Szamos, 1911. november (43. évfolyam, 250-274. szám)

1911-11-01 / 250. szám

2. o'dai SZAMOS (1911. november 1.) 250. szám. és hozzávalók legna­gyobb választékban és legolcsóbban divat- :: üzletében Szatmár, Kazinczy-utea 3. szám Telefon 331. s ám. Agyioll tisztítás és fér- Pál ^Dfanán Gyár főíiztei: Kossuth u-ute* io. tőtlenités íüi, öLaiíillui. Felvételi üzletek • Kazinczv-u. 17. Attite-u*a?i 2 külföld előtt ellenünk úgyis minden te­hető rágalmazást elkövetnek ős mint miveletlen népet „barbár* néven em­legetnek. Tudnia kell ezt az ellenzéknek cs eme bajon segíteni azzal, hogy a hazá­nak érdekét egyetértéssel szolgáljuk __________________________(V.) Jl tég nem létezett árban valódi amerikai cipőig V U.j át n ü 1. A „miért“ a háborúban? A tömeg­léleknek emberségessége, ígdzságszeretete nyilatkozik meg abban az egyetemes vidu- lásban, amelyet tegnap a török fegyverek győzelméről érkezett hírek keltettek. A tö- meglélek a háború okát és jogát fürkészte s nem hajbókolt a kultúra előnévvel kidi- sk.1 tett sobriskodás előtt s az som hódította az olaszok pártjára* hogy szent körmenetek­ben dicsértek a talián fegyverek vállalkozá­sát. A harc megindulásakor, kivált Tripolis?, bevételekor hozzávetőleg az a kép rajzoló­dott elénk, mintha a köiuton járva, azt a szerencsétlen enr ert láttuk volna a gyalog­járó aszfaltján, akinek se keze, se lába s a test kimondhatatlanján csúszva vár könyö­rületes emberekre s vele színiben a páncé­los kabalieró, aki kardját kirántva támad a szerencsétlen emberre e szavakkal: „Védd magad, te gyáva!“ A szerencsétlen ember­nek, akinek Európa aszfaltján Törökország a neve : ime, hirtelen kinőttek a kezei, a lábai s önérzetre kapva olyat ütött, hogy belenyekkent egy uiasz brigád s aki máig a nagyhatalmaktól lilléres segedelmet kö- nyörgöM, az ma, neki tüzesedvén a harc­nak, a békéről hullani se n akar. És megjósoljuk szerződéses hü szövet­ségesünknek, aki nekünk Bosznia annexiósa­kor annyi bajt szerzett, hogy tripoliszi ki­rándulása sikerülni nem fog. Meg is mond­juk miért ? A hadakozó felek közül csak egyik érzi, hogy életét, vérét miért ontja? Ez az egyik nem az olasz. Ezt a jóslatot az orosz—japán háborúról másolom le. Eb­ben a harcban is csak a japán legénység tudta, hogy miért harcol. Ezért lángolt fel hazaszeretete, dicsősógvágya és életösztöno. Mert ma már nemcsak a vezérkarnak, ha­nem az őrmestertől lefelé valóknak': kato­naságnak és népségnek is tudniuk kell, hogy becsületes ügy az, amiért a végső eszköz­höz: a háborúhoz kell menekülniük. GÁL JENŐ szám alá he'yezte át. mérnöki irodáját Bercsényi-u. 33. Teiefonsxám 180. Pásiea szerzett ttnpmsziíl(. Sokan jártunk mostanában szatmáriak fent Pesten, az ország e kétségtelenül bájos es fess fővárosában, ügy vagyunk mi, ma­gyarok a fővárosunkkal, mint a gentleman a maga cocotljával. Minden évben fel kell, hogy kétszer-háromszor viziteljünk a fő­városban s ez a vizit — egy ideig csak növeli a főváros iránti szerelmünket. Bizonyos idő múlva a?t hiszem ez a szerelem is en­gedni fog a maga hevéből. Most a debreceni egyetem ügye ho­zott mozgásba itt-oB ezer embert a vidék­ről a főváros futó. Szatmáriak szép szám­mal járultunk ehhez a numerushoz, — a jí debreceniek nem kis örömére. El is kiáltot- t in magam az országház kupola termében, hogy ni ni, hiszen út mindjárt mi visszük a A „Budapesti Hírlap“ pl. ezeket Írja, mikor egyik kötet elbeszéléseimet bírálja: „Alakjai élnek; nagy szenvedélyek nem izgatják, sőt nyugalom, hit, reménység tölti el lelkűket. De ha beszélnek, ajkuk­ról úgy Folyik a szép magyaros beszéd, mint ahogyan csak a magyar ember tud beszélni . . .“ Dr. Dudek János egyetemi tanár méltatván a „Téli Estók“-et azt irja szak­lapjában, hogy Magyarországon kevés „em­ber ir oly közérthetően, népiesen, magya­rán, mint a „Téli Esték“' szerkesztője. A magyar papság egyik folyóirata, a tekintélyes ,,Havi Közlöny“ az ón stíluso­mat a fiatal egyházi szónokoknak, Íróknak követendő mintául ajánlja. Mert izes, ma­gyaros, közérthető ez a stilus a szó teljes értelmében. És önnek mégis „furcsa“* az én stílu­som. Hát igazán, ez Ízlés dolga. Ezen vitatkozni teljesen fölösleges. . . . Meg kell azonban köszönnöm önnek jó felebarátom, hogy kis lapomnak reklámot csinált. Azon körben, hogy ön óvja a családokat és ifjúságot az ón Írá­saimtól . . . sürü tömegben érkeznek a je­lentkezők, előkelő