Szamos, 1911. május (43. évfolyam, 100-123. szám)
1911-05-19 / 114. szám
f v jth/ f * \r \ 2. oldal SZAMOS 1911. május 19.) 114 szám. Különleges csipkéiés- líniftáto* Dnl .^Tofimnn Gyár főüzlet: Kossuth L.-utca 10. j tés, hűen minta után imJtajCi f dl, Ű^atíllal. Felvételi üzletek: Kazinczv-u. 17. Attila-utca 2 Angol bőr és moquett garnitúrák készen igen olcsón kaphatók: Vértessy Árpád műipari kárpitosnál Vörösmarthy-utca 40. sz. nyióknak az üzlethez, félő azonban, hogy végül hamis bukásért fognak mégis oda kerülni a történelem büntető törvényszéke elé. Achim András temetése után. — Saját tudósítónktól. — Budapest, május 18. Szerdán délben ment végbe Achim András temetése a legnagyobb rendben és kedden reggel gyászistentisztelet volt az elhunyt lelki üdvéért. Körülbelül ezer főnyi közönség gyűlt össze a templomban, a hol Csepreghy lelkész tartotta a gyászistentiszteletet. A templomból 2000 főre növekedett tömeg kizarándokolt a temetőbe Achim sírjához. Achimot nem is a temetőbe, hanem annak szélén egy krumpliföldön hántolták el, mert a régi temetőben már nem volt hely számára és az uj temetőbe, a mely a falu másik végén van, a hatóság nem engedte meg a temetést, nehogy a hosszú menet zavargásokra adjon alkalmat. Dr. Simonka pártügyósz imádságot mondott, a mely után ellenállhatatlanul tört ki a nép spontán fájdalma. Bajuszos, tor- zonborz, erős férfiak szinte hisztérikus zokogásban törtek ki, a gyászruhás asszonyok jajongó sikoltása messzire elhangzott. A temetőből Achimné Mészáros-utcai házához vonult a nép, és ismét részvétét fejezte ki a nagybeteg asszonynak. A tegnapi nagy sürgés-forgás után ma egészen csendes a sárga Achim-ház. Tegnap reggeltől estig halotti tor volt a háznál, nyolcszáz ember ebédelt és vacsorázott ott komor csöndben. Levágtak négy tinót, 10 birkát és elfogyott néhány hektoliter bor. Közben beszédek hangzottak el és a szónokok közt volt egy asszony is, a ki lázitó beszédet tartott, A dalegyesüiei évi jelentése. Az egyesület 1911. május 14-én tartott közgyűlésén előterjesztette: Ferencz Ágoston titkár. III. Az isko a háztartása ebben az évben nem elég kedvező. Ámde ez nem valami váratlan dolog. Az iskola igazgatótanácsa előrelátta, hogy a hét tanerőből álló tantestület fenntartására és az iskola dologi kiadásaira a tandíjbevétel, valamint a dal- egvleti ős városi segély kevés lesz, — s 4800 koronával irányozta elő 1910—1911. iskolai évre a fedezettel nem biró kiadásokat. Ezért az igazgatótanács 1910. október 28-ikára e célból rendkívüli választmányi gyűlést hivott össze, amelyen határozatba ment, hogy az iskola a városi és az állami segély felemelését fogja kérni. A nyert megbízatáshoz képest mindakét irányban megtettem a szükséges lépéseket. A városi törvényhatóság az iskola segélyezése kérdésében a lehető legliberálisabb álláspontra helyezkedett. Kérelmünket ez év január 9-ikén tartott törvényhatósági bizottsági közgyűlésében tárgyalta s annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a zeneiskolának nem az a célja, hogy épen csak existentiáját biztosítsa, hanem fokozatos fejlődésre és a kor színvonalára való emelkedésre is kell törekednie. A zeneiskolára váró és többé el nem odázható feladatok megoldásához pedig nem 4800 korona, hanem legalább is 8000 kor. álandó évi segélyre van az iskolának szüksége s a legnagyobb készséggel vállalkozott a zeneiskola fenntartásának végleges rendezésére. De amennyiben a művészeti iskolák fenntartása és fejlesztése elsősorban mégis csak állami feladat s miután csak másodsorban, vagyis állami gondoskodás hiányában hárul ez a feladat a városra, továbbá amennyiben a kormányhatóság a Dal- és Zeneegylet, mint társadalmi egyesület zeneiskoláját csak magániskolának tekinti és állandó állami segélyben csak akkor részesíti, ha fennállását a város törvényhatósága garantálja : bizottsági közgyűlés a zeneiskola állandó állami segélyezése és nyilvánossági