Szamos, 1910. november (42. évfolyam, 243-267. szám)

1910-11-13 / 253. szám

B. cldai. (i91ü. ncv. 13.) 253 sr-jrr Z A Van szerencsém a n é. közönség tudomására adni, hogy karácsonyi és újévi a jándékok, emléktárgyak háztartási cikkek, játékok, diszmü árukkal üzletemet e hó 15-töl gazdagon berendeztem, melyeket a leg­szolidabb szabott árak mellett árusitok. Becses pártfogást kór : Ily dúsan felszerelt raktár vidéken még nem létezett! Blitniczfy JsWán Kazinezy-uteza. Szerda, uj befanu'ással, „A bolond' Rákosi Jenő. Szabados B ia regényes ope- retteje. (A. bérlet.) Csütörtök, újdonság it t először, „The­odor és társa“ bohózat (B bérlet.) Pénteken, újdonság először, „A bal­káni hercegnő“. Operette. (C. bér ex.) Szombat, d. u. első ifjúsági előadás „Dolovai nábob lánya“, H'.srczeg Fereuc színmüve. Este, másodszor „Balkáni her­cegnő“, operett. (A. bérlet.) Vasáru p délután, „Tavasz“ Operette. Este, harmadszor „Brlkáni hercegnő*, Operette (B. bériét.) A muzsikus lány. — A péntek esti premiére — A péntek esti premiére első felvonása alatt bős kritikusi düh fogott el bennün­ket. Komor ráncokba szedtük egymás kritikusi homlokát a fölötti éktelen elke­seredésünkben, hogy nagy dicsérési kész­ségünket ezidón parlagon, tétlenül kell hevertetui. A „kard becsülete“ nem vált ba (mi előttünk legalább nem), a „Tavasz* befa­gyott és az első felvonás elején & Muzsi­kus lányt is fél ettük. Mar szinte kófcségeskedtünk, hogy talán nem is a darabok a gyengék, ha­nem mi, a müt potyára élvező színház referensek lettünk olyan kifejlett müizló- süek, hogy most már Schakespeare-ig meg sem állunk. Szerencsére azonban jött a második felvonás, jött Bállá Mariska, jött Dénes Ella, Mátray és egyszeribe kiderült az arcunk : dicsdühünk ki volt elégítve. Úgy emlékszünk ugyan, hogy erről a darabról már elmondtuk véleményünket még tavaly, mitor „Erdószlánv“ cint alatt láttuk, de tekintettel arra, hogy a “ között átvett mese és a megtévesztésig hasonlatos helyzetek végtelenül kedvesen vannak beállítva, bájos, fülbemászó zene- számokkal tarkítva, mindez jogossá teszi a szerzők ama kívánságát, hogy a darab uj óim alatt uj műnek vétessék. Az Erdészleány itt tehenes leány, József császár ezuttai Haydn, a Gotterhal- te szerzője, az erdész vagy vadász, aki tavaly az erdészleány kezére reflektált sikerrel, az most tauitó. Sőt hogy a kópia tejes legyen: a tavalyi őzike szerepe sincs kihagyva, csakhogy most szamár játsza ugyanazt a szerepet. Nyilván úgy gondolkozott a szerző, hogy szamarat köuyebben kap az igazgató, mint őzet. Haydn éppen úgy megszereti a te- henesleányt, mint tavaly a császár az er­dészleányt, csakhogy itt az örök szerelem akadálya nem a társadalmi pozíció, hanem az a fontos körülmény, amely szerencsére csak a harmadik kivonásban derül ki, hogy a tehenészláuy eigentlich Haydnnak törvénytelen, de természetes gyermeke, aki gyermeki hálával köszöni meg a nagy komponistának, hogy „kegyes volt saját­kezűig fáradozni, hogy az apja lehessen.“ Curiszte, akarom mondani Trézsi a tanítóé^ lesz és azzal vége. De nehogy azt gondolja valaki, hogy mindezt hátrányára mondottuk ei a darab­nak, sie ünk kijeleai, hogy a Muzsikus- hány határozottan bevált. A mámáik felvonásban például tel­jességgel elfelejtettük, hogy ugyanezt vé- gigéiveztük tavaly az Erdészleányban, hanem szivvel-lélekkel tapsoltunk a benne előforduló bájos jeleneteknek, a Baila Ma­riska és Mátray bab duettjének, a Dénes— Pongrác—Roos—Mátray kedves kvartett­jének. Vau a darabban minden, a mi a si­kerhez szükséges: van kedély’, van érzel- messóg, van szellem, van komikum és mindezekhez ízlésesén simul a nem egészen komoly Haydn-reminiszcenciábkal átszőtt fülbemászó zene. A darab főszerepe természetesen a Bállá Mariska kezében vo!1-, aki — és ezt ne tessék kritikusi frázisnak venni: — felülmúlta összes eddigi sikereit. A második felvonásban nevettetett, a harmadikban megrikatott és mindvégig bájos, pajzán, Ízléses volt, Vidor József Haydn szerepében mél­tóságteljesen vitte bele a nagy komponista alakját a derűs operettbe. Dénes E !a egy olasz éuekesnő sze repében — hogy egy régi viccet mond­junk: — egyforma hatásosan vágta ki a toalettjét és a magas Cét. Burányi gyönyörűen éneke!