ifjak és cselédek, akik olvasni óhajtják írásomat. És ón nyugodt lelkiismerettel adom ezeket az olvasmányokat. Nem fog azoknak olvasásától senki se a Szamos hullámainak szaladni, sem a pisztoly csöve elé állani. A szerencsétlen öngyilkos ifjak, leányok­nál nem az én irataim, könyveim és lapon példányaira akadtak. Más világnézet pro­duktumaira találnak ott. Nóvszerint is ne­vezhetnék meg egy néhányat, hiteles ada­tok alapján. Ne aggódjék ön fiatal feleba­rátom attól, a mit ón tanítok, irok negyed század óta az ifjuvágnak. Azok az írások boldog emlékezetet gyújtanak az ifjúság lelkében. És visszamosolyognak, erőt, bi­zalmat, hitet fakasztanak még abban a nehéz élethat cban is, a hol az emberek egymást lökdösik, taszítják, ütik. A hol azok a bizonyos sokat emlegetett állvánvok ropognak; a hol a korom és füst ül a lelkekre. Akinek ebben az életben már nincse­nek illúziói, aki kora ifjúságában az el- vónhedóst pózolja, aki a földről magasabb, tisztább, melegebb légkörbe nem tud fel­emelkedni : az bizony sivár, boldogtalan életű ember. Geőthe meg azt mondja, hogy aki a költészetet, tehát az ideálisabb vilá­got nem tudja megérteni: barbár az. szót, szatmáriak. Egy szobosziói vastag nyakú atyámfia meg is rázta az üstökét, hogy azt már nem engedjük. Sok helyen voltam már, ahol vala­melyes ügy iránt való lelkesedés enthazias- musba hozta az embereket. De azt j frene­tikus hatást, amit Zichy gróf Közoktatásügyi miniszter beszéde akkor okozott, amikor szinte gratulált Debrecennek a harmadik egyetemhez — egyenesen nem lehet leírni. Egy teljesen dBtingvált emberekből álló in­telligens és nagyrészben tudományosán kép zett társaság szinte belefojtotta a szót a miniszterbe, amikor ez keresetlen, de szép szavakban biztaló kijelentéseket tett. Úgy, hogy ennek a lelkesedésnek a h-.tása alatt a miniszter beszédét végleges döntésnek vettük majdnem mindnyájan. Az egy Balthazár Dezső debreceni püspököt láttam és figyeltem csak meg, amint a lelkesedés vihara felett flegmatiku­sán ülő, nyugodt komolysággal vizsgálgatja a miniszteri válaszok diplomatikus kétér­telműségét. Egy egyenes kérdéssel a mi­niszterelnökből ki is akarta présel .i ott stante pade az egyetemet, — de Héderváry kijelentette, hogy már is sok a jóból, amit mondott. Erős az impresszióm, hogy a po­zsonyiakat azért hagyták a deputáció járás­sal legutoljára, mert nekik volt szánva a harmadik universitás. Ha nem igy lesz, azt csak annak a mérhetetlen arányú szellemi impulzusnak lehet majd köszönni, ame’yek ennek az ezer tagú küldöttségnek az intel­lektuális ereje beielökött az igazság mérle­gébe ott az országház gyönyörű kupola csarnokában. Szerintem egyenesen kulturbotrány lenne Debrecent énnél a kérdésnél csak egy hajszálnyira is mellőzni. Debrecen évszázadokon kesziül annyit tett, annyit áldozott már a magyar kultúrá­ért, hogy az állam csak egy nagyon régi adósságát konvertálja akkor, amikor a d :b- receni akadémiákat egyetemmé kiépíti. Volt ;dő, amikor az egész országban sehol sem világított a kultúra fénye, mint Debrecen­ben Szinte legendás alakokká váltak jeles tanarai. A fizikában ördöngösen jártas Hat­vani, Sinai, Budai, Muróthi, Péczeli mind, megannyi álló csillag a magyar kultúra egén. Csokonai kedves szentimentális poetisa, Arany tőrőlmetszott magyaros költészete, ami Köleseink mélyen szántó thetorikája, Szabolcska Mihály édes versei mind-mind a debreceni alma mater védőszárnyai alait bontogatják a magyar kultúrának oly becses szárnyaikat. Ezek mellett azt is latba kell vetnünk, hogy a debreceni egyetem par excelence magyar egyetem tesz. Szóval a magyar ál­lam segít kiépíteni egy egyetemet msga- magának a magyarságnak. Mind olyan má­zsás okok ezek, amelyek kizárják, hogy akármelyik más város megelőzze Debre­cent az egyetem felállításának a kérdésé­nél. Ezzel szemben a fővárosban azt hallot­tam, hogy a főhercegeknek és főhercegnők­nek Pozsony kedves városuk. Debrecen a finánc-főispánt nagyon erősen fogadta. Szóval kegyvesztett város Ha frissen esa- ■» j. és kitűnő ties- lvAt)AlxQf akar inni köpesse fei az polt kőbányai 5UI l tán kezeit ®ar bOnMl AEPÄJD“ sörcsamkot. a tulnjdnno«, -------- Árpád-utca 22. szám. Ag y toll tisztítás es n fertőtlenités *1 • áitáimi Dél Qfulrnáii Gyár fóüzlöt Kossuth L.-u. 10. ájlttjoi m DM Ellái. Felvételi űztetek: Kazinczy-uíca 17. Attila-utca 2.

Next

/
Thumbnails
Contents