeanne előadásán, mellyel engem mindjobban a dologba bonyolított — de azért egy kissé kisétáltam. Hogy éreztem, hogy a szükségből való hazugságom nagyon gyenge lábon áll. Mit tegyek ? Sejtettem, hogy a dolog mögött valami nagy komolyság lappang. Nekem azonban nem lehetett a meglepettet mutatnom, sem Jesnnet megcáfolnom, kinek bizonyára komoly oka volt erre a hazugságra. Észrevétlenül megköszönte, amit érte tettem. Azután más dologról beszélgettünk s habár mindent elkövettem, hogy vidámnak lássanak, szorongó érzésem volt. Fajdalom és csalódás töltött el. A házat, mely olyan békésnek látszik, veszedelem fenyegeti, Jeannenak titkai vannak. Legszívesebben azonnal magyarázatot kértem volna tőle, azonban nem találtam alkalmat arra ezen az estén, hogy vele egyedül beszélhessek, ő különben, midőn eltávoztam, a legjobb kedvben volt, mintha mindent elfelejtett volna. Ma reggel üzenetet vártam Jeannetól, A képviselőfjaz ülése. — Saját tudósitónktól. — Bpest, 1912. február 20. Návay elnök nyitotta meg az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvét észrevétel nélkül hitelesítik. Bemutatja az elnök a miniszter- elnök átiratát, melyben jelenti, hogy őfelsége Aehrenthal közös külügyminisztert felmentette állásától és helyébe gróf Berthold Lipótot nevezte ki. Jelentette, hogy Aehrenthal temetése február 22-én lesz Bécsben. Több kérvényt terjesztett aztán elő, majd jelentette, hogy Egry Béla, Batthyány Tivadar gróf és Dósy Zoltán napirend előtti felszólalásra kórt engedélyt, melyet megadott. Egry Béla a miniszterelnök csütörtöki beszédével foglalkozik és a pártonkivüliok nevében határozati javaslatot terjesztett elő, melyben állást foglalnak a véderő javaslat ellen. Nem szivesen veszik fel a harcot, de kötelességük, hogy küzdjenek a nemzet jogaiért. Szabó István a gazdapárt nevében beszél és kijelenti, hogy a véderőjavaslatot, mely a nemzet érdekei ellen van, nem fogadja el. fczól a kél éves katonai szolgálatról, melyre nézve elisméri ugyan, hogy némi kedvezményt nyújt, de annál több terhet jelent az országnak. De a véderőjavaslatnak többi pontja is mind egy-egy ok arra, hogy a függetlenségi pártok ne fogadják el ezt a magyar népre káros javaslatot. Majd a választási visszaélésekről beszól. Nem helyesli a miniszterelnöknek a választói jogra vonatkozólag tett azt a kijelentését, hogy a választói jogot az intelligens elem nagyobb befolyásával akarj i megvalósítani. Az ilyen kiváltság ellen tiltakozik már előre is, mert az hátrányára volna a demokratikus választói jognak. Gróf Batthyány Tivadar a magyar sajtószabadság érdekében beszél és annak érdekeit védi. Szól a horvátországi áldatlan állapotokról és az ottani a magyarság nehéz helyzetéről, melyeknek mielőbbi sürgős de nem kaptam semmit. Talán már nem is is gondol arra, milyen kellemetlen helyzetbe vitt engem tegnap este. Dél felé eljött hozzám Pierre s nagyon komoly volt. — Hallgass ide öreg barátom — mondta. — Tudod, hogy nem vagyok olyan ostoba, hogy féltékenykedjem. Most azonban megvagyok zavarodva. Miért mesélte nekem Jeanne ezt a históriát? — Micsoda históriát? — kérdeztem s hideg izzadtság lepte el a homlokomat. — Meg kell mondanom, hogy az első este, Jeannet hazugságon kaptam rajta. Párisban egyáltalán nincs is skandináv kiállítás. Tehát miért találta ezt ki? Neki titkai vannak. S hogy segédkezhetel te neki ebben ? Lábaimat inogni éreztem. Megcsaljam egy olyan barátomat, mint Pierre ? De viszont rám nehezedett a felelősség, hogy egy asszony becsületét és c aládi boldogságát megvédjem. S nekem, kinek szenvedélyem az igazság, hazugságba kellett gabalyodnom. Most Píerret meg kell nyugtatnom és JeaDnet nem szabad kompromittálnom, a másik szövetségessel való értekezés nélkül megváltoztatását kívánja. Rátért aztán a vóderőjavaslatra és kijelentette, hogy ő minden támadás dacára harcolni fog a véderő ellen. A magyar nemzet jogait nem lehet kijátszani, ő és pártjának minden tagja felveszi a harcot a többség jogtalan akaratával szemben. Majd az általános, titkos választói jog szükségét fejtegeti és követeli annak megvalósítását. Az ülés d. u. 2 órakor ért véget. A Szatmári postapalota kibővítése. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, febr. 20. Régi, jogos panasia Szatmár város közönségének, de különösen a kereskedőknek, hogy a postapalota a mai nagyságával többé nem elégiti ki, a napról-napra növekedő forgalom igényeit. De nemcsak a közönség érzi a postaépület hiányait, hanem maga a posta személyzet is, kik az alig négy éve épített palotában csak a legnagyobb körültekintéssel fölösleges, időtrabló munkával és nagy-nagy erőfeszítéssel képesek a forgalmat úgy lebonyolítani, hogy a közönség kárt ne szenvedjen. Ez az emberfölötti és amellett időtrabló munka, valamint a közönségnek napnap után megismétlődő sérelmei arra indították Siposs Gyula posta és táviró felügyelőt, hogy fölöttes hatóságának, a nagyváradi posta és táviró igazgatóságának előterjesztést tegyen a Bercsényi utcai postapalota kibővítése iránt. A postaigazgatóság méltányolta az előterjesztésének súlyos és több halasztást nem tűrő indokait és elvben hozzájárult a postapalota kibővítéséhez. Ennek alapján el is készült egy tervezet, mely szerint a postapalotát egy emeletes szárnyépülettel fogják kibővíteni. Ebben a -zárnyópületben lesz elhenagyon veszedelmessé lehet. Vidámságo* tetettem. — Úgy, tehát felfedezted, hogy nincs skandináv kiállítás. No ez igazán nem volt nehéz. — De hol volt Jeanne akkor, hol volt? — Kedvesem, te csakugyan nagyon féltékeny vagy. Reméltem, hogy a vidámságom megváltoztatja a hangulatát s egy sugallatot követve, mert különben az ilyen dolgokban járatlan vág.' ok, megváltoztattam a taktikát és megkérdeztem: — És mit mond Jeanne? Ő ma reggel azt állította, hogy veled sétát tett. Nevetést erőltettem. — Te a féltékenység dolgában nagyon rosszul állsz. Ha egy kis türelmed van, mindent meg fogsz tudni. Azonban az én nehezen kiküzdött vidámságom nem hatott rá, hanem elllenkező- leg, még komolyabb lett. — Hogy nekem ezt meg kellett érnem, nekem, aki soha ilyenre nem gondoltam. Borzasztóan szenvedek s nem merem Jeannet vádolni. De miért hazudott nekem?
