Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)

1911-10-28 / 247. szám

é t> * 2. oldal. SZAMOS ^1911. október 28. 247.) szám. Vegyél, exipöt Vegyen, amerikai Vegyünk, lO és 13 koronáért férfi- és női valódi Moskovits anatómiai czipögyarából Szatmár, Deák-tér 7. szám. Gyár foüziat KosstUü L.-u. 10. Agytoli tisztnas e»» |4qííű10íí Báj Gyár fóuziöi Ke fpi»t Fii I enités Huj UJJ uí i ttl ßkluiilult pf»lv£t«»h ííílotolf* Ka? vagy vámkedvezmény, egy kid hajtóerő, egy-egy fogyasztási vagy közlekedési előnv, — sokszor komoly vállalatoknak képezheti létfeltételét. A közgazdasági élet erdői ezek, melyeket nem tudunk meglátni a fától. Beöthy László tudja, hogy már lé­tező üzletek és ipartelepek jutnak a tönk szélére azért, mert ilyen apró je­lentőségű támasztékokat találni képtele­nek, — holott ezek a vállalkozások viselik azt a képességet, melylyel a fo­gyasztást fokozni lehet, vagy legalább is a szükségletet teljesen kielégíteni kelleue. Ezek az apróbb vállalkozások ke­reseti alkalmakat teremtenek, független polgárságot nevelnek, akik a fogyasztás részesei lesznek, — ezekre a vállalko­zásokra eddig komoly figyelmet fordí­tani nem lehetett. Eddig az volt a fel­fogás, hogy az ipar és kereskedelem fejlődését csakis nagy gyárak és válla­latok támogatásával lehet előmozdítani. Azt kerestük, hogy a támogatásért mi­nél több munkás találjon foglalkozást, holott még nem szüks ges — a mi szerény véleményünk szerint, a magyar polgárságot beleszoritani a gyári mun­kások osztályába, mert volna itt még alkalom arra, hogy a gazdasági életnek úgynevezett önálló individiumokat ne­veljünk, Rendkivül nehéz munka ez, mert ezen a területen a szédelgés kalandorai­val is találkozni fogunk; de, ha gondos körültekintéssel intézzük és a pénzbeli ajándékozások helyett érdemes emberek­nek nyúlunk a hóna alá, elérhetjük azt az eredményt, hogy az ország fővárosá­ból szétáradó ipari és kereskedelmi cik­kek feldolgozása és forgalomba hozatala szervezettebb, intenzivebb lesz és a vi­déki centrumokban is megsokasodik a fogyasztóképes polgárok száma. E dig a főváros felszívta a vidéki gócpontok által tér élt összes közgazda- sági táplálékokat. Az eredmény az lett, hogy most már aránylag mindig keve­sebb és kevesebb táplálékot kaphat a vidékről. Ezután arra kellene töreked­nünk, hogy a vidéki gócpontok termelő képessége fokozódjék, mert ebből táp- lálkozhatik egészségeden maga a fővá­rosi központ is. Nem szabad többé elzárkózni olyan intézkedések elől, melyek a vidéki góc­pontok fejlesztésére alkalmasak és gon­doskodni kell arról, hogy a vidéki na­gyobb pontokon vibráló közgazdasági gondolatok megvalósulhassanak, — to­vábbra is el ne kalódjanak. P. L. A zeneiskola % a „Liszi-emSék" G hangversenyt f. hó 29-én, vasárrap este fél 8 órakor a városi szinhüban ♦ megismétli. ♦ A megmaradt jegyek Huszár Aladárnál és Ragályi Kálmánnál kaphatók. táplálkozik. A mely tudja még élvezni a napsugarat, az élet szelidebb, biztatóbb képeit. Amely megérzi a szép, üde erdei levegőt. És amely nemcsak az élet hazug­ságait, de nagy tanuis gait, és igazságait is megkülözböztetni. Oh ismerem én jól azt a táplálékot, melyet mondva — szegődve kolyvasztónak azokban a füzetekbe, melyekbe a mi ifjú­ságunk egy töredéke sápidt, kiélt fizikumot és elernyedt, s képzelet piszkos játékától és csalfaságaitól beszennyezett, tőnkre telt lélekkel belesüppednek. Mint a madár, mely szárnyszegetten hull — a pocsolyába. Ismerem én azt a céhbeli törekvést.. mely nem is tekinti Írónak, művésznek