Szamos, 1911. február (43. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-16 / 38. szám

XLIIi. Klo'iait. Szatmar, Itbruír M 16., csQter;ak, 36. szíb. POUNHAI lAPIlií". Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, */» évre 6 K. V« évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:,, .. 16 „ „ „ 8 ........... 4..........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. oo Telefonszém: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, aTé|yutányosabb árban közöl­téinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Angliától — Szataáraegyflf. — A községek közbiztonsága — (—ss) Nem ííllhtt csendőr min­den fklusi kocsmában, hogy töltött fegy­verrel és szuronynyal vigyázzon, mikor támad valamelyik részeg embernek ve­rekedő, bosszúálló, gyilkoló kedve, aztán lefülelje idejekorán a* ilyen alakot, sem a falusi házakat, csűröket, ólakat, kam­rákat nem őriztetheti állandóan a ható­ság tolvajok, rablók ellen. Mindez hiába is volna, mert aki bosszúból le akarja ütni haragosát, vagy kirabolni a jobb- m.ódut, az módot fog erre keresni, bár­mennyire gondoskodunk is faluhelyeken a közbiztonságról. Azonban valamit mé­gis kellene tenni ebben az irányban. A lapok hírrovata jóformán nem tárgyal egyebe^ mint lopást, rablá-t, emberölést, vérengzést. Majd minden községben van nehány zsiványságra, kötekedésre haj­landó ember, alattomos lélek, vagy nyil­vános falu rossza, a kiktől soha senki nincs biztonságban, különösen, ha Lu áll az est és a nyugalomra tért lakosságra a legnagyobb istenáldások: egyike, az álom borul. Lapunk hírrovata, a moly első sorban a Szatmármegye területéről nekünk beküldött tudósításokat közli, szintén bizonyítja, hogy a községekben a köxbiz onsági állapot napról-napra si­j ralmasabb. A pap a templomban a fel­nőtteknek, a tanító az iskolában a gye­rekeknek prédikálja a jó erkölcsöt, a felebaráti szeretetet és u vége az, hogy az erkölcsi érzés egyre jobban sülyed, a felebaráti szeretet kezd teljesen isme­retlen érzés lenni. Miért ? Azért, n ért a pap és tanító működésének eredmé­nyét lerontja egy nagyobb hatalom : az állam pálinkája. Sokszor volt már szó arról, hogy faluhelyen vasárnap zárva kellene tar­tani minden italmérő helyiséget. Né­melyik község saját kezdeményezéséből már alkotott is ilyen értelmű szabály rendeletét és a magyar sajtó, dicsére­tére legyen mondva, egyhangúlag ma- gaszialásaal szolt erről az intézkedésről, a melynek áldásos következményei nem is maradtak el. Abban a pár községben, ahol vasárnap nem szabad pálinkát ki­mérni, mindjárt megjavult a közbizton­ság, megszűntek a bossssuállások, kése­lések, a melyekre mindig csak a pálinka szokta felbujtani az embert és a rósz társaság, a mely pálinkázni a kocsmába jár. A tapasztalat bizonyítja, hogy a többnyire zsugori falusi ember otthon sohase iszik annyit, mint a kocsmában, a hol az első pohár ital mindjár meg­nyitja a bugyellárist. A paraszt, ha tudja, hogy vasárnap nem mehet a I kocsmába, nem gondoskodik szombaton, hogy másnapra pálinkája legyen, mert józan fejjel sajnálja erre a p bizt, a mi sokszor nincs is a háznál. Nemsokára aztán mindenki beletörődik abba, hogy az ünnepnapot vagy otthon töltse, vagy valamely szomszédnál. Ilyen alkalmak­kor sohase olyan veszedelmes az italo­zás, mint a kocsmában, többféle okokból. Angliában vasárnap sehol nem le­het egy pohár pálinkát k pni, még Londonban sem, mert az összes italmérő boltok szombat