Szamos, 1911. május (43. évfolyam, 100-123. szám)
1911-05-25 / 119. szám
t \ 119- szám. XLIII. évfolyam. Szatmár, 1911. május hó 25-, csütörtök. mmjWwm*L?kk xiAjmjkfr Előfizetési dtj: Helyben: 1 évre 12 K, V> évre 6 K. V« évre 3 K. -teára-l' K Vidékre:.. .. 16 ,. „ 8 ........... A„ „ f50 Eg y siám ára 4 fittér. özerkto^ztoség éj tc.adoiwvatai. K^.úczi-utczc á. Jüdin Ttíieforisi'jr.; 107. Mindennemű aijak Szalmái. . ".lap kiadómvalutában fizetenoök. Bwdctésefc : _ ijróiizi stés -eiiett, a. t>-Jiek. — ..z apráiiirdetéeek UftíUir 20 ffifér. JÜ -í Az uj katonai bűnvádi eljárás. Katonai büntető eljárásunk eddig nem alkotmányos utón létrejött törvény- nyei, hanem legfelsőbb kaduri és egyéb rendeletekkel volt szabályozva, amelynek egy részének eredete még Mária királynő idejére nyúlik vissza. Maga az eljárás ma inquisitórius Írásbeli és titkos. A vizsgálóbíró egyszersmind itélőbiró és ő látja el a vádló és a védő funktiót is. Perorvoslatnak csak igen ritka esetben van helye. Amint etekből látható, katonai büntető eljárásunk teljesen elavult, mert a modern jogelvek az alapos és részrehaj- latlan igazságszolgáltatás érdekében azt követelik, hogy a vádolás és a védelem továbbá a vizsgálóbírói és az itélőbirói funkció más-más egyénre bízassanak, s maga az eljárás a nyilvánosságnak, valamint a szóbeliségnek és a közvetlenségnek elvén alapuljon, s a bíróság az eléje idézett vádlottnak, tanuknak és szakértőknek nyilvános tárgyaláson élőszóval tett vallomás alapján, a vádló és a védő meghallgatásával hozza meg ítéletét és, hogy az elsőfokú Ítélet ellen felfüggesztő batásu perorvoslatnak (fellebbezésnek, semmiségi panasznak) is helye legyen, hogy az elsőfokban netalán elkövetett bírói tévedések korrigál- hatók legyenek. Közjogi igazságszolgáltatási és katonai szempontból egyaránt nagy jelentősége van tehát a katonai bűnvádi eljárás reformjának, melyre vonatkozólag a honvédelmi miniszter ma kél törvény- javaslatot terjesztett a képviselőház elé, Az egyik „a közös haderő“ (közös hadsereg és hadi tengerészet) a másik a „honvédség“ katonai bűnvádi perren*- tartásáról szól. Eddig a katonai büntető bíráskodást a közös hadseregaél három folyamodásban, a m. kir. honvédségnél két folyamodásban gyakorolták. Ezentúl a jnvaslatok szerint az egész haderőben két folyamodásban fogják gyakorolni. A kisebb jelentőségű legénységi bűnügyekben a dandár-biróságok, súlyosabb legénységi s valamennyi tiszti bűnügyben pedig a hadosztály-bíróságok járnak el elsőfokulag. Ez utóbbiak egyszersmind felebbezési bíróságok a dandár-biróságok ítéleteire nézve. Második és végső folyamodásu bíróság : a legfelsőbb honvédtörvényszék. A vádat a dandárbiróságok előtt az ügyésztiszt, a hadnsztálybiróságok előtt a katonai (honvéd) ügyész, a legfelsőbb katonai törvényszéknél a katonai vezérügyész, a legfelsőbb honvédtörvényszéknél: a hon*ód koronaügyész képviseli. As elsőfokú bíróságoknál az itélő- biróságok úgy mint eddig, részben jogképzett (hadbíróból) részben más katonai egyénekből alakul. A haditörvényszék a vádlott rendfokozatának tekintetbe vételével alakul meg és a dandárbiróságnál hárem, a hadosztálybiróságnál öt tagból áll. A legfelsőbb törvényszék tanácsokban Ítél. A tanács az ügyek "ktilönféle- ség hez képest 7 vagy 5 tagból áll. A tanácsokban a jogászelem a túlnyomó, sőt az ötös tanács (alaki, jogi kérdésekben) kizárólag hadbirákból áll. Az eljárás és a törvénytechnika szempontjából a javaslatok a polgári bűnvádi perrendtartást követik, s rendelkezéseik egy része szószerint