Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)
1911-11-10 / 257. szám
XL'II- é’/cíys^. Szatmár, 1911. november hó 10., péntek 257- szám. RIO rsucruüHju »-afskíAs».-:jjsgi7a*~ipca Előfizetési dij : Helyben: i évre 12 K. >/i évre 6 K. */» évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 ............ 8 .. 4..........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivataléban fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a leRjuttnvosabb árban közöl- totaek — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyéttér som 20 M4ér. HU az IrdetR? Szatmárnémeti, 1911. nov. 9. Az ellenzéki sajtó azt szeretné elhitetni a világgal, hogy az obstrukciós fegyvetszünetet az ellenzék készítette elő. Akárki voit azonban az előkészítője annak, mindegy, örvendetes csak az, hogy ez a fegyverszünet az országra nézve annyira fontos állami költségve- tésnek törvényerőre emelkedéséig valóban létrejött és igy ebben az évbe hihetőleg nem lesz ex-lox, törvényen kivüli állapot.- i Kénytelenek pagyuhí azonban mégis megjegyez^) hogy nem felel meg a valóságnak ai:, mintha a fegyverszünet előkészítője az ellenzék lett volna, hiszen az ellenzék szakadatlanul obstruált és a közeledés felé Justhék egy lépést sem tettek, csak nehány nap előtt történt az a napnál világosabb tény, hogy Berzeviczy Albert házelnök mutatkozott elsőnek, aki az ellenzéket kapacitálni indult avégett, hogy ez hagyna fel az ország nyugalmát már eddig is megzavart obstrukciójávai, később az ifjú Székely Aladár képviselő igyekezett egy írott és már e lap hasábjain ismertetett propozicióval az ellenzék körébe, de sen: egyik, sem másik kísérletnek akkor nem volt meg a várt eredménye. Annak a sikertelen közbenjárásnak és kísérletezésnek azután az a szomorú következménye lett, hogp a derék Berzeviczy, minthogy kísérletezése dugába dőlt : az emiatti csalódása érzetében visszavonhatlunul lemondott a fJáz elnöki tisztéről Erre a lemondásra történt azután, hogy az ellenzék megdöbbent, rósz lelkiis-^ erete mardosásában egy kissé szelidülni/íezdett és most már annyira amennyj#e magába szállva, hajlandó lett a fégy/erszünetre, amelyet a Székelyféle ponto/at szellemében nagynehezen el is fogadott. A fegyverszünet létrejöttére nézve tehát a kezdeményezés érdeme a kormánypárté és nem az ellenzéké, azt az érdemet ennélfogva a kormánypárttól elragadni nem lehet, valamint nem lehet letagadni a csillagot az égről. Ezekből tisztán látható az is, hogy a Berzeviczy lemondása, akit külömben az ellenzék is nagyra becsült, az ellenzék oktalan magatartása miatt történt. Szeretné ugyan az ellenzéki sajtó ezt a lemondást más okra vezetni vissza, ugyanis arra, hogy Berzeviczy utódjaként a Ház elnökségére gróf Tisza István aspirált. Nohát erről az aspirációról terjesztett ez a hír is csak mese. mert arról kifejezetten komoly és számba vehető ■nyilatkozni: illetékes körben nem fordult elő, lehet, hogy egyesek a Tisza nevét kombinációba hozták, de hogy ő erre számított volna: mi kétségbe vonjuk, mert jobban ismerjük mi gróf Tisza Istvánnak puritán tiszta és egyenes jellemét, sem mint feltehetnők róla azt az aspirációt. Abból a gyanúsításból egy azonban világos és pedig az, hogy az ellenzék jobban fél az esz^s, tudományos, igazságos és rendszerető Tiszától, mint az ördög a kápolnától, ezen pedig nem csodálkozunk, mert amennyiben Tisza volt az, akinek országosan hirdetett hazafias elvei megtörték a közelebbi képviselőválasztásokon az ellenzéknek Justh által hirdetett fatális törekvéseit és megapasztot ák annak az eiienzéknek elbizakodott táborát, úti sem természetesebb, hogy az ellenzék, ahol csak módját ejtheti, bosszúból vagy félelemből minden baj okozójául a Tisza nevét á lit