Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)
1911-11-10 / 257. szám
SZAMOS (1911. november 10.) 257. szám. és hozzávalók legnagyobb választékban és legolcsóbban divat- :: üzletében Szatmár, Kazinczy utea 3. szám Telefon 331. s ám. Agy toll tisztítás és fertőtlenítés HájMjeP Pál, Szalmái». Gyár főíizlet: Kossuth L.-utca 10, Felvételi üzlat8k: <azinczy-u. 17. Attila-utca 2 Á képviselőfjáz ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov. 9. Kabos alelnök nyitotta meg az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök jelenti, hogy kérvények nem érkeztek s igy a napirend szerint következik az elnökválasztás. Elnök ismerteti a szavazás módját, mire a jegyző felolvassa a képviselők névsorát. A képviselők egyenként leadják szavazatukat. A szavazatok összeolvasása után az elnök jelenti, hogy leadatott összesen 250 szavazat. Ebből 224 szavazat Návay Lajosra esett s igy őt a képviselőház megválasztott elnökének jelenti ki. Indítványozta, hogy küldöttség menjen az újonnan megválasztott elnökért. Addig az ülést 5 percre felfüggeszti. Szünet után Návay Lajost belépter a Ház minden oldaláról kitörő éljenzéssel fogadták. Návay elfoglalta az elnöki széket és elsősorban is köszönetét mondott megválasztatásáért. E díszes közjogi méltóság elfoglalásakor ünnepélyesen kijelenti, hogy azokat a nagy feladatokat, melyek az elnökre várnak, minden erejével és tehetségével igyekezni fog a legjobban teljesíteni a nemzet javára. Nehéz, válságos idők előzték meg az elnöki szók betöltését, de hála Isten, politikai életünkben megjelent a jótékonyság szelleme és a hazafisággal párosulva létrehozta a bókét. Adná az Isten — mondotta, — hogy ez a béke állandó legyen. Kérte végül a Házat, igyekezzék módot találni a munkálkodásra, mert n meddő küzdelem csak kárára van a nemzetnek. Az elnök beszédét nagy éljenzéssel fogadták. Kabos alelnök után megállapította a holnapi ülés napirendjét, melyre a Návay elnökké megválasztatásával megüresedett alelnöki szék betöltése és a költségvetés tárgyalása van kitűzve, aztán berekesztette az ülést. A jótékonyság Ménál. Áltüdőbeteg — álhirlapiró. A jótékony emberek okulására. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, nov. 9. Ilyenkor, tél közeledtével a jótékony- lelkű emberek egy uj tételt állítanak be költségvetésükbe vagy az idevágó tételt jóval fölemelik. A budgetnek arról a részéről van szó, amelyet a könyörületes szivü em- h—ek urra szánnak, hogy az egész évben •yomóan jelentkező, de télidőn hatalmasan megnövekedő nyomorúságon, szegénységen segítsenek vele. Az emberek mai szükségletei között nem jelentkezhet annyi fölösleg, amennyi elegendő lenne erre a célra, amennyi enyhíteni tudná mindazt a mélységes, szána- lomraméltó nyomort, amely segítésre vár. Nem tudunk hát gazabb, elvettemedet- tebb dolgot elképzelni sem, mint azt: hogy valaki az embereknek legszebb erényére, a jótékonyságra veti ki hálóját, azokat csapja be, akik jóhiszeműen az igazi nyomoron szeretnének segíteni és hogy a jótékonyság hiénái elveszik az ember kedvét attól, hogy a feléje nyújtott kérő kezet ne utasitsa el ridegen. Nemcsak azt lopják meg az ilyen gazemberek, akitől kicsalják a jótékonycélra szánt garasokat, de meglopják azt a nagy tömeg igazán szegény emberi is, akik tényleg rá vannak szorulva a mások könyörü- letességére. Elmondunk alább egy előttünk leját szódott esetet azok okulására, akik felülnek minden kérő szónak, megindulnak minden panaszos hang hallatára . . . Még az elmúlt tavaszon történt, hogy egy igen rossz kinézésű, szánalmasan öltözött fiatal ember jelent meg szerkesztőségünkben és bemutatkozott: hogy ő Fodor Zoltán, fiumei hírlapíró. Keservesen siránkozó hangján elmondotta, hogy tüdővószes beteg ember, Fiúméba igyekszik, hogy elfoglalja állását, amelyet egy kevés időre betegsége miatt hagyott ott. Szatmáron megrekedt, nem