Szamos, 1911. április (43. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-21 / 91. szám

^1911. április 21.) 91 szám. SZAMOS 3-ik oldal. Kedves Szerkesztő Ur! Nem vagyok tollforgató asszony, sohasem Írtam újságcikket. Most sem az a célom, hogy cikket Írjak, de ma reggel, mikor kedves lapomat, a „ Szamos“-t szo­kás szerint még az ágyban elolvastam, nem tudtam ellentállani annak a vágy­nak, hogy azon melegében tollat ragadjak és egy forró köszönetét, egy anya hálás köszönetét ne tolmácsoljam a főkapitány urnák a toti betiltására vonatkozó rende­letéért. Kedves Szerkesztő Ur, — ha akarja, írja ki a lapjába is, — hogy én az összes szerető feleségek, aggódó anyák nevében üdvözlöm Szatmár város főkapitányát a 4256—911. fksz. határozatáért, mert en­nek köszönöm én és velem együtt még bizonyára sok anya és feleség a családi nyugodalmat. Hallgasson ide, Uram és én elmon­dom Önnek egy tipikus esetét annak, hogy micsoda átkozott, nyomorult, veszedelmes szenvedély a kártya, mit tud az mivelni I Kisebb fizetésű hivatalnok felesége vagyok. Szerényen, de becsületesen éltünk én, férjem és négy gyermekem, akik kö­zül a legidősebb 10, a legfiatalabb 3 éves. Beosztottuk a férjem fizetését és 12 évi házasságot úsztunk meg anélkül, hogy egy krajcárnyi adósságunk lett volna. Kisebb, apró passziókra is telt. El­mentünk néha színházba is, a férjem ki- kirugott a hámból este 9—10 óráig egy fekete kávé mellett a kávéházban. Egyszer kávéházból hazajövet a fér­jem egy ropogós 50 koronás bankót tett elébem. Kartya-Dyereség volt. Először megdöbbentem, mert irtóztam annak a gondolatától is, hogy a férjem kártyázzék, akár nyer, akár vészit a kártyán. Nem is volt kártyás az én uram soha, talán nem is ösmerte a kártyát. De mikor elmondta, hogy mindössze 5 koronát „reszkírozott“ és ezzel nyert ötvenet és amikor beava­tott a toti könnyen megérthető titkaiba, megszűntek aggodalmaim és férjemmel egyetértve elhatároztuk, hogy az 50 koro­nából luxus cikket veszünk az egész csa­lád részére. Meg is tettük. Még a legidősebb fiunkat is beírattuk belőle a francia tan­folyamra, a leányomat pedig táncolni taní­tottuk. Pár nap múlva ismét „kimenőzött“ az uram. Nem restellem bevallani, hogy most már én magam adtam neki a spó rolt pénzemből 20 koronát, hogy ezzel szerencsét próbáljon. Az eredmény egyszerűen káprázatos volt. 120 koronát hozott haza az uram, nyert pénzt. És hát mivel mi is csak gyönge emberek vagyunk, ha még annyira megszoktuk is 12 óv alatt a spórolást, ez a könnyen jött pénz megingatta takarékos természetünket és a 120 korona ahogy jött, úgy el is ment. Mit nyújtsam hosszú lére a dolgot, — elég abból annyi, hogy a totiláz elfo­gott bennünket, az uramat is, engem is. Már annyira voltunk, hogy én magam küldtem az uramat, eredj ember a totihoz pénzt keresni és mire nem vetemedtem: egy pakli kártyából a kis lányommal huzattam ki a szerencselapot, hogy arra játszók az emberem. De a kaballa nem vált be. Az uram elkezdett veszíteni. Napról-napra letörve jött haza a toti mellől, éjfél után került elő kifosztva, még az óráját, láncát is el­adta. Azután adósságot csináltunk és szégyenszemre még azt a pár darab sze­rény ókszerecskót is zálogba tettük, a mim volt, csakhogy az uram „mehessen a pénze után.