Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)
1911-06-23 / 141. szám
XLIII. évfolyam. Szatmár, 19H. junius hó 23-, péntek. 141. szám.------------gr 1 - .■ ■■■------- ----------------------------■ i .1 —- ------■-«-> - —g- - -j. J - -J-gr^-gT' .TT^, El őfizetési díj: Helyben: 1 évre 12 K. V» évre 6 K. */*évrea^ -Wd-1>K Vidékre:., 18.,,. ., 8........... 4_, „WO Eg y szám ára 4 miár. b^enu»^ztdség éa KtS-diÄiivatsi{ Hirdetések : ÍUdúczi-ulczc 9 ä«« *3 Teiaíofts^«.: \01. I - *?ú«ö .etés a^ett, a íeortÉajamfcb é*Ws M» Mindennemű ttjj&k Szatmfc».*.., a Up kiadóhivatalában I U«áek. ^seraprőfaürdeléeekfc8t*tt<*í)idra txö 4fllÉB. fizetemiSk. J sora 20 flWf. A városok élete. Az országos m. kir. statisztikai hivatalfolyó évi munkaprogrammjába többek között az önkormányzati szervek statisztikájának összegyűjtését vette föl és ennek keretén belül a városok statisztikáját össze fogja állitani. A városok jövő Borsára nagy jelentősége van ennek a részletes statisztikai adatgyűjtésnek. Évtizedekig a városok sorsa elhanyagolt ága volt az államkormányzásnak s igy évtizedekig a hivatalos statisztika sem érdeklődött a városok érdekes, sajátos, mozgalmas élete iránt. Csak a legutóbbi idő az, mióta talán inkább gazdasági szükségszerűségből, mint a városok nagy jelentőségének belátásából, reá terelődött a hivatalos körök figyelme is a városokra. A városok helyzetét, életét, intézményeit a városok fejlődésével összefüggő városi társadalmi élet lüktetését, a városok bajait esak a statisztika tárhatja föl az érdekeltek és a nagyközönség előtt. A városokról összegyűlendő statisztika megadja majd a városok valódi megismerésének lehetőségét, másfelől lehetségessé teszi a városok fejlődésére vonatkozó tudományos igazságok megállapítását. Most, mikor az országos m. kir. | statisztikai hivatal munkaprogramjába vette a városi statisztika alapos, részletes összegyűjtését, ebben mi egy szebb jövő hajnalhasadását látjuk, mert érezzük, hogy végre irányadó körökben íb fölismerték a városok nagy jelentőségét, erejét és az egész gazdasági és társadalmi berendezés átformálására való képességét. Az igazságnak megfelelőleg konstatálnunk kell, hogy a városokról nem az lesz a legelső statisztika, mely kizárólag a városok helyzetével és belső életével foglalkozik. A magyar városok országos kongresszusa már első közgyűlése alkalmával reámutatott a városi statisztika gyűjtésének szükségességére és fontosságára. Kiváló s kitűnő szakember fejtette ki, hogy a városok érdekes, változatos, sajátságos élete a statisztika fokozottabb figyelmét érdemli meg. A városok kongresszusa határozatából kifolyólag sajtó alatt is van már a városok statisztikai évkönyve, mely első ilynemű munka lesz a maga nemében. — A városok statisztikai évkönyve azonban nem ölelhette föl a városok életviszonyaival összefüggő kérdések olyan tömegét, mint teszi azt most a m. kir. országos statisztikai hivatal adatgyűjtése. Ez az adatgyűjtés kiterjed az általános kérdéseken kivül a városi alkalmazottak viszonyára, az adózási viszonyokra a város háztartására, a város adósságaira, a városi gyámpénztárra, a város vagyonállapotára és a város kezelése alatt álló alapoknak, a takarékbetéteknek, értékpapíroknak, adósleveleknek gyümölcsöztetési és elhelyezési módjaira, a város nyugdíjalapjára, a sz'gény- ügyre, a rendezett tanácsú városok törvényhatósági terheire, a közoktatásügyre, a városi kultur- és jóléti intézmények fenntartási költségeire, a város összes üzemeire: a világitás, vízvezeték, csatornamüvek, fürdők, vásárcsarnok, közvágóhíd, jóggyár, téglagyár, tüzelőanyag raktárakra, városi vasutakra és városi kezelésben levő egyéb nagyobb vállalatokra A maga nemében tökéletes lesz ez a statisztika. A statisztikai adatgyűjtésnek a tervezet szerint