Szamos, 1911. március (43. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-11 / 58. szám

XU!1, svfo'yam.

Szetmár, 19.1, március fin 11., szombat,

58 szám,

SZA

OSI

iPOUTIilAii NAPILAP

Előfizetési dij :

Helyben: 1 évre 12 K, */, évre 6 K. */« évre3 K, 1 ború 1;K

Vidékre:.. .. 16 ., ,. ., 8

........... 4...........1-50

■s Egy szám ára 4 fittér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

Rákóczi-utcz a 9. szarn. oJ Telsfons^Jm: . J/. Mindennemű dijak Szabnál.;,., a lap kiadó Hivatalában fizetendők.

Hirdetések :

| lí öszpénzf.zetés mellett, a legjatényosabb árban közél- I tetaek. — uz apróhirdetések kötött minden szó 4 fIBér. Nyilttér sora 20 fítfér.

Junktim a láthatáron.

(—ss.) Megható az a naiv önhittség, a melylyel a Justh-párt önmagát kezeli. Mintha koalició sohase lett volna és mintha Justhék a koalícióban soha "benne nem lettek volna, úgy viselkednek, úgy szónokolnak e tiszteletreméltó párt vezetői, mintha politikailag csakugyan tiszteletreméltók volnának. Egyik tanácskozásuk a másikat követi és gondjuk van, hogy ezeknek minden fázisa és minden frázisa a sajtóba kerüljön, fenyegetés gyanánt a kormány ellen. Az embernek szinte önkéntelenül eszébe jut az adoma az egyszeri megvert legényről, a ki félóráig gyürkőzve vele farkasszemet néző támadója ellen, folyton azt kiabálja környezetének, hogy „fogjatok meg, mert keresztülgázolok rajta“, de senkise akarja őt megfogni. Csakugyan : itt van ország, és sehonnan egy hang nem hallatszik, hogy: „ugvan hagyd, az okosabb enged“, vagy pedig: „csak üsd, nem apád“. Se biztatás^ se csititás nem szól közbe, mert az emberek legföllebb egykedvűen mosolyognak, mintha mondanák : „csak intézd el öcsém a dolgot, a hogy birod.“

Ez az. Justhék megható naivsága abban áll, hogy még mindig az egész országnak képzelik magukat, véleményüket az ország közvéleményének, céljaikat az ország akaratának. így elmaradni a világtól: valóban megdöbbentő hiányát jelenti minden politikai komolyságnak.

Mert annyit még is meg kell látni Justhéknak, hogy pártjuk csak egy kicsiny frakció, minden kilátás nélkül arra, hogy valaha többséggé válhasson, mert múltja diszkredit'ílta arra, hogy akár a jelenben, akár a jövőben még egyszer monopolizálhassa a hazafiságot. Különbség a közvéleményben még nem kisért úgy pártot, a hogy Justékat minden erőlködésükkel együtt kiséri a magyar közvélemény. Lapjaik az ellenkezőt hirdetik ugyan, de csak a vidéken kell szétnézni, hogy mindenki azonnal meglássa, menynyire nem törődik velük egy macska sem.

Ebből a szempontból kell felfogni a Justh-pártnak azt a legeslegújabb nagyképűsködését is, hogy a választói reform és a véderő reformja közt junktimot akarnak fe állítani. A kiknek volt már egyszer módjukban mindakét reformot a saját Ízlésük szerint megvalósitani, de akkor mindakettőről hallgattunk, mint dinnye a fűben : azoktól ugyan ki iogja a mostani nagy foglalkozást komolyan venni ?

Justhék csak addig éltek mint hal a vizben, a mig voltak darabontok is, szegény, bukott darabontok, a kiken rúgva egyet időnkint, ki lehetett mutatni a hazafíyságot. A darabontok közt és Justhék közt volt meg az igazi junktim, de ez az idő, sajnos, aligha tér vissza többé, pedig Justhéknak alighanem ez az egyetlen titkos reménysége.

Legolcséteísan vásárolhatunk üveg, porcellán limpaárut, ajándéktárgyakat Sewartz Andornál, vasúti bazárban, Mtila-utca 3/b íMolnár-ház.'

Megszavazták

az újoncokat.

Bpest, március 10.

A képviselőház ma általánosságöan és részleteiben is megszavazta az újoncok megajánlásáról szóló törvényjavaslatot és a jövő hót első napjaiban már a költségvetés lesz napirenden. A mai ujoncvita legérdekesebb szónoka Hazay Samu honvédelmi miniszter volt, a ki az egész Ház nagy rokonszenve közepette tartott igen érdekes beszédet a hadsereg különböző akiuális kérdéseitől.