* Az uram fizetése meg se kottyant a toti éhes torkában, lassan-lassan úgy be­dőltünk, hogy enni is alig volt mit. A kis lányunk azonban — ha nem is lakott jól — mesésen bosztonoáott éh­gyomorral, a fiam pedig mesés szorga­lommal hajtogatta uzsonnára, hogy au z’ávon, vu z’ávó stb. stb. Táncolni és franciát hajtogatni tudtak a gyerekek a nyert pénzből, de enni nem tudtak a veszteség miatt. A nyugalmunk elúszott a pénzünk­kel. Az uram ideges volt, bánatos, bágyadt, ón éjszaka lázálmaimban hatalmas, nagy­méretű totikról álmodtam, amelyekből reg­gel felé hazatérő férjem riasztott fel, aki azonmód ruhástól dőlt az ágyra. Képzelheti, kedves Szerkesztő Ur, hogy ma, mikor a nyomorult tök-nyolcas gyászjelentését olvastam, úgy éreztem ma­gam, mintha egy átkos varázslat ment volna le családunkról, amelytől nem bír­tunk eddig szabadulni. Mert ha most már oda is van a nye ■ reség és a legnagyobb ziláltságban vannak is anyagi viszonyaink, hiszem az Úristent, hogy szorgalommal és takarékossággal még mindent helyrehozhatunk. Tudja meg Szerkesztő ur, hogy egy jó, takarékos fele­ség sok mindenre képes ám és ón bizom magamban, hogy annyira képes leszek, hogy a toti által okozott rettenetes pusztí­tást pénzügyeinkben kireperáljam. De hitvesi és anyai kötelességemnek tartom, hogy ismételten hangsúlyozzam : áldja meg az Isten, aki véget vetett a totinak, üdvözlöm annak az áldásos ren­deletnek a szerzőjét. Neki is van családja, neki is van gyermeke, ő tudja mit tett, mikor engem és családomat megmentett a végső zülléstől, anyagi romlástól, teljes pusztulástól. Isten önökkel, szerkesztő ur, kerüljék a kártyát 1 Egy asszony. A törvényszéki elnök állapota. Budapestről kapott értesülés szerint dr. Róth Ferencz kir. törvényszéki elnök álla­potában állandó javulás állott be. A beteg már lázmentes és bár az egész izzadmány eltávolítása az operáció alkalmával nem sikerült, annak felszívódása várható. Gyászhir. Keresztesi Gábor életének 67 ik, házasságának 38-ik évében e hó 19-én rövid szenvedés után elhunyt. Temetése ma délután 4 órakor lesz Honvéd-utca 61. sz. gyászháztól a ref. egyház szertartása szerint. Az elhunytat özvegye és három gyermeke gyászolja. A földmivelésügyi miniszter a kültelki gazdakörnek. A Szatmár-kültelki Gazdakör közelebb bonyhádi fajú tehenek vásárlása céljából államsegélyért folyamodott a földmivelésügyi miniszterhez; a kérelem kedvező elintézést nyert, a gazdakör vezető­sége ugyanis most a gazdasági felügyelőség utján hivatalos értesítést nyert arról, hogy a földmivelésügyi miniszter a kért 40 drb piros tarka tehenek bevásárlását engedé­lyezte, a következő kedvezmények megadá­sával, és pedig a földmivelésügyi miniszter fizeti a tényleg bevásárlásra fordított és évenként 1/5 öd résszel csökkenő tőke ka­matjának 3 százalékát öt éven át, továbbá a bevásárlási és szállítási költségeket, vé­gül az elhullás és kényszervágás esetére való első évi biztosítási dijat. Állategészségügyi szakfelügyelet. A földmivelésügyi miniszter, az állategészség­ügyi felügyelet közvetlenebbé tétele céljá­ból elhatározta, hogy a m. kir. központi állategészségügyi főfelügyelői állást f. évi május elsejével betölti, s a felügyelői kerü­letek uj beosztását rendelte el. Az uj beosz­tás szerint a debreceni állategészségügyi kerülethez Bihar,- Hajdú,- Máramaros,- Sza­bolcs-, Szatmár-, Szilágy- és Ugocsa vár­megyék, Debrecen. Nagyvárad és Szatmár- Németi sz. kir. városok fognak tartozni. Három gyermeket megmart a ve­szett kutya. Megható tragédiáról ad hirt nagykárolyi tudósítónk. Fekete György nagykárolyi Máv. pályaőrnek volt egy ked­venc kutyája, amelylyel egész nap eljátsza­doztak a gyermekei. A kutya jámbor volt, nem bántott senkit és hűségesen pajtásko- dott a három gyermekkel. Tegnapelőtt azon­ban a kutya behúzódott az udvar egy sar­kába és ott feküdt. A gyerekek