Szamos, 1910. november (42. évfolyam, 243-267. szám)
1910-11-13 / 253. szám
a - »• ÍW JV» idem ru hafesiés V á rrr e y cl ? v a t s ? i n »**? Hájiájer Pá! Szatmár, Gyár toüzlet Felvételi üzletek: !< ossu > h Kazino^v-i1*'' L. u. 10 17. Attila utca 2 5ziM Balázs úri- $$ női fodrász, píáK-tír 20. T iszteleltei értesítem ;i m. t. hülgyközönséget, hoary az őszi ős téli saison újdonságai hajbotétokbon, megérkeztük. Óriási választók minden szin és formában, a logo esőbb árak. Egy méter h íjbetét (Einlag) már 20 krajcártól kezdve, kész betétek 50 kr.-fól 1.50 krajcárig. Továbbá készítek k fésiilt hajból loknikat (hajfürt), frízeiteket (hajdusitó), hajfonatot vagy bármilyen divatos hajpótlékot a leg mérsékeltebb árban, hajfonatok, hajhálók és mindenféle hajpótlékok Szabó Balázs fodrász, állandóan raktáron vannak legolcsóbb árak mellett. B. rendeléseit várva : Egy tanuló felvétetik. Fel ke-1 tételeznünk, hogy egészen simán, zavartalanul lógják rajiunk végrehajtani ezt a műveletet. Olcsó diadallal lógják felvinni Bécsbe a magyar katonák felemelt számát és méllán meg fogják kérdeni: — Hát kell ezeknek választói jog, Felséges Urunk ? S akkor a király sem fogja mondhatni, hogy kell. Ezek az eredményei a dolegációs heteknek s ezért kár volt Bécsbe fáradni, mert ezt itthon is tudtuk. Sőt Becsben is tudták és tudják ma is. „Kincses Kalendárium“ 1911. évre csak 1 korona 50 fill. Beszerezhető : WEISZ ZOLTÁN könyváruházában. URAK, mielőtt kelengyét beszereznénk, kérjünk árjegyzéket Kardostól, Kazinczy-u. Panaszkodnak Ököritőn. A rideg §-ok miatt. Virul a vadiiázasság. Szomorú, megtört, panaszos emberek jártak a szerkeszt őségben. Ösöntó ól jöttek, a halálbál l orzal- mas ernékü falujából,* ahol á fii már benőtte a perzselt hullákat taker) sirdom- bokát, a moh belepte a fájdalomokozta szivbéli sebeket, ahol az életben maradt özvegyek immáron folytatni s/.erethék az életet .ott, ahol a március 27 iki nagy katasztrófa fekete kezével megzavarta. Erős és nagy az a hatalom, amely ellen panaszos szót emelnek az öböritói özvegy emberek. A rideg paragrafusok ellen panaszkodnak. Körülbelül 25—3Ű ember maradt Ököritőn olyan, akinek felesége nem tért haza a h&iálbál porrá pusztult csürtermé- tő', 25—30 ember, akiknek felesége felis- merhetetlenül elégett a borzalmas éjszakában, akiknek élettársa ott pihen abban a hatalmas közös sírban, ameiy 200 felcsme- rétién hulla össze-vissza zavart csontjait, takarja. E ekrő a szerencsétlen asszonyokról, akik ott voltak a bálban, odapusztultak a tűzbe, de akiknek holttestét nem lehetett feiösmerci, a jegyző nem vehette fel a halálesetet. Itt maradt férjeik, akik hasztalan várják a hoittányiivánitás törvényszabta idejét, tudják jól, tudja a jegyző i-, hogy odaégtek, de az özvegyek mégis csak fólözvcg3Tek. törvényileg kötve vannak a temetőben por adózó hitvestárshoz. Ezt a köteléket csak a holttányiDá nitás szüntetheti meg, de ezt időhöz, hosszú idehoz köti a törvény. A holuányüvánitásrói szóló .1868 évi LIV. t. c. 523. §-áuak idevágó c) pontja ugyanis azt mondja, hogy az eltüut egyén holtnak csak úgy vélelmezhető, ha háborúban nehéz sebet k; pott vagy ha valamely bajon volt, midón ez törést szenve dett vagy ha más módon halálveszélyben forgott s azóta három év már lefolyt, Három esztendeig kell tehát várniok a szomorú dátumtól számítva az ököritói félözvegyeknek, mig a törvény is holtnak ismeri ei a temetőben porladozó, vagy ha- mujokban a szél által vilá ggá hordott hitveseiket. Addig pedig — igy panaszolják — nincs aki gondozza őket, nitcs aki főzzön nekik, nincs aki mosson rájuk. — E züllünk, lerongyolódunk, panaszkodnak a szegény emberek, a három esztendő alatt, mire a törvény elhiszi, hogy az asszonyunk nem jöhet már haza a Weiszék csürjsbö! . . . Szomorú a panaszuk ez ököritói ma gyaroknak, de nincs rája segítség. A paragrafus rideg és könyörtelen, annak hasztalan panaszkodnak, siránkoznak, nem enged a kötelező három esztendőből. A szerencsétlen, bánatos félözvegyek tehát úgy segítenek magukon, ahogy tudnak : vadházasságot kötnek a paragrafus mellőzésévé], csak úgy az Úristen elölt, aki utó végre legjobban tudja, hogy az a hely, amelyet az ököritóiak igy betöltenek, örökre megüresedett. Az Úristen nem ragaszkodik a három esztendei fix terminushoz . . . Legofasóhfaan vásárolhatunk üveg, porcellán í&mpaárut, ajándéktárgyakat Sewartz Andornál, a vasúti bazárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) Herczeg: Mikszáth-Almanach 1911. évre csakl korona 50 fillér. Beszerezhető WEISZ ZOLTÁN könyváruházában. Színház. Heti műsor: Vasárnap d. u. „Ob.