Szamos, 1910. október (42. évfolyam, 217-242. szám)
1910-10-28 / 240. szám
240. Siam, Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, */j évre 6 K, V, évre 3 K, 1 hóra i K Vidékre:16 8............ 4„ .. 150 Egy sxám ár*a 4 fillér. rem-v, , ■■■■-■ j;-~—-==z=z=zz-.-~.-jzzz±.: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rékóczi-utcza 9. szám. as Tslefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetenádk. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjntányoaahb árban kőzet telnek. — Az apróhirdetések kdzdtt minden szó 4 filk&r, Nyiltíór sora 20 fiifér. A Ház dolgozik. Bpest, okt. 27. Látványosságszámba megy nálunk az, ha a Ház ülésezik. Olyan ritka színjáték, mint mikor egy vidéki városkába valahogy aktorok vetődnek és ott hevenyészve, mindenfelől összehordott, összeszedett rekvizituoamal előadják a „Haramiák1'-at. Tódul oda kicsiny és nagy, fiatal és öreg s örül. hogy végre látott valamit. A mi képviselőtestületünk hosszú, hosszú idő óta ma megint ülést tartott. De még azt a hatást sem tudta tenni, amit a vidéki „Haramiák“ előadása. Nem nagyon törte magát a publikum az előadás látogatására és bizony nem nagy öröme telt senkinek sem abban, hogy lát és hall valamit, hacsak azoknak nem, akik az előadásban aktiv részt vettek. A komédiások úgyszólván saját maguknak, ön- gyönyörűségükre játszottak. Felvonultak a politikai aktorok, az ekvilibristák, a szemfényvesztő jongleurök és bűvészek. Ott voltak a politikai giger- lik és nem csekély számban, akik politikai ruházatukkal igyekeztek feltűnést kelteni. Istenem, oly ritkán mutogathatják magukat a fórumon, hogy érdemes egy kicsit kiöltözkődni. Nem maradtak el a szájháboru hősei sem, akik szintén fel voltak készülve mindenre, ami magyar királyi törvényhozó fölszereléséhez tartozik. Jártak-keltek, izegtefe-mozogtak a fulajtárok is, akik nyargalászva jártak a hegyről a völgybe, a völgyből a hegyre, hogy hirt vigyenek és hozzanak és csititsanak, meg kiegyenlítsenek, ha van mit kiegyenlíteni. Egészben véve egy fecsegő, mozgó, zajoDgó, majd elnémuló tömeg, melynek az a nem nagyon diosőséges feladat jutott, hogy összegyűljön, majd megint szétoszoljon. Igenis szétoszoljon. Még ma együtt vagyunk. Holnap megint a szélrózsa minden irányába szétszéledünk. Ki visszamegy Béosbe uj parancsok átvevÓsóre és a régi parancsok kiegészítésére; ki vidékre haza, ahonnan ide felbolonditották azzal az ürügygyei, hogy ime, az országnak csodálatos módon dolga akadt és neki részt kell vennie ebben a dologban, mert az országtól azért kap ennyi, meg ennyi fizetést. így dolgozik nálunk az ország törvényhozó testületé. Olybá tűnik föl, mintha itt minden a legnagyobb rendben volna. Mintha eldorádóban élnénk és minden kívánság, minden óhajtás magától teljesednék. A törvényhozók egyebet se tesznek, csak pihennek, egyre pihennek és újra pihennek, Minek is dolgozzanak ? Minek is tanácskozzanak? S minek vitat kozzanak ? Bécsben amúgy is elintéztek mindent és az „igen“ a magyar majoritás tagjai részéről amúgy is olyan bizonyos, mint az ámen. De hát a formaságot mégis be kell tartani. Á költségvetést be kell terjeszteni, mert a törvény ezt úgy rendeli és ez elől kitérni nem lehet. Ettől fogva pedig megint kezdődik a pihenés egész november 13 ig. Ez az a Ház, magyarom, amelynek munkásságától a te üdvödet várod. Kardos kalapja tarttfsl Hogy ir egy ösztöndíjas újságíró ? Az újságírói élet mélységeiből. Miránk, újságírókra mindent ránk lehet fogni, csak azt nem, hogy szerénytelenek vagyunk Mindennap odaálluuk a nagyközönség elé, mindennap odaadunk lelkűnkből egy. egy darabot, de ezenközben vajmi ritkán esik meg, hogy a saját személyünket vagy éppen a mesterségünket előtérbe állítsuk. Nem kérünk magunknak semmit, nem untatjuk a maguna dolgaival a publikumot, amely rajtunk keresztül jut a napi eseményekhez. Nem terhelünk vele senkit, hogy a mesterségünk termékeivel együtt rólunk, a mesteremberekről