Szamos, 1911. december (43. évfolyam, 275-298. szám)
1911-12-16 / 287. szám
XL'II. évfolyam. Szatmár, isii. december bo 16., szombat. 287. szám. raiÄÄii ä'afblüli». ' Előfizetési dij: Helyben: 1 évre 12 K.‘/j évre6 K. V« évre3K,1 hóral K Vidékre:.. .. 16 ............ 8 .. .. 4..........1’50 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. CD Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivataléban fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutáevosabb árban közéi- tótnak. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilltér sora ?0 tiller. Karácsonyi vásár. Közeledik a kereszténység legnagyobb ünnepe és ebből az alkalomból mindenki azon töri fejét, mivel kedveskedhet családtagjainak, rokonainak, jóbarátainak. A szeretet ünnepén ajándékokkal lepjük meg azokat, kik kedvesek nekünk és kik bennünket is szerelnek. Ezeket az ajándékokat természetesen vásárolni kell s ilyenkor rendkívül megnő a kef J o reskedelmi forgalom. Ez a legalkalmasabb iíőpont: figyelmeztetni a magyar közönséget arra, hogy hazai iparcikkeket vásároljon. A karácsonyi vásárkor százmilliókat költ el egy-egv nemzet, mert nemcsak ajándéktárgyakat vásárol, hanem szükségletét. is jórészben akkor fedezi. Hazánkban kerekszám száz millióra tehető a karácsonyi ajándékok érték.;. Ha ez a tömérdek pénz bennt maradna ' az országban, ez a magyarságra nézve nagy | áldás lenne. De valóságos nemzeti ve- | szedelem, hogy a pénz legnagyobb része külföldre vándorol. Tagadhatlan, hogy a külföldi ipartól teljesen felszabadítani magunkat, még nem vagyunk képesek. Még mindig vannak egyes iparcikkek, melyek hazánkban egyáltalán elő nem állíttatnak, vagy amelyeket külföldről előnyösebben vagy jobb minőségben szerezhetünk be Indokolatlan sovinizmus volna a vevőközönséget ezeknek negligálására buzdítani. Kern lehet követelni, hogy a közönség egy szükségleti cikkről mondjon le, c-ak azért, mert az itthon vagy egyáltalán nem, vagy pedig megfelelő minőségben vagy árban nem kapható meg. Ellenben közös érdekünk szempont-/ jából nem lehet eléggé ostorozni azt a hazafiatlanságot, hogy külföldi árut vásárol a magyar, lamikor ugyanolyan, vagy tán még jobb árucikket ugyanolyan áron, vagy talán olcsóbban kap hat hazai gyárakból. A nembánomságot, melyet ez esetben oly drágán fizetünk meg, minden áron m g kell törni. A magyar iparpärtolás évenként hétszáz millióval gazdagítaná hazánkat, azért a szalmalángos hazafias frazeológia mellőzésével, tettekkel kell az iparpártolást bizonyítani. Szervezkednie kell az egész társadalomnak, hogy magyar gyártmányt vásárokon. Sokkal jobb kevesebb gazdasági produktumot exportálnunk és kevesebb iparcikket behoznunk. Az előbbi enyhíti a drágaságot, az utóbbi pedig gazdagítja vagyonúnkat Ezt tartsuk szem előtt mindig és mindenkoron, különösen pedig a karácsonyi vásár alkalmával! Japán serviztdreák a Kardos Divat udvarban. Meglesz a költségvetés. Éppen a Szamos tegnapi számában irtunk arról, hogy politikai körökben iodemnitásról beszélnek, ami azt jeleni i, hogy a költségvetés letár- gyalása nem lesz kész január 1-re. Ezzel szemben ma azt az ér esitésc kapjuk politikai munkatársunktól, hogy ma már kormánypárton és ellenzéken egyértelműen konstatálják, hogy a budgefvitat okvetlenül be kell fejezni még az idén. Sőt, minthogy Anya. Maxim Gorkij. Volt egy régi jó barátom: óh uram, oltsd ki a lelkét! Miért tengődjék ott a kietlen, fagyos," észak hósivatagjain ? Olt-d ki, oh uram, a lelket! Mert lelkének fénye nem teheti fényesebbé az örökös tél honának derengő félhomályát, lelkének tüzétől meg nem olvadnak a jéghegyek s a vágyakozás győzelme nem oszlik el tőle . . . Barátom ifjú volt még, mikor kegyetlen végzete, mint saskeselyü prédájára rácsapott. ígérte, hogy meglátogat, de hiába vártám reá, mert ő. csak egyenes utón tudott járni s "éz az ut arra a helyre vezette, ahonnan nincs visszatérés . . . Baráiómnak anyja 63 éves volt s a halál réme már az ajtó mellett leselkedett reá. Egy nápon, midőn barátom rettenetes sorsáról értesültem, levelet kaptam az öreg nőtől, mely'ben -kór, hogy vigyázzak gyermekére és óvjam minden posztói. Majd azt kérdezte merjött-e már s megférünk-e jól egymással? Amíg olvastam, úgy tetszett nekem, mintha magam előtt láttam volna az agg nőt és elgondoltam, hogy minden érzésével fiát követi, az ö boldogságáról álmodik s így tölti el életének még hátralovő részét.... Megmondjam e az igazat? Nem min den igazságot s/omjuhozunk. De' az igaz erényt, mely elh-mvaszl ja az alant járó szennyet, amely a lelket minden folttól megtisztítja — szivemből üdvözlöm! De van az igazságnak egy másik neme is, amely sziklaként nehezedik reánk és megsemmisít. Ha azt írnám az • anyának: fiad elveszett örökre, — élettelenül roskadná össze. De hátha elviselné e megdöbbentő hirt, csak lelkének egyensúlya billenne félre, tovább élne, mint a sziklafalban megkapaszkodó csenevész boróka-cserje ? Egész életét < fiának áldozta, s most büszkén várja .az elmúlást, mert fia, akit annyi éven át dédelgetett, nem szorul többé támogatásra, védelemre, hanem szembe bir szállni egyedül is az det viharával. Az anyának, aki áhitatosan hisz fia győzelmében, e kegyetlen szavakat vágjam szemébe: — Fiad vesztés lett, legyőzetett! Nem. Inkább hazudni fogok. Megkísértettem híven utánozni barátom kézírását és sorban küldtem a leveleket a nyugtalankodó anyának : Drága., szeretett anyám! ... És ő szorgalmasan felehetett reájuk. Gyöngéd szavakban, esdekelve kérte, hogy vigyázzon magára. Figyelmeztette, hogy melég ruhába öltözzék s meg ne hüljön. S ón, fia. besz. dmodorában azt Írtam, hogy bqldog vagyok s jól megy a sorom. — Soha sem voltál hozzám, ilyen gyöngéd — válaszolta egyszer. — Áldjon meg az Isten szived jóságáért, amely öreg napjaimat, mint ragyogó nap, besugározza. Igv leveleztünk tovább. És egy szép napon az öreg anyóka nyugodtan elszen- derült s lelke éppen abban a pillanatban hagyta el a földet, mikor fia, a száműzetésbe vezető ut pihenő állomásán, félve gondolt a hósivatag honára, ahonnan nincs többé visszatérés ...
