Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-15 / 12. szám

POLITIKAI NAPOLAJ*.

XL1II. lYÍolyam,

Szatmár, 19«1. Január M 15., vaslap,

Előfizetési dij:

Helyben: 1 évre 12 K, ‘/, évre 6 K, 1/i évre 3 K, 1 hóra 1 K

Vidékre: „ .. 16

............ 8 .. „ A...........150

Eg

y szám ára 4 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107.

Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

Hirdetések:

Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közélteinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyüttér sora 20 fillér.

Harczi lárma.

A két függetlenségi párt fújja a riadót, „harczra készülődik. A látvány gyönyörű, annyi szent. Akik a választások előtt és alatt egymást lehazaárulóz- ták, most karöltve jelennek meg az ország színe előtt.“ Kossuth Ferenc „kooperál“ Justh Gyulával, aki pedig nem nagy tisztelettel emlékezett meg az ő személyéről ministersége utolsó hónapjaiban.

De hát izlés-izlés, melybe beleszólni nincs joga senkinek. Az azonban már más lapra tartozik, micsoda erkölcsi alapja van a nagy harci készülődésnek ?

Az urak azt mondják, hogy az önálló bankért küzdenek, illetve azt akarják kierőszakolni a kormánytól. Mig kormányon voltak, nem csinálták meg, most az a kormány valósítsa meg az programjuk egy pontját, mely azt sohasem tette magáévá, sőt nyíltan hirdette, hogy azzal ellenkező felfogást vall.

Hát ez csöppet sem jogos, sem morális kívánság, melynek kapcsán a függetlenségi pártok megfeledkeznek egy lényeges körülményről. Megfeledkeznek,

A becsületes ember.

— Binet-Valmer. —

Sokan közülünk elvesztették a jó és rossz közötti különbség érzését és mégis jól vagy rosszul élnek. Mások elfelejtik, hogy az egyetlen mód, egyszer-máskor valami örömet érezni, az ha az ember valakivel jót tesz. Vannak olyan tiszta lelkek is, a kik nem is tudják, hogy rossz is létezik. Ilyen volt Jacques Loréze is, a Maian és Traub-ház pénztárosa, az ón áldozatom.

Vörös, szőrös testű, magas és hatalmas testalkatú volt, egyetlen hibával: a tulajdonos gőgje volt benne roppant mód kifejlődve. Különösen azért, mert én tudtam, hogy ... Ha valamelyik barátjáról esett szó, sohasem mulasztotta el hozzátenni:

— Ez a legjobb ember a világon !

Például Maian és Traubék a világ legjobb cégfőnökei voltak szerinte s az ő felesége a világ legjobb asszonya. És a mikor Loréze Pauline, a felesége köhögni kezdett

hogy ebben a kérdésben már ítélt a nemzet. Úgy ítélt, hogy megbuktatta az önálló bank híveit és azoknak adott többséget, akik megfontoltan, nyíltan a közös bank fentartását tartják az ország érdekében állónak.

Amikor tehát a függetlenségiek úgy állítják oda a dolgot, hogy a nemzet jogáért küzdenek, a valóság épen az ellenkező, valóság az, hogy az urak nem respektálják a nemzet világosan és félreérthetetlenül kimondott Ítéletét és olyasmi érdekében indulnak földulni a parlamentet, amit a nemzet elutasított magától, mint érdekeinek meg nem felelőt.

Ilyen formán, ha komoly az ellenzék harci lármája, akkor arról van szó, hogy azok, akik folyton a hazára, a nemzetire hivatkoznak, a nemzet kifejezett akarata ellen harcolnak. Arról van szó, hogy a kisebbség akar erőszakolni valamit a nemzetre, amit ez magára nézve károsnak Ítélt.

