Szamos, 1911. szeptember (43. évfolyam, 199-223. szám)
1911-09-22 / 216. szám
2. oldal. (1911. szept. 22.) 216. szám. — alkotmánya nélkül — a politikai térről teljesen leszoru t, a társadalmilag is tengődött, összes tevékenysége csakis gazdasági téren érvényesülhetett. Hogy miben merült ki ezen gazdasági tevékenység akkor, midőn a lelki erő majdnem mindenkiben elernyedt, midőn a kö vetkező naptól senki semmi jót nem várt, azt a haladás és fejlődés korszakában alig lehet e nemzedéknek elisképzelni. Vegetálás- bűn egyik napról a másikra. Gróf Károlyi György hazafit! nagy- lelke nem nézhette öszotett kezekkel azt az apáthiát, melybe a szárnya szegett nemzett jutott, s mely az erőket napról-napra sorvasztotta, gondolkodó elméje rájött arra, hogy tespedéséből fel kell ráznia a lelkeket, s ha politikai téren munkálkodni lehetetlen volt is, de elő kellett készíteni arra az időre melynek be kellett következni, midőn ismét saját kezébe került sorsának intézése, hogy ezen jobb korszak ne egy tétlenségben elernyedt, s apáthiában sülyedt, de munkában edzett, s hazája érdekében min deare kész és képes generácziót találjon. Az akkori viszonyok szerint igen nehéz volt olyan működési kört találni, mely a magyar társadalmat munkára összehozza — de egyúttal a hatalom gyanakvását is föl ne ébressze. Aza nagy férfiú, kinek emléke lelkűnkben él, s a kinek szel eme a mai napon lehetetlen hogy kürü öltünk ne lebegjen, — faját szerető szivével megjelölte azt a nyomot, melyen elindulni lehet, s a mely nyomon haladva még egy elnyomott nemzet is lerakhatja alapját későbbi felvirágzásának. Szabad és független állam csak az lehet, melynek polgárai saját munkásságuk után bizonyos anyagi függetlenséget vívnak ki s a mindennapi megélhetés gondjaitól mentesülve lelkűk szabadon szárnyalhat. E gazdag föld méhében rejlő kincsek okszerű kiaknázását tü/te ki tehát feladatául midőn 1861-ben felvetette az eszmét a vármegyei gazdasági egyesület megalakítására. A vármegye hazafias, do reményvesztett közönsége fellett rázva lethargiajából, lelkes örömmel járult az eszméhez s megalakította a m i napig fontálló s virágzó gazdasági egyesülelet. Hogy az a porszem — a mi volt keletkezésekor az egyesület — mint lett példajavai inagyarország gazdisági felvirágzásának s az ország jólétének alapozója ? hova fejlődött ma már a mezőgazdaság ? mint lett tudományos pályává a gazdasággal foglalkozók pályája, ezt ily szűk kereiben tárgyalni nem lehet, s nem is feladatom. De a hála legmelegebb érzelmeivel kell megemlékeznem Gróf Károlyi Györgyről, arról a 1 mglelkü — hazáját forrón szerető fé'fiúról, ki az alapozó munkálatnál magasröptű szellemével a kezdeményező lépést meglette. Nincs annak a nemzetnek létjogosultsága, a melyik nagy embereit nem becsüli meg. Nincs abban a szívben nemes érzés, mely a hála érzetet nem ismeri. Nagyrabecsülésünket, soha megnem szűnő hálánkat akartuk kifejezni midőn az egyesület teremtője s első elnökének nemes arczát egyesületünk részére megörökittettük. Hulljon le tehát a lepel Károlyi György gróf nemes alakjáról, hogy szemünk élőit állva bennünket s az utódok végtelen sorát emlékeztesse arra, miként keli szeretni a hazát, hogy kell érette szenvedni, s hogyan kell érette munkálkodni.