Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-13 / 10. szám
2 oldal. SZÁMOS 1911. jan. 13.) 10. szám Modern ruhafestés bármely divatszinre Hájtájer Pál Szalmái. Gyár föiizlet Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. Attila-utca 2. mint a ló, szarvasmarha, vagy sertés: ez volna a magyar cigánykérdés mego’dása is. A passzusban megvolna minden ismertető adat és a cigány hiába tagadná le magát, a rablást, gyilkolást lopást hiába hárítaná egyik banda a másikra. A passzusokat a közigazgatás emberei láttamoznák : e nélkül a cigány egy község határába sem tehetné be a lábát: szóval a közigazgatás mindig tudná, hogy melyik cigány, melyik karaván, hol tartózkodik. A cigányt semmi sem öli annyira; mint a hatóságokkal való köteles érin- kezés. Ezt nem képesek elviselni, inkább elvándorolnak minél messzebbre onnan, ahol igy üldözik őket. Meg kellene próbálni ezt a könyörtelen üldözést Szatmárvármegyóben: azt hisszük, sikerre vezetne. Egyház és politika. A következő nyilatkozat közlésére kérettünk fel: A „ozstmár-Németi“ tegnapi számában referálván a legutóbbi városi közgyűlésről, tévesen azt írja, hogy az evangélikus egyház vezető emberei a múlt választáson egyöntetűen az ellenzéki jelöltre szavaztak. A tény az, hegy az evangélikus egy ház vezetői hívek marad ak a le kiismereti szabadság nagy elvéhez, nem enged ték be férkőzni a politikát az egyházba, kimondván azt, hogy mindenki meggyőző dése szerint szavazzon. így történhetett csak, hogy az ea'yháztanáos többsége a munkapárt mellé állt. Azok, akik az ellenzéki jelöltre szavaztak, mind régi elvhü negyvennyolcasok. Sem ezekről, sem ama zobró soha senki sem mens feltételezni, hogy bármiféle előnyökért otthagyják zászlójukat. Ehhez képest az egyházban sem korteskedés, sem kapacitálás nem folyt egyik részről sem. Reméljük, a jövőben is igy lesz. Szlávi D zsö, egyházi tatkozoi iiyennek, pedig, ha már önző vagy, éppen önzésből kellene hozzájárulnod ahhoz, hogy János bácsiéknak ajándékot küldjünk, hiszen ennek te fogod látni a hasznát. A tél hosszú ám nagyon eltart öt hónapig, ötször 50, az kétszázötven forint, ennyit fogok ón megtakarítani. Mi ennek ellenében az a pár forint, amit eddig kiadtunk? — Szép egy pár forint, az igaz. — Nos, és ha száz forint is, ezt levonva a kétszázötvenből, még mindig marad százötven forint. Azt hiszem, meg lehetünk elégedve ennyi polgári haszonnal. Még sok télen meg fogok ennyit takarítani, hogy betegyem ezt az összeget a takarékpénztárba. A Dundi babánk most másfél éves, mire húsz éves lesz, ón a konyhapénzemből összespórolom a staffiruugját. — Nem jobb volna, kedvesem, ha inkább azt a pénzt tennők takarékba, amit ajándékba kiadunk ? Például a mai harminc forintot ? — Látom, hogy veled nem lehet beszélni. Nem is szólok egy szót se többet. Fösvény voltál és az is maradsz. Erre a jelzőre nagyon sértve éreztem magam. — A hetvenhetedik öregapám sem volt fösvény. De ha már erről van szó, ki .kell jelentenem azt is, hogy János bácsi felügyelő, dr. Ambrózy József, egyházi ügyész. Legolcsóbban vásárolhatunk üveg, porcellán lámpaárut, ajándéktárgyakat Scwartz Andornál, a vasúti bazárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) Városi ügyek. Szabályrendelet a városi szemét kihordásáról. Ismeretes mindenki előtt, hogy Szat- máron tarthatatlan a köztisztasági állapot és hogy Tankóczi Gyula főkapitányt a törvényhatóság utasította egy szabályrendelet-tervezet elkészítésére, ame y terve zet a bajokat megszüntetné. Az alábbiakban közöljük az elkészült tervezetet., még pedig a magunk részéről minden megjegyzés nélkül azért, mert a tervezet ritka szakértelem és éles megfigyelés munkája, az előrebocsátott indokolással együtt, amelyhez nehéz volna még valamit hozzátenni. Az iudokolás igy hangzik: Mindenekelőtt előre bocsátom, hogy abban a közvetlen meggyőződésben, hogy a mi közönségünk indolenciája, a közönség nagy részének a tisztasággal szemben tauusúott érzéketlensége miatt az udvarok tisztántartásit, megfelelő szeméttartók építését semmiféle birságo ások árán, a ma- gánudvarokuak hatósági kényszer utján való tisztogatás u'jín sem lehetett biztosítani ; már évekkel ezelőtt kísérletet tettem arra nézve, hogy minden kénysser nélkül a nagyközönséget saját jól felfogott érdekébeu tömöritse.n a célból, hogy önkéntesen vállalják a hatósági felügyelet alatt teljesített, udvar takarítási költségeket, azon bau ez oly kis mérvben vezetett eredményre, hogy az álta’ános köztisztasági tekintetese., alig befolyásolta, mert hiszen leginkább azok vállaltai a kötele zettség’ket, kik különbea is tisztán szokták tartani udvarukat s elhatározásukat inkább kényelmi tekintetek befolyásolták. igen is fösvény, valóságos Harpagon, nem fogunk mi attól látni egy krajcárt érő dolgot sem, meit a fogához vér minden garast. — Hazugság 1 -- kiáltott az asszony indulatosan. — Csak rágalmazod, mert az ón rokonságom, nem a tied. De megmondtam, hogy most már elég volt, én nem szólok többet egy szót se, ezt újólag kijelentem. