Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)
1911-06-24 / 142. szám
XLIII. évfolyam. Szatmár, 19«. junius hó 24., raMPHMAk HA Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, l/i évre 6 K. l/i évi é i tv 1K Vidékre:,. .. 16 8 ......... 4„ „ 1-50 Eg y szám ára * fillér. özerKö^ztoség éi K«adoUivaia» \ J jűczi-irtczc ». jzem »] : I Hirdetések . zjíazt ,stés ecileU, a. asäntinyosabb árbaa 3. jzem aj !őietGíisejm: 107. I — _ Mindennemű atj*.k Sxatmtu, , n lap kiadóhivataléban L*3*ek. apróhirdetésekközwttrausdea s»S ♦fSÜfe. fizetennék. Njfiittér sora 20 fillér. Kecskeméti impressziók. Hatezer magyar gazda volt jelen a Magyar Gazdaszövetség kecskeméti nagygyűlésén. Hatezer gazda hallgatta végig Darányi, Dezsewffy és a többi Omge-beli vezérférfiakat, s alig nyugtatták le kezeiket az ő beszédjeik tapsolásától, midőn uj tapssal kellett honorálniok Serényi miniszter beszédét. Látva e szép harmóniát, h.llva a sok bókot, és a gazdavezérek finom tónusban tartott, udvariaskodó válaszait, azt kellene hinnünk, hogy az Omge vezetősége végre megbékélt a liberális kormányrendszerrel. Mintha mindez csak méltó és stilszerü folytatása lenne ama jelenetnek, midőn Serényi miniszter a parlament szine előtt demonstrative kezet fogott Károlyi Mihály gróffal, az Omge elnökével. Annak a jelenetnek az őszinteségében se nagyon bíztunk, a kecskeméti bókok és udvariaskodások értékében se nagyon hiszünk. Akkor a ragyogóan fehér manzset- ták mögött tőrt láttunk csillogni, a kecskeméti udvariasság pedig nem más, mint régi mágnási gavallértempó. Hogy a legnagyobb ellenséggel szemben ténylegesen heves pár bajok közepette, a külső nyugalmát meg tudja őrizni, és szalonhangon tud vele tárgyalni : ez az arisztokráciának tagadhatatlanul szimpátikus tulajdonsága. De ennél többre aztán nem is taksálható. • Minden egyes alkalommal, bókolva bár, de határozottan szembehelyezkedik az Omge vezetősége a miniszter felfogásával. Minden alkalommal másról beszól a miniszter, és mást óhajt az Omge vezetősége. S ez ellentét mindjobban domborodik ki. Már a budapesti Omge kongresszus is ssembeötlően mutatta az ellentétet A kongresszus egyik főtárgyát a szövetkezetek kérdése képezte. Jobb ügyhöz méltó buzgalommal beszéltek a parcellázási visszaélésekről. Túlontúl sokat a tőzsdereformról és szinte tüntetőén a gabonaközraktárakról. Persze bosszantóan gyakran emlegetve a gabonauzsorát. Mindez első látszatra is nem egyéb politikai agitációs jelszónál. S mint ilyenek, kétségtelenül alkalmasak a mai liberális rendszerrel szemben egy uj reakciós tömörülést sorakoztatni, de nem alkalmasak arra, hogy a magyar gazdák ezer baját, nagy nyomorát es válságos helyzetét csak némileg is enyhítse. A miniszter akkor mindé kérdésekre tiszta udvariasságból, néhány enyhén rezignáló szóval reflektált. S aztán áttért a magyar gazdaközönsőg megváltó ideájának a hirdetésére. Újra és újra, hosszan és behatóan hirdette a többtermelést. Az intenzív gazdálkodást, az iparnövények termesztését, a talaj modern kihasználását. A gazdák anyagi megteremtését, melynek semmi köze a politikához. A gazdák tapsoltak a miniszternek, de tapsoltak Károlyinak is, midőn bókolva átsiklott az egösz többtermelési beszéden és a tőzsdereform udvarias sürgetésével válaszolt a miniszternek. Azóta rosszra fordult a vetések állása. Újra akuttá vált a gazdák válságos helyzete. Egy ekkal több arra, hogy ne politikai mumussal, hanem a gazdák életkérdéseivel foglalkozzanak az illetékes tényezők. És most. midőn hatezer gazda ott volt a kecskeméti nagygyűlésen, a távollevők, egy ország lakosságának a fele Kecskemétet leste. Egy fél ország, a legrosszabb anyagi kilátások előtt állva, onnan várt vigaszt a jövőre. Praktikus eredmények helyett a budapesti párbaj reprizót kaptuk. A nagygyűlés tárgysorozata : közismert agitációs frázisok. A nagygyűlés vozetősége: kis- és nagystílű politikai ambíciók. A