Szamos, 1910. november (42. évfolyam, 243-267. szám)
1910-11-13 / 253. szám
1 «r r 253. Siam, aLH. évfolyam. Szatmár, 1910. nov. hó 13, vasárnap. IPOMTi'iUÄ í r. Előfizetési dij : Szerkesztőség és kiadóhivatal : Hirdetésiek • Helyben: 1 évre 12 K. •/> évre 6 K. */« évre 3 K, 1 hóra 1 K ffikóczt-utcza 9 sz*<n. a Té»efc»nsjam: tor üdékre:,. .. 16 .... ,8 .. ,. .. 4„ _ .. 150 Kinti* n néni 9 tíiiak Swírnsroe, í Hp tforiirhi« sUSdbttK Jetnek — A.- »f Egy szám ára 4 fillér. i i'XUto. Az eredmények. (T.) Minden unalom és sivárság mellett, amit az országos politika ki- áraszt magából, lehetetlen meg nem ütközni egy pillanatra a lefolyt delegáció? hetek eredményein. A magyar politika szépen visszaevezett azokra a nyugalomban meg- zöldült vizekre, amelyeken katonai kérdések és közjogi kérdések úszkálnak. Kivetett magából ismét minden gazdasági és társadalompolitikai tartalmat, amiből a válságok és változások heveiben mégis csak kénytelen volt magába szívni egyet és mást s egy népies politika levegőjéből szépen visz- szatért az úri politizálás légüres (illetve rég üres) tereire. A kormánypárt — élén Tiszával — kéri, könyörgi, követeli és sürgeti a katonai létszámemelést, az ellenzéke pedig csak azzal lövöldöz, hogy az ismeretlen katonai reforomban alkotmányjogi sérel/jjek vannak, amiktől meg kell a nemzetet és alkotmányt menteni. Nincsen a világnak többszörösen megmentett alkotmánya, mint a magyar alkotmány, amely egyre mentődik és igy son sincs ideje arra, hogy a nép javára is funkcionáljon. Olyan állapot ez, mint aminő az olyan házban uralkodik, amelynek asz- szonya fanatikusa a tisztaságnak és mindennap nagy takarítást rendez. Hat mikor lehet lakni az olyan szobában és mikor lehet már egyszer egyébről is politizálni, mint alkotmányvédelemről ? Az ellenzék csak ebből él megint, ellenben megszűnik ellenzék lenni ott, ahol az uraknak közös akciója kezdődik a magyar demokrácia ellen. A miniszterelnökkel élükön a kormánypárti és ellenzéki szónokok egyaránt megegyeznek abban, hogy a katonai reform tárgyalásának meg kell előznie a létszámemelés tárgyalását. Hogy előbb mindent meg kell szavazni a hadseregnek, tehát a központi hatalomnak s azután majd semmit sem kell megszavazni a magyar nép számára. A magyar politika központi kérdése most az, hogy a munkapárt Becsben dokumentálni akarja, hogy a létszámemelést meg lehet csinálni választójog nélkül is, hogy azután ennek fejében ugyanott felmentsék a választói jognak reá nézve halálos lidércnyomása aló'. Ne:n ijesztő az, hogy ilyen mérvű politikai álnoksággal van meghúzva a politikai többség törekvéseinek- útja. Ha hívek akarunk maradni önmagunkhoz, akkor ezt természetesnek kell találnunk, huzen évszázados az uralkodó osztályo inak ez az árulása, amdy az Ausztriáink tett sJveségekért cserébe hagyja az uralmat az elnyomott osztályok f Jett. A „ho iszerele nneku, a „nemzeti gondolatnak“, a „magyar szupremáciá- nak“ ezen émelygős lovagjai az idegen dinasztiával tartanak fenn százados cimboraságoi a magyar nép nagy tömegei ellen. Ennek a „közös üzletnek“ és az uralkodó osztályok ebből merített hatalmának