Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)

1911-10-28 / 247. szám

XL'II. év’ftiysrr, Szatmár, ',911. október hó 28„ szombat. 247. szám.

rOJüSlÄAI KAPIMP.

Előfizetési dij :

►Helyben: 1 évre 12 K. ‘/j évre 6 K. */, évre 3 K, 1 hóra 1 K

Vidékre:,, .. 16 „ „ „ 8 ., „ 4

...........1'50

Eg

y szám ára 4 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Rákóczi-utcza 9. szám. m Telsfonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivataléban fizetendők.

Hirdetések:

Készpénzfizetés mellett, a legjatányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. NyHttér sora 20 fillér.

Vidéki ipar és

kereskedés,

Beöthy László kereskedelemügyi miniszter letette a hivatalos esküt, elfoglalta hivatalát és megkezdte a munkát abban a minisztériumban, ahol a legtöbb dolog vár elintézésre. A Héder- váry-kabinet, melynek Hieronymi Károly elhunyta óta nem volt külön kereskedelemügyi minisztere, most egy rendkívül értékes munkaerővel nyert kiegészítést. Beöthy László munkaképességéről, erejéről és közgazdasági érzékéről csak az uj kereskedelemügyi kormány működése és cselekvései nyomán mondunk véleményt, mert minden jel arra mutat, hogy az uj miniszter legelső akciói már szenzációs meglepetéssel lépnek ki az ország közgazdasági fórumára.

Beöthy László ismeri az ország városainak fejlődési törekvéseit és ismeri azokat a gazdasági erőket, melyeknek csak egy-egy szikra kell, hogy fellángoljon az ország minden részében. Aki nem foglalkozik örök életében azokkal a legnagyobb politikai koncepciókkal, melyeknek régi sablonja van már a miniszteri bürókban ; aki életének javát az ország vidékei központjain töltötte el; ’aki a székesfőváros centralisztikus berendezéseinek káros, sőt kóros hatását

! nem csak elméletből hallotta emlegetni, hanem közvetlenül ismeri is, — az bizonyára nem fog behunyt szemmel elhaladni az olyan vidéki aspirációk mellett, melyeknek érvényesülése az egész ország érdekében, sőt a főváros érdekében is fontosak ; de melyek eddig nem érvényesülhettek azért, mert ezeket felismerni, ezeknek az értékét megbecsülni az tudja csupán, — akinek alkalma volt közvetlen tapasztalatból megérezni, hogy ha ezek az aspirációk nem teljesülhetnek, — olyan anyagi előnyük pusztulnuk el miatta, melyekből az ország és a főváros gazdasági élete bőséges táplálékot meríthetne magának.

Ilyen jogosult aspirációk például azok, melyek egy-egy vidéki központ részére bizonyos mértékű tarifa kedvezményeket igényelnek egyrészt azért, hogy e kedvezmények által bizonyos mezőgazdasági és ipari termelést sokszorosíthassanak, másrészt, hogy az ilyen vidéki gócpontokon a kereskedelmi forgalmat fokozzák.

Ilyen jogosult aspiráció továbbá, hogy egy-egy országrész speciális viszonyai és nyers termelvényei a nekik megfelelő gyári vagy egyéb ipari feldolgozás eszközeihez juthassanak.

Eddig is sok milliót fordított a kereskedelemügyi kormány az ipar és kereskedelem fejlesztésére. Tudjuk, hogy

ezek a közvetlen tán ogatások ha

néha halul ütöttek is ki —■ sok esetben igen hasznos eredményeket tudtak produkálni. Ismerjük azonban el, hogy a közgazdasági életnek azok az eszközei, melyekkel a fejlődést ily módon igyekezett eddig is előmozdítani a kereskedelemügyi kormány, — részben és talán túlnyomó részben a külföldi tőke be- édesgesitésére és hasznosítására fordit- tattak, — másrészt pedig csak igen kis területet tudtak benépesíteni az iparfejlődés és kereskedelem tág mezőin. Ennek pedig az oka nem más, mint az, bogy a támogatási politika más eszközöket, mint a pénz- és gépadományozást nem ismert.

Beöthy Lászlóról tudjuk, hogy ő egy nagy országrész vérének minden lüktetését érezte a saját ereiben és ő tudja, hogy itt vibrálnak a levegőben ezernyi számra az értékes közgazdasági gondolatok, melyek csak azért nem ter- mékenyülnek meg, mert nincs elég erkölcsi támaszuk. Ezernyi gondolat él itt, mely sem pénzbeli segítséget, sem gépadományokat nem igényel, mely mégis virágzó iparnak, virágzó kereskedelemnek tudna életet adni, ha sokszor apró értékű, egészen kis jelentőségű erkölcsi oszlopokra támaszkodhatnék.