“ Dr. Böszörményi Emil báró Vécsey Józsefről. Alig csillapult az üdvözlések zaja, amely a főispán beszéde nyomán kelt, dr. Böszörményi Emil emelkedett szólásra és a következő beszédben emlékezett báró Vécsey Józsefről: „Á múltak tanulságain épül a jövő. A múltak hibáin okulunk, erényei pedig pillérek, melyeken az előhaladás és fejlődés nyugosznak. SZAMOS Az emlékezés e mai napja tehát nemcsak az utódok hálaünnepe az elődök részére, hanem ezeknek intő és buzdító oktatása az élűk számára. Most. amikor a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület fólszázado3 küzdelmes múltjára visszatekint, — elhunyt nagyjaink sorából is kiemelkedik br. Vécsey Józsof, ki egyesületünk megalapítója, majd újra teremtője és 40 évig fáradha tatlan munkása volt. Nem származása, nem őseinek századokra visszamenő sorozata, nem királyi kegy, hanem nemes erényei, szilárd férfi jelleme avatták őt igazi magyar fő- urrá. A közügyeknek nagykópességü, gazdag tapasztalatu, szívós kitartásu munkása, akit soha sem az elismerés hiú vágya serkentett szünetnélküli munkára, hanem magyar faja iránti kiirthatatlan szeretető és törhetetlen törekvésének messsze föl föl csillámló célja a haza közboldogsága volt. Ebből a fajszeretetből szüksógszorü- leg sarjadzott ki a magyar föld iránti rajongása. A nyugati nagy nemzetek kultúráját alaposan ismerve az a meggyőződés tölti be lelkét, hogy első feladat ennek az áldott magyar földnek minden energiáját, gazdagságát belterjesen kiaknázni. Ezzel előmozdítani a közvagyonosodást, emelni a kulturális fejlődést, végeredményeként pedig ezzel munkálni Magyarország nagyságát és függetlenségét. Ez a szilárd meggyőződés bámulatos agitatorius munkát vált ki br. Vécsey Józsefből. A mikor a közjogi helyzet 1860 ban erre lehetőséget nyújtott, a f at <1 báró Vécsey József céljai megvalósításához kezdett. Felrázta Szatmármegye és város birtokos osztályát a tétlenségből és nehéz fáradozások után megalakította egyesületünket, melynek első alelnöke lett. Azokban az időkben a gizdisági egyesületeknek a maiakétól elütő és sokkal szélesebb alapú feladatai voltak: első sorban megteremteni, lerakni a modern Magyarország közgazdasági alapjait. Ebből az alkotó munkából egyesületünk körében a br. Vécsey Józsefé volt az oroszlánrósz. Később az 1867. évben kezdődő alkotmányos éra más működési tért szabott a közélet munkásainak. De az 1880 as években az időközben megszűnt egyesületet buzgó munkatársaival ismét br. Vécsey keltette uj életre. Ekkor a már elhunyt gróf Károlyi György helyébbe az egyesület őt választotta meg elnökévé. A választás a közszeretet lelkes és hatalmas megnyilatkozása volt. Elnökségét a mezőgazdaság fellendítését célzó intézmények egész sora jellemzi. Külömböző kiállítások, állatdijazá- sok, gépversenyek, a szőlőtelep létesítése bizonyítják szorgos munkáját, mig kiváló szociális érzékéről mintagazdaságok létesítése, a kisgazdák csoportos tanulmányútjai, téli háziipari tanfolyamok és szakelőadások tanúskodnak, melyekkel a kisgazdák anyagi és szellemi fejlesztését nagyban előmozdította. * A fólszázados múlt fályolát felieb- beütve, br. Vécsey József nemes egyénisége rajzolódik elém 1 A tiszta, önzetlen férfi jellemzi. Ez oktat, buzdít az igazi haza és emberszere- tetre, melynek ösvénye a munka, a szigorúan céltudatos, a szívósan kitartó munka, amelyet a másokért, a közért is dolgozni késztető szeretet szül! íme — tisztelt Diszkö,zgyülós! — báró Vécsey József jelleme. És most hadd lássuk nemes vonásait, képének mását, hogy szemeink előtt lebegve tanítson az áldott magyar földnek munkára buzdító ■zeratetóre.