miniszter a frázisokra már nem is reflektál és csak arra szorítkozik, hogy röviden ismételje álláspontját. Nem a gazdák vezére beszél itt a gazdák miniszterével. A tegnap és a holnap miniszterei csatáztak diszkréten a ma miniszterével. A miniszter sietve távozik és gazdasági iskolák felállításában fáradozik. A nagygyűlésen pedig még elhangzik néhány reakciós szólam a parcellázási visszaélésekről. Aztán elmennek az óriás-bankettre. S ezzel a gazdák ügye egy évre el van intézve. Mi a kecskeméti nagygyűléstől nem A vér dija. Sunyi, alattomos képű öreg paraszt lépett be Rameau ügyvéd irodájába. Már a szeme villanása is gonosz volt. Lassan előadta, hogy Anthelme Bélén dinnek hívják, gazdagnak tartják, bár nem az, hogy a fia, Tiénet szóváltásba keveredett Mochon Daude-el, egy falubeli gazdával s hogy az a felórs csapott Tiénetnek, a ki az ütés következtében meghalt. S öklével az asztalra csapott: — Hát fizessék meg — no! — Természetesen — feleié az ügyvéd —. Nem jelentették fel azt aMochont? — El is ítélték — aztán felmentették. — Ah, felmentették. Akkor hát nyújtson be uj keresetet, kártérítés címén. — Köszönöm . . . elég volt . . . — Hát egyenes utón akar kiegyezni ? Ez bajos lesz, a fia gyilkosával . . . Az öreg paraszt kivette zsebéből dohányzacskóját, megtömte a pipáját s aztán ujjával az ajtó felé bökött: — Itt van, künn. — Ki? — Mochon. Együtt jöttünk be a faluból. Szomszédok vagyunk. — Ah, hiszen, akkor könnyen fog az menni ... — Nem olyan nagyon. Kemény koponyája van . . . — Hívja be. Belendin behozta ellenfelét. Csupa félénkség volt az egész ember s az ügyvéd csodálkozva tekintett rá Ez a gyámoltalan fickó inkább úgy nézett ki, mint a ki az ütéseket kapja s nem a ki adja. — Hát . '. . maga a gyilkos? A paraszt csendesen bólogatott S elmondó, hogy nem akart ő gyilkolni, de hát egy leányt szerettek, aztán meg egy tyuk körül két kakas nehezen fór meg, hát egy kicsit erősebben ütött a kelleténél . . . Mindennapi dolog ez . . . — De Tión8t meghalt. — A bírák felmentették. — Jó, jó, de a kártérítést mégis meg kell fizetni. — Hát hiszen fizetek, de nem többet, mint amennyi illik. Megkezdődött tehát kettőjők között a szóvita az összeg meghatározása felett. Pompásan viaskodtak, önkéntelen a kakas- viadalokra gondolt az ember . . . — Szép fiú volt, csinos erős . . . — ó emelte rám a kezét . . . Lassan-lassan beletüzesedtek. Gyűlölködő pillantásokat vetettek egymásra. Mind hevesebb szavak röpködtek a levegőben, haragos gesztusokkal kisérve s egyszerre ököllel rohantak egymásra. Mochon már a földön hentergett, midőn — még szerencsére közbeléptünk. «— Csak semmi ostobaság 1 — dörögte az ügyvéd. — Nem verekedni jöttünk ide, hanem egyezkedni. Ez különben sem tartozik reám. Most takarodjanak. S feltárta az ajtót a verekedők előtt. — Alkudjanak meg nélkülem a halottukra. A két paraszt zavartan botorkált kifelé. Hallottuk lépteiket végigdöngeni a lépcsőn. — Hallotta — fordult felém felháborodva az ügyvéd — hogy alkudtak a halott felett, mintha vásári üzletet kötnének. Az apa úgy feldicsórte elveszített fiát, mint egy eladó csikót, a másik ócsárolta, hogy leverje az árát. Csinos példája az emberi érzésnek : . . . Rameau ügyvéd derék ember. Néhány pero múlva, még magam is felháborodva az előbbi jelenettől, lementem az utcára. Amint az első sarkon befordulok, kivel találkozom? A két paraszttal ? Belendin és Mochon, miután szemük szegletéből ellenségesen nézegették egymást, egyszerre karonfogták egymást, mint két jó barát, együtt tűntek el a legközelebbi csapszékbe. Borozgatás közben majd könnyebben megállapíthatják a vér diját. Hanry Bordeaux. Mii olcsün aüar Vásárohi nyakkendőkben stb. ne mulassza el szükségletét nálam beszerezni, mert iizlot&t— helyezés miatt, dúsan felszerelt raktáromat mélyáfl leszállított árakban árusítom. Dús választék ing, kalap, Tisztelettel BPAUn Sámuel Deák-tér 7. Halmi-ház. mám