súlypontja a városok háztartási viszonyaira esik. Ez helyeB is, mivel a városok háztartásának a rendezése az a legelső föladat, melynek jól, vagy rosszul való megoldásától függnek a városok jövő fejlődésének lehetőségei. Érezzük és tudjuk, hogy rengeteg ama kérdések száma, hol a városok élete és a társadalmi gazdasági és művelődési viszonyok összekapcsolódnak s Vázlat az életből. — Honnan jön ? — A klubból. — Nem igaz. Hazudik. A kedvesétől jön. Benkő Máriától. Az asszony ezeknél a szavaknál úgy nézett a férfira, mintha keresztül akarná döfni a tekintetével. A férfi sápadt arcán azonban egy vonás sem változott. — Egészen helyesen informálták, kedvesem. — Az asszony Felszisszent, mintha kigyó marta volna meg. — Hát nem tagadja I Beismeri, hogy Benkő Mária a szeretője és hogy a gyermekének maga az apja? A karcsú, magas férfi kiegyenesedve, emelt fővel állott az asszony előtt. — Beismerem, hogy Benkő Mária gyermekének én vagyok áz apja. Az asszony rábámult a férfira. Megőrült ez az ember? Tudta ugyan róla, hogy bátor és őszinte, de ennyi bátorságot és őszinteséget még sem mert volna róla feltételezni. Maga sem tudta, mit csináljon, sikoltson, zokogjon, őrjöngjön, avagy legyen ö is nyugodt és hideg, mint az előtte álló férfi, aki néki, a feleségének, nyíltan bevallja, hogy szeretője és gyermeke ván. Egészen az ura mellé állott. A nagy, sötét szemei valami különös tűzben égték. A hangja remegésén észre lehetett venni, mennyire kell fékeznie magát, hogy a visszafojtott zokogás elő ne törjön belőle. — És mit gondol, mi fog most történni? — Ezt fenyegetően kérdezte. — A férfi nyugodtan felelt. — Semmi sem fog történni. — Az asszonynak lángba borult az arca. — És maga igazán azt gondolja, hogy semmi sem fog történni? De hát teljesen elvesztette az eszét, vagy engem tart őrültnek ? — Nem vesztettem el az eszemet és magát sem tartom őrültnek. De ezen már nem lehet változtatni és ebből kifolyólag semminek sem kell történnie. — Gazember 1 Alávaló gazember, hogy van bátorsága hozzá velem igy beszólni. Hát nem elég, hogy megcsalt, még be is vallja, a szemembe meri mondani. És ... és ... ős azt hiszi, hogy semmi sem fog történni ? — Már alig birt beszélni a felindulástól. — Nem történhetik semmi — mondta a férfi. — Maga igyekezni fog ezt a dolgot eltitkolni, mért hiszen csupán magát nevetnék ki érte, ha megtudnák. Egy asz- szony, akit az ura megcsal, mindig szánalmas és nevetséges. Én magát mindig elbizakodott, büszke és hiú nőnek ismertem, áki mindent inkább el tud Viselni, mint izt, hogy mások előtt szánalmassá, vagy pláne nevetiégessó váljék. Maga sémmit sem fog ténni, mert jól tudja, hogy bármit tesz is, az kitudódik és igy mások előtt is ismeretessé válik az, amit eltitkolni magának nagyon is érdekében áll. Maga tőlem nem fog elválni és soha senki előtt egyetlen szóval sem fogja említeni ezt a dolgot. Az asszonynak most már kevésbbó reszketett a hangja, tán csak azért, mert minden gondolatát és minden erejét arra fordította, hogy áz bántó és sértő legyen. — Most már értem, arra gondolt, hogy az alávalóságot az én büszkeségemmel fogja eltakarni és ebből merített bátorságot a gonosztette elkövetéséhez. A férfi még mindig hideg és nyugodt volt. — Mit nevez maga gonosztettnek ? Az asszony szemeiből már-már előtörtek a könnyek, de még mindig igyekezett azokat visszafojtani. — Azt nevezem gonosztettnek, mikor egy férfi elvesz egy leányt, tudja, hogy azt otthon kényeztették és becézték, tudja, hogy többen versengtek a kézéért • ő azt a leányt megcsalja egy más nővel, egy közönséges utcai leánnyal. A férfi közbevágott: Benkő Mária életében én voltam az első férfi; az ilyen nőt nem szokták utcai leánynak nevezni. — De igen, igy szokták nevezni. Ez a név ráillik arra, aki elveszi égy nőnek
