Szamos, 1911. szeptember (43. évfolyam, 199-223. szám)

1911-09-22 / 216. szám

(1911. azept. 22.) 216. szám.

SZAMOS

3. o’csJ.

általános bizalma Domahidy Sándor felé fordult, őt emelte az elnöki székbe. Nagyon nehéz időkben vette át Domahidy Sándor ennek az egyesületnek a vezetését, mert talán azt is mondhatnám, hogy ez az egyesület az anyagi züllés utján volt. Egy mérhetetlen indolentia fogta el Szatmármegye gazdatársadalmát, mert nem tudta kellőképen méltányolni azokat a törekvéseket, amelyeket báró Vécsey József és Domabidy Sán dór oly hittel és erős kézzel tártak elője, nem tudta méltányolni épp ez a vármegye, amely pedig egyike a legerősebb gazdasági vármegyéknek Magyarországon. Nem tudta méltányolni, hogy a nemzet legerősebb alapja a föld, a föld terméke, maga a mezőgazdaság, annak intenzív fejlesztése, modern és belterjes gazdálkodás. Azonban Domahidy Sándor nem csüggedt el, az ő erős lelke és hite bízott abban, hogy a már-már válságba jutott gazdasági egyesületet fel fogja virágoztatni. És ime nem maradt el az eredmény. A még csak 250 tagból álló gazdasági egyesület létszámát 600-ra tudta felemelni, a néhány ezer koronából álló kis gazdasági egyleti vagyont 20000 koronára emelte, nem kiméivé semmi fáradságot, hogy a maga elé tűzött célt előbbre vigye.

Mélyen tisztelt díszközgyűlés 1 Ennek az erős férfiúnak a működésénél látjuk azokat a nagy alkotásokat, amelyek nevezetessé, mondhatnám országos hírűvé tették a Szatmármegyei Gazdasági Egyesületet. Mert elsősorban csak azt a népies oktatást kell említenem, amely Domahidy Sándor agyában született, aki maga járt faluról-falui a, hogy oktassa a népet, hogy megmutassa nekik az utat, miképpen keli a gazdaságokat intenziven fejleszteni és ezáltal nem csak a saját vagyonukat, hanem a n imzeti vagyont is gyarapítani, szétküldte az egyesület tagjait ezekre a népies előadásokra és azt látjuk, hogy minden faluban ébredeznek az emberek és rálépnek arra az útra, amelyen egyedül lehet a mezőgazdaság érdekeit kifejleszteni. De nem feledkezett meg a nép oktatása mellett arról sem, hogy magasabb színvonalú előadásokat tar tasson az egyesület kebelében. Emlékezzünk vissza azon magas színvonalú előadásokra és értekezletekre, amelyek Domahidy Sán dór 'elnöklete alatt a gazdasági egyesület gyűlésein elhangzottak. Ezekkel a gazdasági előadásokkal is hozzá akart járulni a mezőgazdaságnak a terjesztéséhez és ahhoz, hogy érdeklődjék Szatinárvármegye minden gazdája a mezőgazdaság fejlődése iránt.

De akkor, amidőn ő óriási munkával a pénzügyi válságot le tudta küzdeni az ő messzeláió szeme, érzékeny lelke és öntudatos gondolkodása belátta azt, hogy igenis erősebb alapokra kell helyezni ennek a vármegyének gazdasági állapotát; erősebb alapokra kell pedig helyezni azzal, hogy itt nemcsak előadások tartásával kell közremunkálni, hanem igyekezni kell felébreszteni a gazdasági érzék iejlesztósét. Elvitte tehát a kisgazdákat tanulmányútra, megmutatta nekik a bábolnai gazdaságot, megmutatta Mezőhegyest, hogy bebizonyítsa, mire képes az igazi gazdasági erő, mire képes a magyar föld, ha azt igazi belterjes módon művelik.

De erős kézzel ragadta meg ennek a vármegyének állattenyésztési fejlesztését is. ö volt a lelke a lóversenyek megalapításának, az ő idejében nyílt meg az eiső lóverseny 1899-ben és élete fogytáig csüggölt azon, hogy a Szatmármegyei Lóverseny Egylet minden tekintetben fejlődjék, hogy ezáltal is fejlesztessék az állattenyésztés e vármegyében.

De az ő munkáskezét látjuk a Szat- márvármegyei Gazdasági Egyesületnek időleges és részleges kiállításain is. Lájuk i900-ban, amikor háziipari kiállítást rendezett Domahidy Sándor, láttuk 1902-ben, amikor szőlészeti és borászati kiállítást rendezett e városban, 1904-ben, amikor országos jellegű kertészeti kiállítást rendezett és láttuk végül 1906-ban, amikor országos jellegű baromfikiállitást mutatott be Szatmár városában.