joggal való felruházása érdekében egyhangúlag elhatározta, hogy arra az esetre, ha a Dal- és Zeneegyesület az iskola fenntartásáról lemondana, vagy arra képtelenné válnék, — azt városi kezelésbe átveszi s ezáltal az iskola fennállását mindenkorra biztositja. Az állami szubvenció iránti kérelemhez csatoltuk ezt a városi közgyűlési határozatot s a városi hatóság pártoló javaslatával fölszerelve Dr. Vajay Károly ki:, tanácsos, polgármester úrral személyesen adtuk át a kultuszminisztérium illető ügyosztályában, ahol annak kedvező elintézését kilátásba helyezték, megjegyezték egyúttal, hogy előzetesen zeneiskolánk megvizsgálására kor mánybiztosokat fognak kiküldeni, még pedig akarom, nem bírom elviselni. Ha meg nem ért, eldobom magamtól életemet, mely Kegyed nélkül úgy sem ér semmit.. . stb. stb. Sok, sok csókot küld Félix. Aztán a borítékok ^megírásához fogott, miközben nagy robajjal bejött rajta egy fiatal ember, Félix kollegája Barnabás, aki alig győzte korholni barátját a túlságos ideálizmusért. — Ejnye, haszontalan fiú, már megint ilyen hiábavalósággal töltőd a drága időt? Gyere inkább sétálni, nézd milyen pazar idő van— Jó, jó, rögtön jövök — szólt Félix s gyorsan borítékba tette a leveleket, vette kabátját és elindultak esti sétájukra. Néhány lépésnyire egy levélszekrény függött a falon. Félix gondtalanul bedobta a leveleket a szekrénybe és jókedvűen, elégedetten, mint aki dolgát jól végezte, folytatta sétáját. Úgy egy félóra múlva Félix rémülten kapott fejéhez. Rettentő gondolat villant át agyán, hátha felcserélte a leveleket? Most jutott oíak eszébe, hogy nem is figyelte meg, melyik borítékba tetie a leveleket. A vér aláfutott fejéből és ő halovány lett, mint egy halott. Hazatántorgott. Borzasztó lelkiállapotban volt. Összeomolni látta egész boldogságát. S minél tovább gondolkodott, annál biztosabbra vette, hogy felcserélte a leveleket. Most már egész tisztán emlékezett, hogy a korábban irt levelet a későbben irt borítékba tette. Rettenetes. Mit fognak szólni azok a leányok? A szende Lenke mennyire meg lesz sértve a leplezetlen, forró vallomástól s szilaj Aranka, hogy meg fogja utálni őt a limonádés izü szentímentalizmusért. Egész éjjel alig aludt valamit. Rémes álmok gyötörték. Képzeletében maga előtt látta a két lányt, amint haragos szemeikből villámokat szórnak feléje. Vége, vége mindennek . . . Reggel egy küldönc levelet hozott számára. Reszkető kezekkel bontotta fel a rózsaszínű, illatos levélkét, melyben ex állott: „Édes Félix! Tudtam, hogy Ön az> akit én leányálmaimban ideálomnak képzeltem. Éreztem, hogy szeret engem, csak titkolta érzelmeit. Most, hogy Ön bevallotta leplezetlenül szerelmét, én is bevallom, hogy őrülten, szenvedélyesen szeretem Önt . . . stb. Várom önt mielőbb . . . Sok puszit küld Lenke“ Félix hangosan felkacagott. No de ilyet! Ki hallott már ilyen szerencsés levélcserét? De nem sokáig csodálkozhatott, mert ismét egy küldönc jött egy másik levélkével. Aranka irta. A levél igy szólott: „Imádott Félixem! Tudtam, hogy Ön finom lelkű, ideális férfi, olyan, akit én oly régen várok . . . Éreztem, hogy Ön különbözik azoktól, akik nem tudnak felemelkedni az anyagiságon. Igen, én is csodaszép álmokat látok, melyekben mindig Önt látom. Jöjjön mihamarabb . . . Tiszta szívből köszönti Aranka.“ Most kacagott még csak igazán Félix. Csak úgy rengett belé a kis legényszoba. Aztán, mikor jól kimulatta magát az oly szerencsésen végződött levélcserén, fogta naplóját és a tüzbe vetette. Hisz nem érnek azok a tapasztalatok egy fabatkát sem ! Hát lehet kiismerni a nőket ? ! Nagy panama valamint japán, risz, gyöngyszalma és giradi kalap- -------———... küldemények érkeztek a-----------------Ka rdos-léle Divatudvarba. Feltűnő olcsó árak, Gallérok gőzmosása Uoítoiür Pál Q 70 fim ír Gyár fóüzlet Kossuta L.-u. 10Tükörfénnyel hófehérre nüjlujul rdi DM Cili dl. Felvételi üzletek: Kazinczy-utc? 17. Attila-utca 2.
