Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)
1911-11-01 / 250. szám
Szatmár, 1911. november író 1„ szerda. XL'II- év^tlyam. 250- szám. ElőftiMéci dij : Helyben: 1 évre 12 K. ‘/, évre 6 K, */« évre 3K, 1 bóra 1K Vidékre:.. .. 16 „ * 8 „ „ .. 4„ „ > t-50 Egy szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: Mindennemű dijak Szatmáron, a lap Hirdetések: KésapórafiSeíBSTBetteö, a legjatányosabb árban kezeltetnek. — Ab apróhirdetések között minden seó 4 fillér. NyHttér söre 20 fTOér. A hazafias PeUssÉijirat. Szatmár, okt. 31. Az alkotmányos államélet akkor folyik szabályos mederben, ha az államháztartásnak költségerőirányzata van. Ezt a háztar ást tehát a költség- előirányzat szabályozza, amelyet a kormánynak minden évben előterjeszteni kell, mert ilyen előirányzat nélkül sem bevételeket, sem kiadásokat teljesíteni a törvény értelmében nem szabad, ez a tilalom pedig a kormány gépezetének működését megakasztja és ez a megakadás az országnak kiszámíthatatlan károkat okoz, amelyeket később pótolni nem lehet. Fordult már elő ilyen eset nálunk, csak nem réyen, a Fejérváry-kxrmány idejében, amikor az ellenzéknek obstruk- ciója miatt a költségvetés nem legitimáltatott, sőt az a kormány indemmtást se - kapóit arra nézve, hogy az állami bevételekre és kiadásokra nézve ideig, lenes jogosultságot nyerjen. Előállott tehát egy szomorú helyzet, az, hogy az állami szervezetnek gépezete megakadt, az országnak sok milliót kitevő kárával, sőt a n ár megindult felsőbb intézkedések tanúsága szerint, alkotmányunk léte maga is kockán állo't és az absolutismus berendezkedésének jelei is mutatkoztak, mignem az éppen idejében jött koalíciós kormánynak sikerült alkotmányunkat abból a kátyúból, amelybe futott, kisegíteni. Ilyen fennakadás és az ezáltal okozható agoodalmas hehzet azonban ezúttal úgy látszik, nem fog előállani, mert a még most obstruáló ellenzék, a vett értesülés szerint, obstrukcióját ideiglenesen felfüggeszti és a költségveíést, amely — állítólag — már készen is van, a többi pártokkal együtt, a rendes mederben tárgyalni kivánja, amely tárgyalási hajlandóságot — politikai körökén — már befejezettnek is tartják. íme tehát, ezzel a hajlandósággal az ellenzéket is megszállotta az igaz hazafias kötelesség érzete, amely előtt mi készségesen megbajlunk, annyival inkább, mert reményünk van, hogy a költségvetés tárgyalására igénybe vett idő alatt a parlamenti béke egyébként is helyreáll, mer: ennek feltételei nem olyanok, hogy továbbra is ütköző pontot képezzenek, főleg az ellenzéktől függ, hogy belátásával a vélt akadályt elAzok a „Téli Esté“-k. Irta: Bodnár Gáspár. Folytatás és vége. Azt se tudja ön persze, hogy az Országos Múzeumok könyvtári jegyzéke a Franklin-társulattól kiadott két Kötetes el beszólésemet bevette jegyzékébe. Hogy az országos ifjúsági könyvtárakban szakbirálat után ezek az elbeszélések helyet foglalnak. Arról sincs tudomása, hogy a nópkönytárt szervező ankótten, melyre a minisztérium csekélységemet is meghívta . . . könyveimet a statisztikai adatok szerint azok közé sorozták, melyeket a nép legjobban kedvel. Mindezeket természetesen nem tudhatja, meg sem érezheti az olyan modern fiatal ember, aki az öregek tapasztalati világát pózolja. Aki az Életen, a Világon csak azt érti, amit az ő mindentudása és semmihivóse bekerít. Azt a tért, amelyen érzi az élet álványait, füstjét, koromját... a kávóház ablakaiból. Pedig fiatal ember. .. a világ sokkal nagyobb. Az élet sokkal gazdagabb. Élet és világ nem csak az a miljő, amelyben ön felnőtt és ily korán tanácsadó öreggé fonnyadt. Az élet óriási bánya, melynek meglátására, kikutatására kevés egy élet. Kurta bizony még az ón fejem felett elvándorolt ötven esztendő ib. A tudás is óriási birodalom, melyről bölcs Szókratész azt mondotta, hogy egyet tud. Azt, hogy semmit sem tud; Ön pedig jó felebarátom, önérzett tultengósóben azt irja, hogy mindent tud és semmit se hisz. Igaz, hogy többes számban irja . . . Jól is teszi. Mert sok ilyen modern ifjú van ma. Akik igy gondolkoznak. Pedig az igazi tudósok, gondolkozók mind szerények és legtöbben hívők is voltak. Majd mikor többet fog tudni és jobban fog hinni ön is, más szemüvegen nézi az Életet a Világot is. * * * hárítsa. Valóban ideje is már, hogy országgyűlésünk megkezdje beható tárgyalásait azokra, az állami életünket mélyen érintő anyagokra nézve, amelyek egyrészt előtte állanak, másrészt pedig a kormány által még előterjesztetni fognak, mert minden percnek mulasztása káros következményeiben hosszú időkre szólhat és mert akkor, amikor más nemzetek, az elhaladásukban, a fejlődésükben minket folytonosan megelőznek, mi tótlenül csak civódunk, holott mi sem lehetünk tétlenségre kárhoztatva, hanem saját dolgainkat nekünk is előbbre kell vinni, mert enélkül a nyugat kultúrájának haladásával párhuzamos lépést nem tarthatunk és teljesen kiszolgáltatva vagyunk ellenségeinknek, akik a Azt irja végre ön, nagylelkű kritikusom, hogy az én stílusom sajátságos, majdnem — furcsa. Hát igen. A pesti járgon stílustól, az idegen befolyásoktól elrontott nyelvórzék, iz'és... ma már furcsának találhatja a magyarán való írást és beszédet. Nem hiába panaszkodik egyik előkelő esztétikusunk, hogy ma mát a szinmagyar beszéd olyan ritka, mint a fehérholló. Úgy látszik ön sem igen Ízlelte Pázmány nyelvét és Vas Gereben ősi, tőzs- gyökeres izü magyar Írását. Úgy veszem észre, hogy ön is messze marad a közérthetőségtől. Iszen némely mondatából csak elemezés utján lehet kiszabadítani gondolatait. Lássa kritikus uram, az én stílusomról a komoly, az érett, a kiforrott ítélet nem azt mondotta és mondja, hogy „furcsa“. Azt mondja, hogy olyan, a hogyan a szinmagyar, tiszaháti, mulatlan nyelvórzókü nép beszól. \/i A ÍZ A V É’C I „ I fc) I C r/ 1/ V Vállalnak bármily építkezést és terVek I JCiO 1111 1 V!>Za1íY I készítését. — Iroda: Hunyadi-utca 24. sz. OKL. ÉPÍTŐMESTER ÉS ÉPÍTÉSZEK Telefon 246. szám. Telelőn 246. szám.