De az ő figyelme messze terjedt az Állattenyésztés terén. Látjuk megállapítását

annak, hogy ő állította be Szatmár városában az igazi állatvásárokat, azokat, ahol n kisgazdákat, mint állattenyésztőket dijjazta, ezáltal is serkenteni akarta a kisgazdákat, hogy minél helyesebben vezessék az állattenyésztést, mert ez által nem csak a vármegyének a gazdasági fejlődését szolgálják, hanem a nemzeti vagyont is gyarapítják. Domabidy Sándor nem ismert sem időt, sem fáradtságot, hogy e célt elérje.

A szőlészet és borászat terén is igyekezett ő minden erővel, a vármegye szőlő és bor fejlesztését növelni. Sőt azt is mondhatjuk, hogy az ő ideája volt az állandó borkészleteknek a nyilvántartása is és éppen ebből merítette az országos szőlészeti társulat is azt az eszmét, hogy ma már Magyarországon az összes borok nyilván vannak tartva és ez által a bortermelők azon nagy előnyt élvezik, hogy boraikat kellő módon tudják értékesíteni.

De Dnmahidy Sándor ipari és gyári alapításokat is igyekezett meghonosítani Szatmármegyében. Hiszen látjuk és tudjuk, hogy a börvelyi kendergyár is az ő fáradozásainak eredménye. Tudjuk azt, hogy éppen ő volt, aki évek hosszú során keresztül igyekezett megvalósítani a Szatmárvárme- gyei Cukorgyárat, mert érezte és tudta, hogy egy vármegyei belterjes gazdálkodásnak feltétlenül szüksége van arra is, hogy itt gyárak alapittassanak. Á kis emberek támogatását látjuk abban is, hogy méhészeti szakosztályokat állított fel és minta méheseket teremtett, hogy a kis ember, a mezőgazdaságon kívül igyekezzék e kisebb, de biztosabb jövedelemhez is hozzájutni. Az ő nagy tudásával, szívós kitartásával maga előtt látta Szatmárvármegye gazdaságának a jövőjét, azért igyekezett arra, hogy e vármegye minden gazdáját «. gazdasági egyesületbe bevonja. Ö maga járt elől, hogy érdeklődést keltsen e vármegye minden gazdájában a gazdasági egylet iránt. E célból megalakította a „Gazdák Lapjáét is, r.mi által azt akarta megteremteni, hogy a gazdák szellemileg is érintkezésben legyenek a gazdasági egyesülettel.

Szociális érzékére vall, hogy amikor a munkásembereket jóakarattal segítette, egyúttal igyekezett megóvni Szatmár vármegye gazdáit a mezőgazdasági sztrájktól és annak veszedelmeitől. Még élénk emlékezetünkben van az a nagy mozgalom, amely Magyarországot és Szatmár vármegyét is gazdasági sztrájkkal fenyegette. Domahidy Sándor erős kézzel ragadta meg e kérdést, üsszehivta Szatmarmegye gazdáit, szervezett, tanácsokat adott, abból a célból, hogy miként mentesittessék a gazdatársadalom az esetleg bekövetkező sztrájktól.

De látjuk őt az Országos Gazdasági Egyesület gyűlésein is, mint ez egyesület igazgatóválasztmányi tagját, aki mindig igyekezett a mezőgazdaság érdekeiért szót emelni és méltóan képviselni Szatmár vármegye gazdasági egyesületét.

Őt nem a hiúság, nem az érvényesülési vágy vezette ebben a munkában, hanem az az izzó fajszeretet, az a rokonérzés a gazdatársadalommal, amely őt minden tényében jellemezte. Mert arra törekedett, hogy e vármegye keretén belől egy erős, hatalmas mezőgazdaságot teremtsen. Nem osztályérdeket képviselt ő, hanem e vármegyének általános gazdasági érdekeit, a legmagasabb birtokostól kezdve a legkisebb birtokosig. Tudta és érezte, hogy a legkisebb birtok épp úgy alapja a nemzeti vagyonnak, mint a legnagyobb.

Mélyen t. ünneplő közönség / Domahidy Sándor élete előttünk nyitott könyv, amelyből nekünk, az utódoknak tanulni kell, és amidőn ma, kiállításunk ünnepén oltárt emeltünk a hálának és elismerésnek, tettük ezt azért, hogy állandóan előttünk legyen az ő emlékezete, azt akartuk, hogy megörökítsük az ő nemes arcképét és az ő nemes szemeinek sugarából lássuk azokat a kötelességeket, amelyeket ő reánk hagyott. íme, Domahidy Sándor arcképe itt van előttünk (az arcképről lehull a lepel), amelyet mi örök emlékezetünkben fogunk tartani, az ö jóságos szemeiből fogunk erőt meríteni a tovább munkálkodásra. Ha méltók akarunk lenni 5 hozzá, ha méltók

akarunk lenni arra, hogy az ő által kijelölt irányelveket kövessük, ennek csak úgy felelhetünk meg, ha nemes törekvéseit magunkévá tesszük, ha úgy szeretjük a magyar földet, mint az ő dicső lelke szerette I“ (Zajos, élénk éljenzés és taps.)

Dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester üdvözlte ezután a város nevében a miniszteri képviselőket és vendégeket, szép szavakban fejezvén ki a város közönségnek őszinte örömét, hogy a Gazdasági Egyesület jubilál s fényes, nagyjelentőségű ünnepét városunk falai közt üli meg.

A polgármester lelkes szavait zr jósán megéljenezték.

Ezután dr. Damokos Andor olvasta fel a szatmármegyei gazdasági egyesület 50 éves működésének történtét. Ennek végeztével gr. Teleky Géza elnök a díszközgyűlést berekesztette.

A díszes közönség ezután a Kioszk előtt csoportosult, hogy részt vegyen a kiállítás megnyitásának aktusán.

Gróf Teleky Géza elnök a következő szavakkal nyitotta meg a kiállítást:

„Tisztelt Gazda társak ! Iparos barátaim ! A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület kiállítására elhívtuk az iparosokat is, főleg azért, mert tudtuk, hogy Szatmármegye iparosai nem állanak azon balhit nyomása alatt, hogy a gazda és az iparos ellentétes elem. A gazda és iparos nem ellentétes elem, hanem együtt kell, hogy dolgozzék, hogy mindkettő elérje a maga jogos célját. (Élénk helyeslés és tetszés.) Ez vezetett bennünket, amikor meghívtuk kiállításunkra az iparosokat és örömmel jelentem ki, hogy ők is mily szép dolgokat tudnak teremteni. Üdvözlöm őket. (Zajos tetszés és éljenzés.)

És most engedjék meg, hogy tisztelt barátomat, az államtitkár urat felkérjem a kiállítás megnyitására, (élénk éljenzés) aki nemcsak maga érdeklődik egyesületünk iránt, hanem az egész általa képviselt kormány, nemcsak mint jóltevőnk, hanem mint igaz, jobarátunk bizonyítja be meleg érdeklődését egyesületünk iránt. A kereskedelmi kormányon kívül, amely ahol C3ak lehetett, segítségünkre volt, különösen a pénzügyminiszter ur érdemeit kell honorálnom, aki, mint móltóztatnak látni, a „Jó szerencsét* viselő pavillonban oly kiállítást produkáltatott, amely nemzetközi kiállításnak is beillik, (ügy van, úgy van !)

Amikor tehát a minisztérium küldetésében megjelent tisztelt barátomnak és az. egész minisztériumnak köszönetét mondok a gazdatársadalom nevében, azt hiszem, hogy ruinenyájan szívből kiáltjuk feléje az „Éljent 1“ (Zajos éljenzés.)

Ezzel felkérem tisztelt barátomat, legyen szives a kiállítást megnyitni.“ (Zajos éljenzés és taps.)

Kazy József államtitkár a következő beszédet mondotta :

„Nagyméltóságu gróf, elnök ur ! Mélyen tisztelt uraim és melyen tiszteit hölgyeim I Midőn a nemes Szatmár vármegye és Szatmárnémeti sz. kir. város közönsége ezt a nagy ünnepélyt üli, amidőn a gazdasági egyesület 50 éves fennállását méltóan és igazán szépen ünnepeli és ezzel kapcsolatban ezt s kiállítást rendezi : véghetetlen nagy örömömre szolgál és igazán szerencsémnek tarlom, hogy ezen szép ünnepélyen a magyar földmivelésügyi kormányzatot képviselhetem. (Zajos éljenzés.)

Méltóztassanak megengedni, hogy a nagyméltóságu elnök ur szavainak ismétlésével kifejezhessem azt, hogy magam is igazán véghetetlenül jóleső érzéssel látom, hogy ezen kiállításon a földmivelés az iparral egyesülve lép föl. Mert tökéletesen igaza van az elnök urnák, hogy e két ága a közgazdaságnak nemcsak összefér, hanem a természet által is egybe van illesztve. (Elénk helyeslés és tetszés.) Méltóztassanak megengedni, hogy ez alkalomból a kereskedelmi és földmivelésügyi miniszter urak üdvözleteit és egyszersmind a kiállításhoz való szerencsekivánatöit ezennel itt kifejezzem. (Zajos éljenzés.) Mert ők őszintén és melegen érdeklődnek ez ügy iránt és azon óhajuknak adnak kifejezést — amit a, magam részéről is kinyilvánítok — hogy az