-e & tanító szerepét ói játékáu is örömmé konstatál­tuk a nagyfokú haladást Mátray pompás komikummal, minden túlzástól ment s derűt keltő ja ókával kiváló alakítást nyújtóit. Ponsrácz Matild, Horvát Lenke, Herczeg, Roos és ifj. Baghy kisebb »ztre- pekben kifogástalanok voltak. Meg kell még emlókezuüuk Harezeg­né—Reviczky Ételről, aki ez ide. rövid szereplése alatt is bebizonyította, hogy intel'igeus és Ízlésesen alakitó anyaszi- nósznö. Á premiére érdekeltségét emelte sz is, hogy a zenekarban — a melynek egy tagja holmi diffjrenciák miatt egy estére sztrájkot rendezett — Hermann László a zeneiskola igazgatója és Vájná Károly működtek közre. Itt említjük meg azt is, hogy a da­rab zeneszámai már megérkeztek és Hu­szár Aladár köny'vkereskedőuél kaphatók. A sasfiók. Rooiand Edmond ha'ai- m^s versesdrámáját, amely az elmúlt színi évad legtartalmasabb drámai előadása volt, hétfőre tűzte ki az igazgatóság ez idény­ben először. Az előadás érdekessége lesz, bogy a címszerepet ezúttal Zölüy Vi'ma, a társulat fiául drámai hősuőjs adja, aki az ország több nagy színpadján már si­kerrel debütált a Reichstadti hercegben. Mette’nicheí Sipo3 Zoltán, FUnabeiUt Vidor József, Mária Lrizít Ho.mokay Gab- rie.la adja. Etőro is felhívjuk a közönség figyelmét e rendkívüli előadásra. Muzsikus leány. Jituónak nálunk is nagy sikert urafott operette újdonsá­gára oly nagymérvű érdeklődés nyilvánul a közönség körében, hogy e héten negyed- szerre is kitűzte az igazgatóság, mert o>y nagyarányú kereslet volt a páholyokban, ködök a szilvásba és bevermelek egy-két marok szilvát. Föl is keltem. Meg is indultam. A szélső fához hozzátámasztottam a puskámat, még egyszer visszanéztem, hogy a táborból nem tart-e felém valaki ? Ebben a pillanatban halk férfihangot hallok a szilvás sűrűjében. Galy-recsegés ... Fölkapom a puskát. Vissza a bokor mellé I Lábam elsiklik a vizes füvön: majd el­vágódom. Ez még inkább megrémít. Lapulok a bokor alá. Ott hasalok, fülelek, lesek. A puska fölvontan a kezemben. A karom minden izma acélként feszül. A szivem dobog. Tehát mégis itt a halál! a Halál! a HALÁL 1 . . . i ... 1 ...!.. . ... A hang beszélgető. Bosnyák be­széd. Egyszer csak elő is bukkan a piros bosnyák fej a lombok között. No kutya ! Mingyár találkozol Tasnády Jóskával! ...?... 1 ...?...!... ? Egy vastagnyaku fiatal bosnyák feje bukdácsol, a nyakát összehúzva, a kéklő szilvafák közt. Megáll. Visszanéz, Hivón int. Legföljebb húsz éves, pelyhesbajuszu, mosolygó. Rőviddereku kék mellény van rajta s ing. Puska nincs nála, csak a sárga övkendöjében egy hosszú, csontnyelü hand- zsár. Fölnyulászkodik: megfog egy ágat és a fára hág. Huszlépésnyire lehetett tőlem. Még azt is láttam, hogy a tarkója ki van beretválva. A puskát csöndesen a vállamhoz iga­zítom: Végigcélzok a csövén. A bosnyák gyanútlanul hág följebb s halkan, vidáman karatyol. Mit beszól? Hányán vannak? Talán vezér van köztük? Az első lövést mégis a vezérnek tar­tom. A bosnyák gyors kézzel tépi a szil- i vát és dobálja lefelé valakinek. Már bizonyom, hogy csak kelten van­nak. Az is bizonyos, hogy lopnak. Ha nem lopnának, nem sietnének, se pedig oly félőn nem pislangatna a bosnyák körül. No, nem várok tovább, a kutya min- denit! S újra fölemeltem a puskát. Ebben a pillanatban női kacagást hallok. A puska megrendül a kezemben. Az Örzsike kacagása! Az a hang ! Csak az az édes jajskála! Mintha meleg vizet esordi* tottak volna végig a hátamon . . . Azt hittem, valami bűvölet játszik velem! Föltérdelek a bokor mögött: átlesek az ágai között. Hát látom, hogy egy fekete- szemű bosnyák lány nevet. Tizenhét-tizen­nyolc éves, kissé szeplősképü leány, de azért csinos. Fehér rékli van rajta és a fején cseresznyeszínű gyapot kendőcske. A kendő rojtos és olyan sapkaformán van megkötve, hogy a hátán lóg a szabadja A legény talán az arcába dobta a szilvát. A leány a szemét összehunyva nevet. A kötényét tartja. A fiú lóbálgatja bele a szilvát és i szerelmesen nézdelnek egymásra. Hosszan bámultam rájuk. Bámultam a hunyorgó, selymesszemü leányra. Bámultam a pelyhesbajuszu boldog legényre. Csak bámultam . . . Aztán visszahúzódtam csöndesen a bokor mögé. Nem is gondoltam arra, hogy azt a bosnyákot lelőjjem. JELSZÓ Kézimunka nagyon olcsón! rövidáru, ^ KÖZDOHÍÍ áruházban Szdtmár,Há_ divatcikkek még olcsóbban kaphatók ■ ­......- János-lltca

Next

/
Thumbnails
Contents