Egy kis szállítási kedvezmény, egy kis előnyös hitelnyújtás egy kis bélyeg

Azok a „T©ü Esté“-k.

Irta: Bodnár Gáspár.

I.

Azt írja egyik esztétikusunk, hogy a vitatkozás — szellemi mulatásaink közé tartozik.

Igazolom, hogy úgy van. Régen nem mulattam egyrészt és régen nem sajnálkoztam másrészt elmemüvön, kritikán, tehát formális vitatkozáson oly jó izüen és oly őszintén, mint a tőlem ismeretlen Gutman Lajos Írásán.

Hát nem mulatságos dolog ez, mikor az iró látva látja, hogy kritikusa soha egy eleven »Teli Estét“ nem csak nem igen látott, de nem is igen olvasott. Az én lisztéit birálóm olvasott egy-két kisebb elbe szélést tőlem a helyi lapokban. A hova tudatosan, célzattal küldöm be őket, és pedig nyíltan megvallom : ellensúlyozásával a: ezekben a lapokba is tért foglalt szaturá- lisztikus, sexszuais mámorban dobzódó irányzatnak. De nem ismeri az én iroHalmi működésein teljes körét. Pillanatnyi felvételek után egyoldalúan, elfogultan Ítélkezik... Mint a hogyan szoktak azok a kritikusok, a kik mindig a felületen maradtak. És nem tudnak belátni az iró leikébe. Gondolataiba és érzéseibe.

Mondhatom, régen nem találtam elme- mutban olyan kiforratlan, határozatlan állásfoglalást, annyi logikátlanságot, ellentmondást, szofizmákat, sőt elmeelcsavarodást, mint ebben a kis tárcában.

Ennek az elme-münek Írása azt gondolja, hogy a logika olyan, mint mikor be leülünk egy fiakerbe és oda vitetjük magunkat, a hova akarjuk. Ennek a tárcának írója cikke kezdetén még nem tudta, hogy hova lyukad ki. Nem ismeri a logikának azt a természetes, vas erejét, amely nyílegyenest halad. És a mely az á-nak kimondásával a b-t is követeli — feltarlózhat- lanul.

Azt írja, szinte önfeledten, hogy Tárcáim »szokatlanul meleg hangulattal vannak átitatva.“ »Napsugaras dolgok azok.“ „Furcsán hangzó stilus.“ Es hogy „az emberek akarva s nem akarva ráirányul a figyelme.“

És ezek a szokatlan meleg hangulatú Tárcák, ezek a napsugaras dolgok, ezek a nyugodt lázmentes dolgok mégis merő álmodozások szerinte. Ez a meleg, napsuga ras levegő még se való a családokba, pláne az ifjúságnak. Mert nem a világból való. Jól esik azonban elhinni, hogy létezhetnének ilyen alakok. Jól esik még a kritikus urnák is a sok álványok, füst, korom között, hogy ezekből az elbeszélésekből valami üde, fris erdei levegő csapja meg az embert.

De ebből a napsugárból, ebből a melységből, ebből az üde, friss erdei levegőből azért ne szívjon se a család, se az ifjúság.

Csak az ifjan megvénhedtek. Csak az élet nyavalygásairól fáradt lelkek. Csak azok, a kiket az élet elláradsott. A kik mái tudnak, de hinni egyáltalában nem hisznek.

Hát kérem, ez valóságos elme-eltévelyedés. Zűrzavar. Köd. Álmidozás. Valóban tipikus példánya a mai szabad gondolkodásnak. A józan gondolkodás törvényei — ilyet be nem vehetnek. Meg nem érthetnek.

Nem ismerem Gutman urat Nem is tudom éveinek számát. De érzem, látom, konstatálom, hogy kiforratlan fiatal ember. A ki forrás után szintén nyugodt, tisztább látású ember leszeu. Ez nem csak képzelt, da valóját) n ideális, lelkesedő öreg ur is, a ki restelleni fogja, hogy ezeket a gondolat ugrásokat megcselekedte.

Azt is konstatálom, mert hiszen a szeg kijukad a zsákon, hogy abba az iskolába tartozik goldolkodásának, érzésével, egész bányával, mely az irodalom csarnokára kiírja : „Tilos a más világnézet szerint való gondolkodás és érzés!“ Abba a nyugati, eszervált irányzatú iskolába, a honnan száműzve van az idealizmus az irodalmi müvek lapjairól. A hol nem akarnak meglátni mást az életben, mint a szentkópekeí. A hol nem dolgoznak más eszközökkel, mint az idegek kínzásával, a vér felkorbácsolásával, az érzékeknek mentői korábban való fellázitásával.

Persze, hogy az ilyen céhbeli tagnak faj, ha van még ifjúság, mely eszményből

i