azt a független, meg nem vesztegethető írást, a kinek még bátorsága van a nemes, az ideális világban maradni és annak egysze­rűségeit a nemzet reális világa számára ápolni. Egy Humbolt, egy Goöthe, egy Jókai, egy Arany János, egy Eötyös, egy Mikszáth, egy Gárdonyi Géza hirdette és hirdeti bátorsággal, elméletien ós gyakorlatban azt a nagy, azt. a nemzetet fentartó elvet, hogy az igazi, a hivatott iró magasabb, emelko- dettebb, tisztább éleifellogásu ideális nem­zedéket hordoz kebelében. Ezt az elvet sutba dobták ma a nyu­gati irányzat mámorában nyavalygó irók... azért nincsenek kö öt ük nagv irók. kohók. Azért nein tudnak hatással lenni a nem et egészére. A magyar ifjúság egykor, nem is oly régen az emberiség és benne a nemzet tiszta, kristályosodott vizében élt. Mint az a királyi szárnya-», a Hattyú, mely szép. formás nyakát magasra tartja, todizatának feh-rséget, lenjének üdveségót az elő vízzel ós vihar lényegővel őrzi és ápolja. A Hattyú- fiókokat kicsempésznék azonban az óiő víz­ből. A tiszti, ózanos levegőből. És becsal­ták a posványokba. A dögletes a vértől, mérgezett bústól és perverzitástól párolgó területre. A hol aztán buja érzésekről és képektől megzabált ifjúság szomorúan csüg- gesztik le fejét ós látják, érzik bepiszkoiva neme» tollazatukat. .Hát én nem ilyen világban nőttem fel. Én nem ilyen ifjúságot akarok nevel­ni. Én nekem nem kell ösztönös állat. Nekem ifjúság kell, a mely ösztöneit érte­lemmel, vágyait eszményekkel ós eszmék­kel irányítja.. Én nem c-ak hazugságokat látok a világba. Én nem csak olyan házas életet ismerek, a hol az egyedüli összetartó kapocs a megszokás. A kényszer. A hol teljesen kihűlt a szivekből a szerelem. És merő szeretkezés szükségletté vált . . . Én nem csak „pathie“ házasokat ismerek az életben, nem csak olyan szülőket, a kik hazudnak, csHnak, lopnak gyermekeik szetneiáttára. Ahol a cselédek bérét ko­pasztják. A hol más boldogságának rom­jain épitik fel a maguk jómódját. Én nem csak annak a tanítónőnek tipusát ismerem sőt magyar tanítónőnek el sem ismerem, miként nem ismerte el az Akadémia, ki­nek alakját Bródi megrajzolta. Én a falu­nak nem csak bűneit látom. Én tudom, hogy ott van még mindig a nemzet ősfor­rása. Onnan kapja vérének megfrissülósót. Én nem a nemzet bűnét, árnyait viszem a világ piacára, az idegen népek típusaihoz. En ismerem az élet szebb, vigasztalóbb, igazabb, fényesebb képei is. S ha önök jogot formálnak arra, hogy csak a naturális iránynak, a sexuális dobzódásoknak, a matériába fűlt nyavaly- gásnak ós csömörnek színeivel dolgozzanak: a szabadgondolkodás e büszke századában no merjenek szemrehányást tenni azért, ha hirdetjük azt, a mi szop, a miben ne­messég, emelkedettség ós magasabb élet­célok intenek felénk. Nekem éppen olyan jogom van a verőfónyes n-:phoz, az erdő üde friss levegőjéhez, az élet illúzióihoz, a széphez, a jóhoz, mint önök suverén gőggel hirdetik az ifjúságnak az élet képeit, idő előtt való forradalmát az érzékeknek, élve­zetét mindannak, a mi ront, rothaszt. A mi elveszi az ifjúság reményét. És oda dobja a reménytelenség, a csalódások, a korai veszkedósek szomorú útjaira. De még más mondanivalóim is lesznek. akar inni keresse fei az „ÁRPÁD“ 5ürcjaml(ot üx»péd-utca 22. siam. Agy tini usziiias e& fer­tőtlenítés ffipp rei. őzalíM. rÄ Är tó G/ai* fő üzlet: KossuUi L.-atea Ki. nczy-u. 17. Aítiia-utoa 2 Ma frissen csa­polt kőbányai sört es kitüiaő is sit­tén kesselt borokat Tisztelettel a tulajdonos,

Next

/
Thumbnails
Contents