Kijelentette a honvédelmi miniszter, hogy a véderőreform alapjairól egyelőre nem nyilatkozik, mert a költségvetés során amúgy is előterjeszti a javaslatokat és akkor módjában lesz bővebben nyilatkozni a reformról. Beszéde során mindazonáltal olyan kijelentéseket tett, melyek alkalmasok arra, hogy az ő személyének szimpátiát és a nagy terhekkel járó véderőretorm számára híveket szerezzenek. Kijelentette, hogy a honvédséget sokkal m gyobb arányban fogják fejleszteni, mint a közös hadsereget és a honvédség létszámát 12.500 emberrel emelik, a hadmentességi adót progresszív alapon reformálják, a jelenlegi sorozási rendszert eltörlik és a póttartalékosok törvényben meghatározott jogcím alapján fogják megkapni kedvezményüket.

Beszédét, a melyben még a katonatisztek párbajairól is szólott, minden oldalon hetyessóggel fogadták.

latorján

István

oklevelei

építész

épllssi iroíirja Szaíma?, Rakoezi-u. Fogarassy-ház.

(Az emeleten.)

Villa! mindenféle epiuíifsi, terveit, költség »I tsnfc készítését :n »setéit é* sMeoérzétt

A tartasdj.

Bernard Gamma orvosnövendók és ezenkívül huszonkét esztendős volt, mikor megismerkedett Emmanuéle Fignolard kisasszonynyal. Ez a kisasszony szőke volt, racosolva beszólt és egy Mimis Pinsonnak játszotta ki magát. Adta az önzetlent és a természetest. Egyszerű, de roppant Ízléses ruhában járt. Állítólag csupa szenvedélyes szerelemből édesítette meg a leendő miniszterek és világ- hirességek nappalait és éjszakáit a Quartier Latinban, de azért volt négyezer frankja a takarékban.

Emmanuéle ezzel a négyezer frankkal akarta a jövőjét megalapítani. Egy fehérnemű üzletet készült nyitni, de valahányszor alkalom kínálkozott, mindig megijedt attól, hogy a pénzét kockáztassa. Várt. Hogy ez a várakozás könnyebb legyen, a Bernard Gemma életéhez kötötte életét — egy időre.

Bernardnak havonkint kétszázötven frankja volt. Emmánuéle olyan bölcsen tudta a főzelékeket pecsenye gyanánt föltálalni és úgy tudott alkudni, veszekedni, hogy ebből a pénzből még cigarettákra, fekete kávéra és

színházra is jutott. Bernard szépen és biztosan élt, Emmanuéle nem panaszkodott. Talán évekig zavartalan marad a viszony, ha a szerencse be nem kopogtat hozzájuk.

A Bernard nagynénje hirtelen meghalt és nyolcvanhétezer frankot hagyott unokaöcs- csére. Emmanuéle az első napokban szörnyű lelki harcokon ment keresztül. Ezek a lelki harcok ilyenfóle szóáradatokban találtak kitörést.

— Ha én egy Pauline Farman volnék, most azt mondanám : Írasd rám azt a hétezer frankot, hogy az összeg ker( kszám maradjon. És azt mondanám, hogy adjál nekem hétnyolc esztendőn át ezer frankos évjáradókot. De én nem vagyok Pauline Farman és nem szólok semmit. Semmit.

Bernard, miután két héten át hallgatta ezeket az önzetlen kijelentéseket, Így válaszolt :

— Te nem vagy Pauline Farman, azért nem fogsz rosszabbul járni, mint ő. íme, itt van egy hétezer frankos váltó a bankomhoz és évjáradókot is fogsz kapni.

A hálálkodások elől szerencsésen elmenekült Bemard a szülővárosába, ahol megkezdte orvosi gyakorlatát. Évnegyedről-óvne- gyedre megemlékezett a szőke, volt szerelmeséről, aki olyankor mindig hálálkodó levelet irt.

Egy szép napon sürgöny érkezett, amely az orvost egy Antoine nevű embeike világra érkezésiről tudatta. Bemard mosolygott és ezt kérdezte magától :

— Mi közöm nekem Antoinehoz ? Hisz egy év óta csak posta utján érintkezem ő nagyságával. Antoine azonban oly meleg üdvözleteket küldött Bemarnának és olyan kitartóan ostromolta jóságát, hogy időközönkint a postautalványokhoz egy-egy csomag bonbont is csatolt.

Hét óv telt el igy csöndeskén, mig végre Bernard a házasságra kezdett vágyakozni. Hóléne Hologne lesütött szemű, szelíd lelkű, gömbölyű termetű polgárleányka volt, akit az ist< n is feleségnek száDt. Bemard a szó szoros értelmében vágyott rá, hogy Héléne legyen a gyermekeinek kitűnő édes anyja. így fölkészülvén lelkében a házasságra, szakított teljesen múltjával és beszüntette az utalványok küldözgetését. Hanem három hónap múlva le-