abból van feltéve. A vádtanács intézményét azonban a javaslatok nem vették át, mert a katonai viszonyokkal és a katonai bűnvádi eljárás elengedhetetlen követelményével : a gyorsasággal össze nem egyeztethető. Leglényegesebb eltérése azonban á javaslatok bűnvádi eljárásának a polgári bűnvádi eljárástól az, hogy mig a polgári bűnvádi eljárásban A siker. Irta : Bródy István. (Folytatás.) Berde Károlyt hamar felkapták, a divat embere lett. Zsurokon, színházban, mindenütt ott lehetett látni a legnagyobb embergyürü közepén az ő masszív alakját. Az emberek szerették, ünnepelték. Beválasztották egy csomó irodalmi társaságba, szóval mindenkép ,á jour‘ volt Berde azonban unta az ünnepeltetést. És kinevette azokat, akik ünnepelték. Mily nevetség — gondolta — dicsérik a Torreádort 1 A legrosszabb dolgomat. Mit fognak mondani, ha egyszer jót, igazán jót fogok írni. És irt is. De uj darabját, a Maho- metet, melyet pedig igazán a szive vérével irt meg, nem fogadta úgy a közönség, mint a Torreádort. Jó, jó, mondogatták, de nem a Tor- reado r. Berde a vállveregető kritikák hallattára csak keserűen mosolygott. Fájt neki, hogy azt a darabját, melyet ő a legkevesebbre becsült, a melyet szinte gyűlölt, szeretik az emberek. Irt uj dolgokat, szépet, nemeset. Mindent hiába. A közvélemény kialakulását nem tudta megakadályozni. Azt mondogatták, hogy letört. Soha többé olyant, mint a Torreádor, nem fog irni. Ekkor jött a legnagyobb csapás: beválasztották az akadémiába. Az ifjú óriások, kik előtt a tekintély semmi, sőt egy okkal több, hogy egy azzal biró embert gyűlöljenek, lenézzenek, vehemens támadásokat intéztek ellene. Kijelentették róla, hogy agg agyalá- gyult, zsidógyerek, hogy egyetlen jó darabját, a Torreádort is úgy lopta, kompilálta. Itten aztán Berde Károlynak vége lett. A nevét elfeledték, teljesen lekerült az élet harcteréről. Senki sem ismerte többé. * * * Züllött festők, kicsapott ezinészek, magukat hirlapiróknak nevező félujság- irók, ez volt a Berde Károly uj társasága. Velők járt korcsmáról-korcsmára, ismerte mindegyikőjüket, tudta, hogy ezek voltak a jövő reménységei, mig az élet a sárba nem pofozta őket. Őt azonban egyik sem ismerte, senki sem tudta, ki volt. Csak úgy hívták: Abszint apó. Abszint apó volt a feje a kiközösítettek e kis köztársaságának. Ő adta elő a legszebb és leghihetetlenebb történeteket életéről, az elmúltról; ezért és semmi másért, őt tisztelték társai legjobban. A sorstársak folyton yáltoztak, a régiek elmaradtak, újak jöttek, csak 6 maradt az, aki volt: Abszint apó. A fő, a kapitány. Addig, ameddig nem jött egy uj, még ruganyos és eléggé le nem tört ember. Ez „esztétikus“ volt valaha. Állandóan irodalmi vitákat, eszmecseréket rendezett, cáfolt, bizonyított: szóval imponálni akart a többieknek, le akarta szorítani az első helyről Abszint apót. Es ez sikerült is neki. A dolog úgy történt, hogy egy korcsmában Gér, az esztétikus, az irodalom hanyatlásáról, elparlagiasodásáról beszélt. Beszélt, beszélt, de az öreg Abszint aoó, érezvén már, hogy úgyis nemsokára vége lesz az ő tekintélyének, oda sem hallgatott. Csak ült az asztalfőn, búfejét a kemény deszkára hajtva, kezében az egyedüli vigasztalót, azjabszintos poharat tartva. Ült és ábrándozott. Ábrándozott, az elmúltakra gondolt, oda se figyelt, mig egy szó, a Torreádor nem ütötte meg a fülét. ai valamint japán, risz, gyöngyszalma és giradi kalappJaOV 03.113.Ili-------------------küldemények érkeztek a-------------------“Ű Z r** Kardos-féle Divatudvarba. Feltűnő olcsó árak.