ja oda. Nem a béke köttetett meg tehát, hanem csupán fegyverszünet állott elő a harcoló felek között. Az országra nézve azonbau egyelőre ez is jó, mert lehetséges, hogy ez a fegyverszünet a további meggondolásra is időnyerés leszen, amely alatt a felforrott vér csillapulhat és áz egymást megértés közelebb hozhatja azoknak a tényezőknek nézeteit és érzelmeit, akikre az ország ügveingk intézése bízva van. Mi azonban ebben a közeledésben a tapasztalatok után kénytelenek vagyunk kételkedni. De hát majd meglátjuk annak idején, hogy hányat ütött az óra. (V.) \ arca. v j Irta: Papolczyné, Bartók Ida. (Folyt, és vége.) A hölgyet a gróf üdvözölte a tisztás szélén — az erdei útnál. — Imádott királyném mondta — szeretlek — és meghalok érted — azzal átölelte a meglepett hölgyet — s egy forró hosszú csókkal meglett; pecsételve — egy forró szerelmi vallomás és egy harmadik valakinek — a szerencsétlen végzete vagy mindaháromnak inkább .... A magányos kirándulások aztán még gyakrabban ismétlődtek. A János sokat suttogott ezekről a ki1 rándu'áéokról —- daz emberek — a rosszat elhiszik, kivált ha ez egy nőnek a hirnevéA vei van összefüggésben. A férj már tudott — vagy sejtett mindent^ de hallgatóit és alkalomra várt. Forró augusztusi alkonyat volt — a virágok — szomorúan hajtották le illatos fejecskéiket —- a madarak halk éneke inkább sóhajtáshoz hásonlitott — s az egész természet bágyadtnak látszott a nap forró izzó melegének hevétől. Az asszony menni készült. Hófehér pongyolát vett magára — melynek festői redőzete a legarányosabb női termetét juttatta érvényre — hófehér fedetlen nyakára könnyű csipke shált Kerített s mikor toaletjót kiegészítette a széles karimáju pásztor kalap — valóban gyönyörű volt — szép és ellenállhatatlan, — Tehát ma ismét láthatom — ott lehetek nála — vele, — Óh bár soha — soha el — ne válnék tőle . . E-zébe jutott e titkos találkák tiltott menyei Öröme — a szerelmes szavak a mit a gróftól hallott — annak forró szerelme — mielőtt körülvette mint a napfény — vagy a levegő Gyors léptekkel sietett le a nyitott verandán — a kert kavicsos útjára érve — azonban a férjével szemközt találja magát. A férfi arca nyugodt — indulat nél- künek látszott -r- azonban halálsápadság ömlött el rajta. Halkan szólt . . . Felesleges menni Magdolna — a szeretődet egy negyed, órával ezelőtt a más világra küldtem. — Ezzel elővette a revolverét kabátja zsebéből s messze elhajította magától. Az asszony megt-ántorodott, nagy mélytüzű fekete szemével — mintegy háborodott — az urára nézett — s aztán -han^nétküi vógigesett * földön . i . Sok-sok év múlt el azóta... ennek a drámának is sablonos folytatása volt akkor. A grófot e temették az őt megillető fénynyel — az asszony a szüleihez utvmtt — a férj feljelentette magát de nem lett elitélve . . . lit — talán végződhetne is a mese ? . . < .. j / Dtíshem itt végződik. Tavaly a Rákóczy-uton — találkoztam egy par emberrel — Kart Irrb-m öftve jöttek velem szemközt —.jól megnézem őket — ezek azok — az egykori szerelmi tragédia élőszereplői. Az alakjuk most is a régi — az össze illő magas egyenes alakok a nemes — büszke tariás. Tekintetűkben — a sugárzó szeretet, — azonban — a minde-t, m sértő — mo~tmcsátó nyugalom. Nini — szóltam — li itt és igy ? No igen mondta az asszony gyöngéden simulva az u ához — most már örökké igy ! — hiszen akkor nyár voit — forró — Forró nyár — és most már ősz van! és boldogan — összelendűlő léptekkel mentek tova.nB —CSeiO tlQSi'SÍ't'i 5SÜ Most "pedig Isten vele asszonyom — mógegyszer visszatérve a széphez: kérem önt, ápolja, gondozza lelkét - mint érzé- kenyv-ük*tos virágot, -mert ilyen lertkíi nő igazán a szép — és a mi fő: ez a szépség nincsen időhöz kötve.