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam, vagy jobban mondva nem akartam tudni rég azt, amit most tudok. — És ini az, ha szabad kérdeznem ? — Mindenáron akarja tudni uram? — Mindenáron asszonyom. — No, ha még gúnyolódik is, hát tudja meg, hogy ön egy kiállhatatlan ember. — Tudomásul veszem. — És most végeztünk. Nincs többé egy szavam sem önhöz, ezt harmadszor is kijelentem. — Szintén tudomásul vétetik. — Hah, ez már sok! Ilyen gúnyos hangot én nem tűrhetek. Ilyenhez nem vagyok szokva. El fogunk válni, uram, tudja, ? Nem élek önnel tovább, mert ez nem élet. Oh, én szegény, nyomorult asszony! Mindenki gondolhatja, hogy erre fuldokló, görcsös zokogás következett, amely a harminc forintért való makacs küzdelmet Csakugyan nem marad más hátra, mint szabályrendeletileg kötelezni a 'akos- ságot annak tűrésére, hogy a leginkább fertőző szemét naponkénti kihordása hatóságilag eszközöltessék. Ézen kötelezettséget a városnak csak azon részére kivánom kiterjeszteni, hol a telkek apróbbak s a lakosság sufoltabban lakik. Ezen határvonalat a Mítyáskirály- és Wesselényi-u cákkal tartom megéllapi- tandónak. A szabályrendelet tervezettel nemcsak a házi szemétnek a kihordását akartam biztosítani, hanem — kivéve a hó- takaritást — az egész város területén a járda tisztántartását is, mert azt tapasztaltam, hogy a járdáknak rendszertelen sepertetése lehetetlenné teszi az utcák tisz tántartását, amennyiben a járdáka akkor szokták leseperni, mikor már az utca területe felsepertetett. Az itt csatolt számvevőségi jelentés szerint a kimutatott .10.0-0 lakrészből körül-belül 8000 vehető figyelembe a járulék kivetésénél s ha átlag havi 40 filléres megterhelést veszünk szobánként, akkor 2100 korona a havi, 38.400 korona az évi befo'yó járu'ék. Barnát Mór kérvényére bátor vagyok előterjeszteni, hogy az az előterjesztett alakjában tárgyalás alapjául nem szolgálhat, mert hogy ő abban az esstben, ha a szabályrendelet az előterjesztett módon elfogadta ik, — megbizassék a szemétkihordással a szabályrendeletben biztosított járulékodért, ezidő szerint oly beláthatatlan eredményekkel végződhetne, mellyel a hatóság vagy egy aránytalan jövedelemhez j’i tatná a vállalkozót vagy esetleg a vállalkozó vagyoni romlására vezetne, de a kérelemhez képest rövid utón való megbízása egyenesen szabályellenes volna. A kezelésnek két módja volna : vág y hatóságilag kezeltetnék a szemétkihordá s, mely esetben lehet a közterek tisztántartása is sikeresebb megoldást nyerne, vagy pedig vállalatba adás céljából pályázatot hirdetnék, mely pályázat során pályázni kiíánók pályázatukban leszállíthatják a szabályr sndeletben megállapított egységnőm javára döntötte el. Miután én megbántam hevességemet (?), feleségemtől délelőtt bocsánatot, hivatali igazgatómtól pedig délután előleget kértem. Meg is kaptam mind a kettőt. A kereskedő kifizetődött, az ajándékok elküldettek, a családi béke helyreállt. Egy napon aztán, mikor hazajöttem estefelé a hivatalból, a feleségem diadalittasan lobogtatott felém egy darab papirost. — Látod látod, — szólt ugrálva örömében, — János bácsi csakugyan nem feledkezett meg rólunk. Ugy-e, megmondtam? Itt a szállítólevél, délután hozták a pályaudvarról. — És ugyan mit küldött? — Egy egész zsák krumplit. — Csakugyan ? És ez valóság ? — ügy van, a krumpli elég lesz egy egész hónapra. — Hát csak haza kell hozatni. Másnap haza is került a krumpli, amelyet János bácsi bérmentetlenül adott fel. Fizettem érte egy forint húsz krajcárt és még egy forintot, amiért hazaszállították. János bácsi a krumplin kivül nem küldött egész télen egyebet tíz megbízásnál, amelyeknek mindegyike legalább is ngyan- annyi tízesbe került. Bibulusz. Legszebb ruhatisztitás Uniftnfow Pál ^7afimín Gyár főüzlet: Kossuth L.-utca 10. I Vegyileg száraz utón flajüdjGl Fúlj Q^dbiiial. Felvételi üzletek: Kazinczy-u. 17. Attila-utca 2. j
