Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)

1911-11-26 / 271. szám

K*d2iI'JM.ääAI KAffttnAÍ'. Előfivetéíii dij : Szerkesztőség és kiadóhivatal : Hirdetések : isiyhen: 1 évre 12 K, ’/- évre 6 K.1 /idékre :.. .. 16 ........... 8 .. Ec jv sróm ára & , évre3K,1 hóra* K . 4..........1-50 fi llér. Rákóczi-utcza 9. szám. ra Telefonszám! 107. Mindennemű dijak Szatmáron. a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett, a tpsfjufftnróknhh arknn kűzftl tetnek.— Ac apróhirdetésen nndeu szó 4 (lilát. Nyilttér soré 70 fills'". Fenyegetés. [Szatmár, 1911. november 25. A nemzeti alkotmánynak egyik leg­szebb kifejezője az országgyűlés, amelyen az ország dolgait tárgyalják és ennek részére törvényeket alkotnak, ugyanazért minden tiszt* sséges és művelt lelkű hon polgárnak kötelessége, hogy azt a piedes- tált, amelyre a neimer ezt a törvényhozó testületet emelte, azon a niveaun meg is tartsa és megóvja attól, hogy azt bán tiszteletlenül érintse. Az a nép, amely ezt a kötelességet magáénak nem ismeri, nem méltó atra, hogy alkotmányt élvezzen és ennek jó­téteményeiben részesüljön. Nem a nép közönsége, amelynek ilyen tiszteletlenség kifejezése esze ágá­ban sincs, hanem legtöbbször azok akar­ják esztelenül a parlamentnek fényét és vezetőinek tekintélyét elhomályosítani és ezeket ama piedestálról lerántani, akik­nek mint országgyűlési képviselőknek épen hivatásukban állana, hogy azt a fényt és tekintélyt megóvják. Szomorúan kell bcvallanunk, hogy a mi parlamentünknél ama homályt vető törekvéseknek jelei már mutatkoztak és Ígérkeznek is mutatkozni, ami kitűnik a szélső ellenzék egyik vezető férfiának, a közelebbi parlamenti ülésen tett ama kijelentéséből, hogy szerinte' a kibonta­kozásnak egyetlen lehetséges módja a választójogi reformok elsősége; elleneseb­ben az ellenzék a véderő elleni harcot azzal a kitartással és azon a módon folytatja mint eddig. Nézzük tehát, vajon bir-e hát első­séggel az a választói jog a fennálló kö­rülmények között és vajon ennek ama fenyegetéssel való kö vetelése nem mutat-e arra, hogy parlamentünk rendjén és te­kintélyén ismét csorbát akar ütni az a szándék, amely a szélső ellenzék részé­ről az obstruciiónak ismétlésében igér kezik ? A magán életben, aki valamely munkát megkezdett, ugyanazt a saját reputátiója érdekében folytatnia kell mindaddig, mig az a munka befejezésre nem jut. Ami a magánéletben áll, úgy állni kell annak a közéletben, főleg or­szágos ügyeknél is. A véderő kérdésének a költség- vetéssel kapcsolatos tárgyalását az or­szággyűlés már megkezdette, amelybe az ellenzék is kifejezetten belenyugodott; azt tehát a napirendről levenni és he­lyette a választójognak elsőséget adni nem szabad, mert ha ez megtörténnék, az országgyűlés saját tekintélyének pusz­tulásával egy szánalmas falusi kupak- tarnícs képét mutatná. A választójog tellát a fennálló körülmények között a véd­erő törvényjavaslattal szemben elsőséggel nem bir. Az obstruclióval való fenyegetés az ellenzék részéről egy meggondolatlan gyermekes fogás, amely szánó mosolynál egyebet alig érdemel. Attól ma már nem fél senki, mert tudni és látni kell a szélső ellenzéseknek is, amely az obstructió vessző paripáján lovagol, hogy az már nemesük népszerűtlen, hanem általános megvetés tárgya is, éreznie kell tehát az ellenzéknek azt is, hogy olyan fegyvert tovább nem okos dolog használni, amely nemcsak a közjóra, hanem reá nézve is káros lehet. A gyermeknek nem szabad a tűzzel Miért? Irta: Hodenstjerna Alfréd. I. Döcögve