-itos“, cperette. Este : harmadszor „Muzsikus lány“ operett». (B. bérlet.) Hétfő „A sasfiók“ Rostand verses drámája a címszerepben Zöldy Vilmával. (C bérlet.) Kedd, bérletszünetbeu negyedszer, „A muzsikus lány* Operette. (Bórletszünet). A C bérlők helyeit kedden d. e. 11 óráig fentartj a a pénztár. létségbeD. O ykor meg egy-két esőcsepp koppanása, ahogy' a lombokról aláhull. A távolban egyszer valami rövid éneklést is hallok. Olyan tutulás-forma, mint a mi falusi bakterainknak az óra-kiáltása. Lehet, hogy az is bakter, bosnyák bakter. De az is lehet, hogy müezzin. Zivatar után szoktak talán éjjel is kiáltani. Tehát falu közelében vagyok. Erre még inkább megborzongtam. Ha a falu megne- szelte a tábort, biztos, hogy kijönnek Ki- lopózkodnak az éjhomályban: meglesnek, meglepnek. S az őrszem az első, akit a lövésük leterit. Füleltem. Liba bőrzött a hátam. Egy óra múlva aztán unalom váltotta föl a félelmemet. A ruha is megszáradt már rajtam. Elálmododtam. Színes képek vegyültek a gondolataim közé. A feleségemre gondoltam. Azaz, dehogy s feleségemre, hiszen még akkor jegyesek e voltunk. De azért már éreztük, hogy már csak ásó-kapa választ el bennünket. No meg a boszniai honfoglalás! (Süsse meg, aki kitalálta!) Hát mondom, Örzsire gondoltam. Hej, szép leány volt! Szép fehérkópü és feketeszemü és igen pajkos. Bolonduláríg lehetett szeretni! Csak sóhajtottam, csak elgondolkodtam : Az én feketeszemü Örzsikém bizonyára édesdeden alszik most otthon, a puha, fehér párnán. Talán ép felőlem álmodik! Mosolyog Talán nevet is álmában. Ahogy szokott. azzal az édes jajkiáltással, mintha skálázná a jaj' lefelé. A nevetéséért is szerettem meg. Aki olyan boldogan tud nevelni, rém lehet rossz lélek! De mikor hallom én megint az Órzsike nevetését ? Lehet, hogy már is csúszik felém a sötétséggel födött vizes fűben valami vad bosnyák. A puska a balkezében. Egyszer csak egy vörös lobbanást fogok látni. A dör- dülést már nem hallom. S akkor a gondolataim közé a halálom fekete képei fordultak. A hivatalos levél, amely a halálom hírét közli; Örzsike, amint elsápad. Könnyre fakad, sirat és nem bírják megvigasztalni. Valami zördüt... Összerezzenek. Hallgatózom. Semmi. Talán egy ágacska hullott le. De ne is kerüljön énelém piros sapka és térdig bugyogó! Ami golyó a puskámban van, esküszöm, hogy pirosra festem a kutya bosnyák-vérben! Egyik lövés magamért, a másik Tasnády Jóskáért! Ismét zördül valami.. . Zördül többszörösen ... Ismét megszorítom a puskát. Valami állatka lehetett: sündisznó vagy kígyó. Végre szürkülni kezdett az ég alja. Szürkült, fehéredett, mint az olvadó jégnek a széle. Csakhamar láttam, hogy egy kereteden szilvás mellett vagyok. A gyorsan derülő világosságba elökéklett a levelek közül a szikla is. A mellem felszabadult a nyomás alól Világosság és szilva! — micsoda boldog látvány! A bécsi Schatzkammer szemótlát vány ehez képest! Mégis tartottam attól, hogy ellenség lappang a szilvásban. Lehuzódtam egy galagonyabokor mellé, egy földhorpadásba. A hátam mögött kopár, köves lejtő volt. Távolabb majdnem kilométernyire a tábor. Arrafelé nem kellett ügyelnem. Az ég pirossága eközben elterjedt a keleti égen. A fü mintha üveggyöngyökkel volna beszórva. A szilva üdén, hamvasan kéklik a girbe görbe Iákon. Eluntam a lesést. Gondoltam: belopaLegszebb ruhatisztitás Uórftóion Pál Sroftmán Gyár fi Veqyieq száraz utón Felvételi i tóüztet: Kossuth L.-utca 10. üzletek: Kazinczy-u. 17. Attila-utca 2.