közeledtek hozzá, ekkor az állat dühösen nekiugrott és mindhárom gyermekot megmarta. A meg­ijedt szülők kihivatták a hatósági állator­vost, aki lebunkóztatta a kutyát és boncolás után megállapította, hogy a kutya veszett volt. A megmart gyermekeket azonnal fel- szállitották Budapestre a Pasteur intézetbe. Gyilkos szélroham. Bámulatosan vál­tozatos módjait tudja produkálni a véletlen az emberi élet kioltásának. Most Mező- teremről értesítenek bennünket olyan tra­gikus halálesetről, amelynek egy heves szél- roham volt az oka. Tepfenhard József mezőteremi gazdálkodó husvét első napján a mezőteremi vasúti állomástól a falu felé haladt. Útja egy mély árok felett levő desz­kán vezetett keresztül. Egy heves szélroham lefújta a deszkáról. Tepfenhard az árokba esett és a sáros vízbe fűlt. Késelés husvét éjszakáján Nagy­károlyban. Nagykárolyból Írja tudósítónk: Vasárnap éjszaka Zolnay Jenő és Bikfalvy Gyula kereskedősegédek a gróf Károlyi Isván-utcán, éjjel 11 óra körül találkoztak három fiatal legénnyel,kiknek egyike Bikfalvyt erősen meglökte. Bikfalvy botjával végig vágott támadóján, azután társával együtt futásnak eredt. A három legény a Wesse- lényi-utca elejéig üldözte őket. Ott szembe­jött velük Schuller Ferenc 18 éves napszá­mos, aki az üldözők fogd megl kiáltásaira útjukat álta és egyiküket mindjárt hatalma­san arcul vágta. A három, illetve most már négy elvetemedett suhanc megrohanta a két kereskedősegédet és ólmos botokkal kegyet­lenül elverték őket. Zolnay a vakszeme alatt egy késszurást is kapott. A szúrás oly heves volt, hogy Zolnay nyomban összero- gyott. A szorongatott segédek segélykiáltá­sára a közeli házakból emberek jöttek és a rendőr őrjárat is előkerült, de akkorára mar a támadók elfutottak, sőt maguk a sérültek is lakásuk felé vánszorogtak. Zolnay a szúrás következtében rendkívül sok vért vesztett. Lakásán Dr. Rooz Elemér városi orvos részesítette az első segélyben, kinek rendeletére aztán további ápolás végett be­szállították a közkórházba. A rendőrség a tetteseket Komlódy István 16 éves asztalos inas, Schuller Ferenc 18 éves napszámos, Bélák Ferenc 18 éves kőmüvessegód és Wénig István 17 éves cipészsegód szemé­lyében — még az éjjel kinyomozta. Ezek kihallgattatván, beismerték, hogy a két ke­reskedősegédet megverték. A késszurást azonban egyik se akarja magára vállalni. A nyomozás tovább folyik. Zolnay állapota nem életveszélyes. Panaszos levél a Szentvérről. A Szentvór-dülőkől panaszos levelet hozott címünkre a posta. A levél nagy és jogos panaszok miatt szólal fel és arra kér ben­nünket : hívjuk fel ez utón a hatóság figyelmét arra a rettenetes állapotra, ami a környékükön van. Az avasi fürészgyár szennyvize miatt panaszkodnak a Szentvér- dűlő lakói. A gyár bűzös szennyvize a töl­tés mellett hatalmas pocsolyában áll meg, elönti a házak tájékát, becsurog a kutakba és mig bűzével megfertőzi az egész környék levegőjét, a kutak vizét szintén élvezhetet­lenné teszi. Azt pedig részletezni sem kell, hogy ez az állapot micsoda veszedelmet rejt magában. A múlt évben a hatóság már szigorúan megbüntette e miatt a fűrész- gyárat, de — ugylátszik — a büntetés nem használt, mert most újból ott vannak a szentvóriek, ahol tavaly, a büntetés előtt. Hisszük, hogy hatóságaink, amelyek féltve őrködnek a polgárság egészsége fölött, szi­gorúan fel fognak lépni, hogy ez a vesze­delmes állapot megszűnjék. Gyilkos bosszú. Eszlár községben bált rendezett az óvodában a község fiatal­sága. Ott mulattak Kígyós András és Zrínyi

Next

/
Thumbnails
Contents