tud tovább menni, sem útiköltsége, sem egyszeri j óllakásra nincs pénze. Gyanús volt előttünk a fiatal embernek nem a szegénysége, mert a leritt kopott ruhájáról, éhes arcáról, — hanem az ujságiró-volta, mert tudjuk azt, hogy tisztességes és igazi ujságiró ma, mikor annyi lap van és kell az Írni tudó ember, nem szorul kéregetésre. De mivel az éhes száj nem lakik jól okoskodással, adtunk neki valamennyit és — minthogy akkor grasszált Szatmáron egy társaság a „hírlapírók szindikátusa“ cégér alatt — odautasitottuk. Da a szép társaság ridegen elutasította az éhes fiatalembert, a szép számú tagok egy fillért sem adtak neki, mindössze egy nagyfejü, komoly ur volt köztük, aki segítség helyett imigyen szólt hozzá: — Azért ne csüggedjen fiatal ember, megmondottam egyik meg nem jelent cikkemben : segíts magadon, az isten is megsegít. Szóval akkor dr. Veréczy Ernő segítségével összeszedtünk Fodor Zoltánnak any- nyit, hogy Budapestig elutazhatott. E hét elején legnagyobb meglepetésünkre ismét bekopogtatott hozzánk a fiumei álhirlapiró és a tavaszinál még siralmasabb hangon mondta el, hogy tüdőbaja most már végképpen elhatalmasodott, dolgozni sem bir, megint nem evett stb. és most Kolozsvárra szeretne utazni. Egy-két helyre elküldtük szegényt, a többek között Uray Gézánóhoz, a jótékony nőegylet jószivü elnöknőjéhez is és magunk is gyűjtöttünk a szerkesztőségben pár koronát, amit nagy hálálkodással köszönt meg, s elindult, hogy Kolozsvárra utazik. Szerdán éjjel 12 óra tájban erősen megkopogtatták a Szamos szerkesztőségenek ajtaját. A szerkesz'öségnek itt lakó tagja ijedten riadt fel és kinyitván az ajtót, legnagyobb meglepetésére Fodor Zoltán lépett be azon — két detektív között. A detektivek bocsánatot kértek az éjszakai zavarkodasórt. de szükségét látják, hogy Fodor Zoltánt igazoltassák s ő a Szamos szerkesztőjére hivatkozott személyazonosságának megállapításánál. A szerkesztő megkísérelte az igazolást, de mikor eközben kiderült, hogy a két ügyes és szemfüles detektív: Grünfeld Jenő és Jakab Károly a Korona-kávéházban lett figyelmessé az ott kártyázó Fodor Zoltánra, akkor megmondta a detektiveknek, hogy az egész ösmeretsóg a könyöradornány gyűjtésen alapszik. A detektivek előtt azért volt gyanús Fodor Zoltán, mert emlékeztek rá, hogy egy szakasztottá« ilyen kinézésű ember áll több bűncselekmény miatt körözés alatt. Miután igy nemcsak a személyazonosság megállapítása maradt sikertelen, de egy újabb bűn: az engedély nélküli könyörado- mány-g’yüjiós is kiderült a kártyázó urra, a detektivek letartóztatták Fodor Zoltánt és — mint ilyenkor szokás — nyomban a szerkesztőségben meg is motoztak. A megmotozás alkalmával 30 korona készpénz került elő a zsebéből és a sok lim-lom között több finom cigaretta és Tisza-szivar. A tüdővészes Fodor Zoltánnál, aki a könyörület pénzén blattozott, finom cigarettákat és drága szivarokat találtak. Az áltüdővészes álhirlapirót egyelőre fogva tartják s letartóztatásáról sürgönyi- leg értesítették a körözést kibocsájtó hatóságokat. Elmondottuk ezt az esetet óvatosságra intő például a jótékony embereknek, de szeretnők, ha nem okoztunk volna kárt vele azoknak, akik igazán rá vannak utalva a jó szivek könyörületessegéra. ÖsziKicher József *?sy“ kávéház volt tulajdonosa a „Korona“ kávóházat átvette és azt november 20-tól kezdve saját kezelésében tovább, [vezeti. Á Szivárvány-utca. Nem csak arról nevezatés, hogy egyike azon kevés utcáknak, melyek nem képviselik történelmünk egy-egy darabját nevükkel, — épp azért, ősi nevének megfelelően ősi állapotban igyekszik a város ezt az utcát az utókornak bemutatni — hanem több egyébről, amint itt következik. Az utca nem hosszú — vagy ötszáz lépés — de annál görbébb. Ez azonban nem jelent semmit, mert a senka is igen girbe- görbe, mégis milyen jó. — Más dolog ismét, hogy ezen a görbeségen igen könnyű lett