estétől hétlő reggelig zárva vannak. Csupán azokat a ven­déglőket engedi nyitva tariani a törvény, » hová inkább étkezés végett járnak az emberek, b r e helyeken adnak szeszes italt is. Csakhogy az ilyen vendéglőkbe nem eresztenek be mindenkit. Az a több százezer züllött alak, a ki Lon­donban él, harminchat óráig kénytelen imádott italát, a szeszt nélkülözni. De meg is van as eredmény: a londoni rendőrségnek éppen szombaton és va. ár­nap éjjel van legkevesebb dolga, holott nálunk ugyanekkor több garázdaság történik, mint a hét többi napjain együttvéve. És Anglia is virul, dacára annak, hogy negyven milliónyi lakossága va­sárnap csak otthon ihat whiskyt, kocs­mában nem. Magyarország busz milliónyi, Csalódás. — Irta: Kovács Jenő. — Van egy barátnőm, aki szenvedélyes tárca-olvasó A múltkor kért, hogy Írjak valamit Mivel a nők kívánsága sok eset­ben parancs, azért sietek engedelmeskedni, amely szoltfálatkószségemnek bizonyára az lesz egyedüli érvénytszerzője, hogy nem képzelt eseményt, hanem megtörtént való­ságot irok le. * Ernő barátom kel emes megjelenésű, komoly fiú. Bátor, férfias arcán semmi jele a nagyravágyásnak. Bárkihez is nyá­jas, előzékeny, mindenkor szolgálatkész. Egyedüli gondja a családalapítás. A nők­ről azonban különös fogalmai vannak. Hogy milyenek azok, azt én még csak nem is sejtem, habár bizalmas barát»á gunk kezdete több évre visszamenő. Ke­veset mondok, ha állitom, hogy legalább is a görög istennők külön-külön való ki­válóságait egy halandóban kívánja össz- ponta8Ítani. Szerinte egy lányt megismerni a ki­váló tulajdonságok egyikének felismerése uán őt megszeretni pillanat müve — azután a lányt figyelemmel kisérve, a kö­vetkező kiváló-ág hiánya okából csalódni és a» imádóidat örökre elfeledni másik pillanat müve. A szépnem felsőbblónyi mivoltáról ily szigorral Ítélkező Ernő barátom leg­utóbbi csalódását imigy m beszélte el: — Templomba menet találkoztam Juliskával. Istentisztelet után hazakisór- tem. Otthon egy bohó kis lány szeretetre­méltó vidámságával oly kedvesen színezte az előző esti táncmulatságoan töltött kel­lemes szórakozását, hogy vidámsága át ragadt reánk, mindannyian együtt örül tünk, neveltünk vele, vége-hossza nem volt jó kedvünknek. Mikor vidám kedólyállapotunk csil­lapodni kezdett, — Juliska énekléshez fogolt — Minő tiszta, csengő, fülbemászó, zengzetes hangok voltak azok, akár ítélet­napig is elhallgattam volna; de mert ez alatt az idő haladt, habár szívesen ma- rasztottak, nekem a látogatási szabályok szigorú követelményeinél fogva távoznom kellett, azonban kárpótolt a szívből eredő „legyen gyakrabban szerencsénk* invitálás. És én óllem e hivásodta jogommal. Naponként eljáitam a házhoz, ahol szá­momra eddig míg csak képzelni sem me­részelt menyei üdvösség kapui Ígérkeztek feltárul»!. — Megtalálni véltem azt az Egyet­lent, akiről álmámban ideálképet alkatiam magamnak. Argus hatványozott mennyi­ségű szemeivel sem figyelhetett volna meg valakit jobban, mint amilyen éber vigyá- zója, s egyszersmind csőd Jója voltam ón e leány utólerhetetlen magaslaton álló szellemi felsőbbségének. MÁKAY Ép LIPICZKY építészek építési irodája Szatmár, Hunyadi-u. 24 Költség számítást díjtalan készítnek. VÁL.L.ALBÍAÍC: Tervrajzok és költségve­tések készítését; gazdasági épületek, föld­szintes és emeletes épületek felépítését a legjobb beosztás és ízléses modern kivitelben, úgy helyben, mint vidéken

Next

/
Thumbnails
Contents