Semmi kétség, ez a roham nem sikerülhet. De nem is szabad, hogy sikerüljön. A munkapárt a maga igaza mellett hivatkozhatik az ország összes számottevő pénzügyi kapacitásaira, a

s egyre soványodott, hogy már szinte a ravatalon láttam őt feküdni s szívfájdalom nélkül nem hallhattam rekedt köhócselését s arra kértem Lorézet, hogy hivasson hozzá orvost, igy felelt:

— Bah, azt hiszed, hogy ez szükséges? Hiszen csak nátha «z egész ! Pauline- nek csodálatosan jó az egészsége.

Azonban mégis kénytelen volt tanácsomat követni. A tuberkulózis durva betegség, tizenöt napi rettenetes szenvedés után beállt az agónia. Láttak önök valaha ily gyorsan virágot sir felé hanyatlani ? Az ősz beállta előtt távoznak el. Tudják magukról, hogy öregségük kissé nevetséges volna s nem várják be azt . . . Nem szabad ezt rossz néven venni tőlük, ők gyorsabban élnek, mint más. Oh, édes Pauline, én nem haragszom rád e gyors elmúlásodért és a férjed is megőrizte érintetlenül a számodra az ő nyugodt szerelmét, ügy szeret ma is, mint múltjának minden emlékét, az ő tiszta és foltnélküli visszajáró képeit.

függetlenségiek pedig egyetlen olyan komoly szakériőre sem mutathatnak rá, aki az önálló bank felállítását kívánatosnak ta tana. Tisza István, Lukács László, Hieronymi Károly, Láng Lajos, Széli Kálmán és hogy az aktiv nagy bankdirektorokról ne is szóljunk, maga Wekerle Sándor, a koalíció volt minister- elnöke minden fentartás nélkül, a közös banknak ad előnyt az önálló bank fölött.

Igaz, hogy Justh Gyula mást mond. De az is igaz, hogy Justh Gyula igen kitűnő ember, sok mindenhez érthet, a bank dolgához azonban köztudomás szerint abszolúte nem ért sem ő, sem szükebb, sem tágabb fegyvertársai.

Két körülmény szól tehát az állítólag készülődő függetlenségi kampány ellen. Az egyik az, hogy a függetlenségieknek nincs igazuk, a másik az, hogy az ország ebben a kérdésben már kimondotta a végső szót.

Hogy ennek dacára is folytatni akarnák a függetlenségiek a „harcot“ el fog válni. Ki fog derülni, hogy az ellenzéki padokon okvetlenül kötelező e az ország kifejezett óhajtásainak semmibevétele.

Pauline egy novemberi estén halt meg s Loreza elhivatott, mert félt egyedül maradni vele. Félt az őrüléstől. Nem akarta elhinni, hogy a sors bestia, kielégíthetetlen hitelező. A iövö meglopta őt. Nem értette a dolgot s zokogás közben egyre visszatért ajkára a mondat, amely legrettenetesebb fájdalmát rejtette magában:

— Ez igazságtalanság!

Sokat sirt És nem tudtam sírni, habár szenvedésem nagyobb volt az övénél. Hiszen tudják, a mikor az asszony meghal, a szerető nagyon siralmas szerepet visz a férj mellett . . .

Esküszöm önöknek, hogy szenvedélyesen szerettem őt, kegyetlenül féltékeny voltam reá s százszor is felajánltam neki, hogy szökjék el velem s elválásuk után nőül veszem. Biztos voltam felőle, hogy rajtam kívül nem volt más szeretője, hogy minden hazugságáért én vagyok felelős. És mégis Loréze előtt, e szegény ember előtt, aki átkozta a sorsot, aki a hullához beszélt,

Ki az urát szereti,

jó ebédet főz neki. Ilyen és hasonló felirásu .alvédők drbja 35 kr.

UNGER kézi munka-üzletében.

Rótta Simon nagyválasztéku cipóraktárát

ajánljuk a t. VeVíl(öz5fl$ígnclí, mint legolcsóbb beTáiápláai forrást.

közvetlen a „Pannónia" szálloda mellett. — Siaímár és vidéke legnagyobb czipőraltáfa.

az ószi és téli idényre megrendelt valódi finom sehevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női- és gyermek-ezipők