is tudomást vegyen. Csak olyankor jajdulunkfel keserűen, ha ütés. rúgás éri a mesterségünket. Ha kontárok, Niemandok, akik más pályán élnek vagy nem élnek, elszabadulnak néha a saját jászluktól és a mi mezőnkre téA patikárus kutyája. Irta: Battlay Geyza. (Folyt, és vége.) Hát bizony úgy volt. Kabócza János uram hazaérve, jól elverte az asszonyt, szó, beszéd nélkül. Ha az asszony bűnös, úgy is tudja, miért hull az istenáldás. Ha pedig nem bűnös, hát az asszonyi állatra még akkor is ráfér a verés. így okoskodott. Aztán dühösen elrohant, hogy fölkeresse Pencz Józsefet. Künn az utcán egy kissé lelohadt a dühe és gondolkodni kezdett. Hát tulajdon - képen mit is mond majd annak a csábítónak? Nem verheti meg úgy szonika, mint az asszonyt. Nem, előbb kérdőre fogja vonni Igen, és ha vall, hát kitekeri a nyakát. Mint a csirkének ! Kabócza János uram meglassította a lépteit. És következés - képen agyának háborgó indulatai is csöndesebb mederbe terelődtek. Nem, nem öli meg. Még meggyűlne a baja a hatósággal s szuronyos puskával jönnének érte a csendőrök. Ezt a szégyent ő nem élné túl. Hiszen elvégre elég lesz, ha kitiltja a házából. Az Olvasókörnél megállapodott s befordult egy pohár sörre, aztán tovább ment. És a habzó árpalé nyugodtabb gondolatokat »ugallt neki. Hiszen elvégre a patikárus tanult ember, úriember s nagy megtiszteltetés a házára, ha jár hozzájuk. Jóba van a plébános úrral, jár a jegyzőékhez, a doktorókhoz. A patikus a kapocs közte és a falud intelligencia között. Nem, már hogy is juthatott eszébe, hogy kitiltja a házából. Mikor gondolataiban idáig jutott, megérkezett az „Isteni gondviselés“-hez címzett gyógyszertár elé. így hát ő tulajdon- képen hiába jött ide. De ha már ide jött, csak nem fordul vissza szégyenszemre. Az gyávaság volna. Bement hát és — vett ötért bikarbóna szódát (úgyis ég a gyomra, mert tegnap többet ivott a kelleténél). Aztán, mint aki dolgát jól végezte, hazafelé ment. De az éjjel rossz álmok gyötörték. Azt álmodta, hogy egész éjszaka ott voni- tott a Muki a portája előtt. És reggel ismét gyanakodva ébredt föl. Törte a fejét sokáig, hogy mit csináljon, de nem tudott zöld ágra vergődni. Végre az a gondolata támadt, hogy tanácsot kér Hliva János főtisztelendő úrtól. Hiszen ő a legokosabb ember a faluban. A múltkor a kántor párbajügyót is milyen szépen elsimította. Pedig még vér is folyhatott volna! ügy is tett, amint elgondolta. Megvárta a mise végét s bement a paróchiára s elmondott mindent a plébános urnák. — Hm, hm . . . Nehéz eseti Is maga mit esi nalta barátom ? — Megvertem az asszonyt. — Hat artani nem artja, de nem is hasznaja. In, mint egyházi szemil, ellensige vagyok valasnak. Egyház tilt ütet. Azért a dolgot bikós utón megoldani kell. — Én is amondó vagyok. — Hal nizze csak barátom. Ki ártotta maganak ? . . . — A patikárus . . . — Zatracena! Dehogy is patikarus ártotta. A kutya vonította, nem patikarus. Ha kutya nem vonitja, senki se nem be- szili többet dologrul. — Ammán szent igaz! — No lassa. Hat ne patikarus bántson, hanem kutyát üssön agyon neki. Kabócza uramnak egy kő esett le a szivéről. Hát persze, hogy a kutyát kell elpusztítania. Hiszen ez valóságos Kolumbus tojása. És neki nem jutott eszébe ! így hát a hűséges Mu ci sorsa már meg volt pecsételve, mikor nagy hálálkodá- sok között elbucsozott a plébános úrtól. És délután Kabíca János uram kiköszörülte a férji becsületén esett csorbát. Megleste, mikor Muki a ház előtt szokásos hangversenyét megkezdette, egy bunkósbottal ugv ütötte fejbe, hogy az meg se mukkant. Aztán a dorongot behajitotta az udvarra. megkönnyebbülten fellélegzett és elment az Olvasókörbe. Bertha Károly mükartész Szatmár. ^ közelgő halottak napjára ajánlja dús koszoruraktárát. Élővirágkoszorukra a megrendelések M tár Q ..Am * már most felvétetnek. — Saját telepemről (Dinnyés-kert 6. szám) ajánlok őszi ültetésre nemes ~I8l 0. SZam. rózsákat, díszfákat és cserjéket.