“ Mindenkit mélyen meghatott dr. Böszörményi Emil melegh ngu visszaemlékezése. A zsúfolásig megtolt terem közönsége lelkesen ünnepelte a szónokot és a halás hallgatóság zajos éljenzéssel, üdvözléssel ösmerte el a beszéd érdemeit. Dr. Falus8y Árpád Domahidy Sándorról. Dr. Falussv Árpádtól hozzá vagyunk szokva mindenkor hatalmas konstrukciójú, élvezetes beszédet hallani Az ő szónoki kvalitásai nem szorulnak külön elösmerésre, de arról a beszédről, amelyet ma mondott Domahidy Sándor emlékéről, meg kell állapítanunk, hogy még az ö kitűnő beszédei közt is az elsők közölt van az, amelyet ma mondott. »Mélyen tisztelt díszközgyűlés! A S..atmármegyei Gazdasági Egyesület 50 éves fennállásának jubileuma alkalmából oltárt emelünk; azért, hogy ezen az oltáron a hála Ó3 emlékezés tüzet gyújtsak fel, ama férfiik érdemeiért, akik a Szatmármegyei Gazdasági Egyesületet alapították, vezették, akiknek nagy munkája, fáradhatatlan buzgalma eredményezte a mai kiállításunkat. Egy hosszú félszázad múlt el Szatmáivár- megye közönségének szemei előtt, midőn visszapillantást vetünk a múltra, azokra a nehéz küzdelmekre, amelyeknek e gazdasági egyesület megalakulása óta állandóan és folytonosan ki volt téve. Hiszen azok az idők, mid in ezen egyesületet felejthetetlen nagy érdemű elnökei gróf Károlyi György és báró Vécsey József megalkották, magyar- ország egyik legsötétebb korszakát képezték, olyan időn voltak, amikor nem volt sem szabadság, sem nemzeti élet, pusztulásnak indult minden, még a nemzeti vagyon is, amidőn ez az ország csak bujdosókat látott és kétségbeesett embereket, amikor igazán férfiak kellettek, hogy ebből a pusztulásból, ebből a szenvedésből kiragadják a nemzetet. De a legnagyobb szenvedések korszaka szokta megteremteni a legnagyobb férfiakat is és ima ezek a mélytudásu, mólygondol- kozásu, hazájukat forróan, izzóan szerető nagy férfiak meglátták azt az irányt, megláttak azt az ösvényt és utat, amelyen haladni kellett, ráléptek arra az alapra, amelyen a nemzet erőt, gazdasági eredményt produkált, ráléptek arra az útra, amelyen meg tudjuk teremteni a jövő modern, haladó Magyarországot. Vecsey József báró, aki 40 évig lelkének egész erejével, nagy tudásával és igazán lángoló széretetóvel szolgálta a közügyi életet, a Szatmárvármegyei Gizdasági Egylet fejlesztésében fejtette ki egész tevékenységet. Elő'tcm szóiók meghajtották a két nagy férfiú előtt az elismerés lobogóját. Igazán az a 40 év, amelyet báró Vécsey József nagy buzgalommal, a mezőgazdaság iránti nagy szeretettel töltött el, mindnyájunk előtt fényesen tündöklik. Méltó munkatársat talált ő, aki megosztotta vele azokat a küzdelmeket, megosztotta azt a munkát, azt a fáradozást, amelynek eredménye 50 év után ez a mai jubiláns kiállítás : ez a férfiú pedig Domahidy Sándor. Domahidy Sándor ifjú korában a jogi pályára lépett, de már akkor is érezte, bogy őt hivatása inkább a közgazdasági térre, a mezőgazdaság fejlesztésére irányítja és ime ott látjuk őt ifjan a 70-es évek elején dolgozni társadalmi és közgazdasági téren. Hosszú időket töltött el, mint e gazdasági egyesületnek alelnöke, báró Vécsey Józsefiek És amikor báró Vécsey József előtt az őszinte elismerés lobogóját hajtjuk meg, épp oly mértékben kell meghajtanunk Domahidy Sándor munkássága, rendkívül szívós, öntudatos munkássága előtt a mi elismerésünk és hálánk lobogóját. Hiszen ha e gazdasági egyesület történetét figyeljük me;/, azt látjuk, hogy minden intézméi yen, minden sikeren és minden munkán rajta van Domahidy Sándornak a keze. Egy egész sorozatát látjuk, mélyen tisztelt ünneplő közöasóg, annak a munkálkodásnak, amelyet Domahidy Sándor előbb mint báró Vécsey József mellett, ez egyesület alelnökeként, később mint ez egyesület elnöke kifejtett. Amidőn felejthetetlen, nagynevű báró Vécsey József meghalt, Szatmárvármegye