haladt a kqcsi a rázós, po­ros országúton. Starborg, a fiatal orvos, a lakodalmi ünnepélyhez illő elegáns ruhába öltözve ült a kocsi párnái között. Kezében egy díszes csokrot tartott és aggodalmasan nézett a bágyadt virágokra, amelyeket a forró júliusi napnak sugarai szinte leper­zseltek. Egy órakor érkezett meg vasúton és fél keltőre már a szomszéd faluban kellett volna lennie, mert barátja lakodalmára igyekezett, ahol neki vőfélyként kellett szerepelni. A lovak lomha ügetéssel von­tatták a kocsit és a felszálló porfellog sürü felhőbe takarta a benneülőt. Starborg b sszankodva tapasztalta, hogy diszes ruháját ellepi a por és csillogó lakkcipője egyre vészit ragyogó fényessé géből. Mit fog csinálni, ha megérkezik? Hisz még annyi ideje sem lesz, hogy meg­tisztogassa magát az ut porától és kényte len lesz a nagy násznép szomeláttára amúgy piszkosan karját nyújtani a patyolat fehér ruhába öltözött nyoszolyólánynak Végre megérkezett a lakodalmas ház elé. Thoward barátja rögtön elébe sietett és a szívélyes üdvözlés után bevezette a szobába, ahol tizenkét fehórruhis, piros arcú fiatal leányzó volt. Olyanok voltak, mintha menyből szálltak volna alá. Thoward sorra bemutatta barátját. — Dr. Starborg, legjobb kollegám. — Hagerstraud kisasszony, a legjobb barát- néja Emmikónek — de bocsánatot kérek — s azzal gyorsan eltűnt a többi vendég sorai közé. — Én vagyok az illető, kedves kis­asszony, — szólalt meg Starborg — akinek az a végtelen Szerencs * jutott osztályrészül, hogy az ön vőfó ye lehettem. S miután igy ön az én gondiaimra van bizva, kérem, kedves kisasszony, ha valami kívánsága vagy óhaja van, mondja meg minden tar­tózkodás nélkül és én örvendeni fogok, ha valamiben szolgálatára lehetek. A fiatal leány félénk tartózkodással fűzte karját a vőfély karjába és mosolyogva nézett föl reá. Pirosló ajkai olyan üdék vol­tak, mint hajnalpirkadáskor a feslő rózsa- bimbók. Szelíd kék szemei m-*g úgy ra­gyogtak, mint az árnyas tó partján nyíló ne­felejtsek Egész terme én valami különös varázs ömlött el. ügy tűnt fe1, mintha csil­lagos, holdvilágos éjjelen, a rózsabokrok tövében bájos nymfák enyelegnének egy­mással. Annak a gyermekes arcnak ártat­lan kifejezése, ez tetszett főleg a fiatal or­vosnak és úgy érezte magát, mintha virág­illattól elbódulva mennyei álmot látna . . . Igen, ilyennek képzelte ö ... De mégis. Vége volt az esküvőnek. Az étkezés után a társaság kivonult a kertnek árnyas lombjai alá, ahol a mulatozás hdboritlanul tovább folyt. A finom b >rok özönével meg­indult a tósztók árja is és Starborg kapott az alkalmon, hogy szép, virágos szavakban felköszöntse a tündérszép nyoszolyólányo- kat . . . Hagerstraud kisasszonnyal több Ízben kocintott és a gyöngyöző pezsgő, meg az Ízletes sütemény olyan volt, mintha nektárt ittak és ambróziát ettek volna . . . Sétálni indultak a kertnek puha ös­vényein és beszéltek virágokról, dalos ma­dárkákról. Közben pedig tekintetük talál­koztak egymással és a gyönge mosoly, amely ajkaik körül settenkedett, valami titkos nyel­ven egészítette ki beszédüket. II. Eloszlott a násznép. Mindenki pihenni tért. nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő­közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb cipőraktára. az ^szi ®s idényre megrendelt valódi finom sehevraux és box bőrből készült legújabb díva tu fekete és barna színű úri-, női- és gyermek-czipők A valódi amerikai King Quality czipők kiabrólagos raktára. aaBHBssasBnoHBHHMsaE

Next

/
Thumbnails
Contents