szolgálatában áll a Tiszafáié álláspont. Mindez nem ijesztő és nem uj. De ijesztő az a perspektíva, arait az ország jelen hangulata Ígér a közel jövő ezen küzdelmeinek. A fásultság, tudatlanság és szervezetlenség mai állapotából lehetetlen remélni egy valamirevaló ellenszegülést ezzel a néprontó akcióval szemben. Kézimunka kiállítás minden vasárnap Unger Armin kirakataiban. Néha az ember feledékeny. Irta: Gárdonyi Géza. , Az ősszel egy barátom látogatott meg. Ép a kertben ültem, az én hétszilvafás kis kertemben, amely csak tavaszszal szép, ami kor a fák virágzanak, meg őszszel, mikor a fák gyümölcsöznek. Tavaszszal fehér fák, őszszel kék fák. — Mennyi szilva I — mondotta körülpillantva a vendégem. — Boszniában láttam csak ilyen megrakott fákat. — Egyél, ha szereted. Szedett egy marokkal. S beültünk a lugasba. És ahogy a szilvát evegette, beszélt : * — Egy ilyen őszi napon egyszer ugyancsak melegem volt! A bosnyák; puskák minden órában ránk lobbantak. Hol itt, hol ott a sziklák közül, meg a hegyszakadékokból lobbantak és dördültek ránk a puskák. Déle ott egy golyó leszakította a bakka ncsom sarkát. Délután a kápláromat lőtték le mellettem. Káromkodtunk. A fogunkat is csikorgattuk rájuk. Dj mikorra fölrohantunk a hegyre, a bosnyákok eliszkoltak. Iszen csak én megfoghassak egy bos- nyákot! Még a bakancsom sarkát csak megbocsátottam volna nekik, de a káplárom földim volt és jóbarátom. Tasnádynak hívták. Most is megkönnyezem, ha eszembe jut. A?nap este, ahogy letáboroztunk, elö- őrségre parancsolnak Csak hárman vagyunk az őrség : Janovics káplár, meg egy Fodor nevű közvitéz, meg én. Kétóránként váltakozva kellene őrködnünk. De rogyásig fáradtak vagyunk. A káp- tár azt ajánlja, hogy éjfélig álljon ki Fodor, éjfél után meg én; őmaga nem áll ki a szenteknek se ! Sem éjfél előtt nem áll ki sem éjfél után! Hát jó: Fodor elballag a megszabott ötven lépésnyire. Mi ketten a káplárral lefekszünk valami mohos kövek közé. Sötét a világ. Elalszunk, mint a tej. Éjfélkor Fodor fölráz, fölrugdos. Föl- kászmálódok. Látom hogy az ég villámlik. — Zivatar lesz, — mondom. — Már el is múlt, — feleli Fodor. — Hát nem hallottátok? Sz’ úgy dörgött, hogy a földet is rázta. Csakugyan érzem, hogy a ruhám csupa viz. Dehát mi az ? Hányszor aludtum én a bosnyák földön sárban is, mint a disznó. Kilépem az ötv n lépést: jutok a sötétségben valami erdőnek a szélére. — No, — gondoltam, — az éjjel biztosan ellőnek! A halál kötszer csapott ezen a napon mellém: egyszer csak a bakkancsomra kapott, másodszor a pajtásomat ragadta el mellőlem, harmadszorra bizlos, hogy eltalál! I)e ne lássak bosnyákot! Mert ha meglő is: ha marad annyi erőm, hogy a puskát elsüthetem, visszaküldöm rá a halált. A hely csöndes. Csak a fák hideg, halk susogása hallatszik olykor a vizes söRótta SimOJQ nagyv&i-^ie:u uipöfdKtaraL ajánljuk * t. V«Vffl(5z5BSfgMK. mint legolcsóbb bevásárlási forrást. közvetlen a „Pannónia" szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czip&aktára. S©Íf az őszi és téli idényre megrendelt valódi finom schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női- és gyermek-czipők
