Szamos, 1910. október (42. évfolyam, 217-242. szám)
1910-10-27 / 239. szám
Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, Vj évre 6 K, >/♦ évre 3 K, i bóra í K Vidékre : „ „ 16 ,8 ........... 4. .. »-5C sz ám ár» 4 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-uíoza 9 szfim. m Tslefonszám: 107, Mindennemű dijak Szatmári)!), * ía;; kiadóhivatalában liietenddk Hirdetések: Részpínzfíietés mellett, a legjntáayosabb irhán IWí- telnek. — Az apróhirdetések közófl »indán szó *• flíWf h'yiütér sora 20 ftSér. s=ss3=níItt vannak! Itt vannak megint. Hála & mindenható úristennek, aki nem hagyja el az ő magyarjait. Itt vannak tudniillik a magyar miniszterek. Miután ennyi meg ennyi ideig nem tudtak a megjár törvényhozó testületnek munkát adni és miután ennyi meg ennyi ideig Bécsben voltak, most hazanéznek, hogy tulajdonképpen mi történik itt? Úgy érzik nyilván magukat, mint ha idegen területre lépnének. Voltaképpen ök B.'csben vannak otthon. Onnan szerzik be az információkat arról, hog;y mit gondolnak, mit szabad gondolniok és mit szabad tenniök, vagy szóluiok. Ami idehaza történik, ami itt égeti a lelkeket, az Hekuba nekik. Hogy itt a kétségbeesés tetőfokára hágott, bogy a-t existencia lehetetlenné vált, hogy majdnem a forradalom küszöbére kergette a hadi és ólelmiszeruzsora az országot, az teljesen hidegen hagyta őke'. A fődolog' az, hogy „odafönn“ elégedettek legyenek velük. Most ránk került végre a sor. Eljöttek megint körülnézni. A költségvetéssel elkészültek. Most effektuálni kell mindazt, vagy legalább egy részét annak, amit a mi megkérdezésünk nélkül reánk kiróttak. Miután a bőrünkre, zsírunkra, vérünkre szükség van, tehát idejöttek, ; mert ezt a távolból még sem lehet elvenni tőlünk. S megkezdődik a „munka“. A „nemzeti munkának“ keresztelték el. Miből is áll ? Egyesegyedül abból, hogy megdolgozzák az embereket arra, hogy elhitessék valahogy a közvéleményével, mennyire áll Magyarország érdekében teljesíteni Béos parancsait és kielégíteni követelményeit. A közvéleményt nem fogják megnyugtatni. Ds azokat, akiknek hozzászólásuk vao az ügyekhez s akik hivatva vannak törvényerőre emelni a szörnyűségeket, azokat igen. Megindulnak a poui-parlék. A perszvadálások, hogy Magyarország érdekében ne támasszanak nehézségeket, nehogy a dinasztiának megint oka legyen a neheztelésre. Az embereket el kell némitani. Nehogy esetleg egy renitens majoritás azt kérdezze, mi van a 180,000,000 hadiköit* séggel, amelynek igen jelentékenyen nagyobb részét elköltötték, még mielőtt a .legnagyobb tényező, a törvényhozás megszavazta volna? Igaz, hogy elköltötték. De ha már el van költve, minek kérdezni azt, hogy mire költötték és hogy merték elkölteni törvényhozási felhatalmazás nélkül ? Vissza iehet e vájjon szerezni azzal, hogy firtatják a dolgot? A pénzt elvitte az ördög; elnyelte a hadsereg moloobja. Hát ha elnyelte, elnyelte. Hitessük el Magyaror szággal, hogy az ő érdekében költötték el, É< amit még ezentúl fognak költeni, az is mind Magyarország érdekében áll. És ne tessék gondolni, hogy nem fogják elhitetni mindezt az illetékes tényezőkkel. Úgy el fogják hitetni a többséggel, hogy kiabálni fogják; „Hol az a költségvetés? Szavazni akarunk!“ És szavazni fognak, akármekkora le9z a kétségbeesés az országban. Ezért „siettek“ vissza minisztereink Bécsből. latorján István spitési irodája Szalmái, Rikúczi-u, Fogarassj-bis vállai mindenféle épilkezást, tervek, költség vetések készítését, m vezetést és ellenérzést. A képviselőgáz QIbsb. Budapest, okt. 26. Berzevicay Albert elnök 10 óra után nyitja meg az ülést. Elnök bemutatja Láng Lijoäuak, a delegáció elnökének a horváti delegátusok lemondása tárgyában a házeinökhöz intézett levelét. A megindult vita azzal végződik, hogy a Ház nagy többsége az elnöki előterjesztéshez hozzájárult. Majd felolvassák az interpeilációs könyvet, melybe gróf Batthiány jegyzett be interpellációt a husdrágaság tárgyában. Hieronimy Károly kereskedelmi miniszter a fehér foszfornak a gyufagyárakból való kirekesztése tárgyában nyújt be javaslatot. Szünet után Lukács László pénzügyminiszter beterjeszti az 1911. évi költség- vetést. Ismerteti az 1909. évi állami háztartást. A kormánynak volt olyan felhatalmazása, hogy 92 millióval kellett volna többet bevételezni, mint a kiadások voltak. Da ezt a többletet nem sikerült elérni. A számszéki táblázatokból látjuk, hogy a múlt kormány az élőirányzott költségeket 130 millió erejéig nem fedezte, a hiány pedig 138 milliót tett ki. Megjegyzi, hogy a tulkiadások jelentékeny része visszavezethető szókra a külpolitikai bonyodalmakra, melyek akkor a monarchiát igényho vették. Az összes tulfei- adások 158 milliót tettek ki. Ebből 62 miiió volt az annex,ós költség. Felolvassa a jövő évi költségvetés lényegesebb számadatait. Az emelkedés onnan származik, hogy törvényerőre emelA patikárus kutyája. Irta: Battlay Geyza. Pencz Józsefnek, az „Isteni gondviselés“-hez címzett gyógyszertár tulajdonosának volt egy kutyája- Muki volt a neve. Származására nézve Muki nem volt valami nagyon előkelő. Közönséges, apró- szőrii, zsemlyeszinü falusi kutya volt, valami rattler-keverék. De okos szemeiben annyi értelem, annyi hűség lakozott, hogy az már valóságos csoda volt. Egy ízben éberségével egy betörést hiúsított meg s azóta nagy vala az ő becsülete. Ö lett a ház dédelgetett ksdvence. Muki tálból kapott enni s jaj volt annak, aki egy ujjal is érinteni merte. Szóval, Muki a kutyahüség mintaképe volt. A hirtelenszőke patikus gyakran el-el- mondotta egy egy ismerősének: — Ő az én legigazibb barátom. Ha mindenkiben csalódom is a világon, ő, tudom, még akkor is hű marad hozzam. A patikus ugyan még sohasem csalódott, de ezt a mondatot oly szépnek tartotta, hogy ahol tehette, alkalmazta. De hát, hogy tovább folytassam, Muki- nak minden erénye mellett volt egy hibája. A hűség. Mert Muki ann-- ira hű volt a gazdájához, hogy minden lépését kisérte; el nem maradt volna tőle egy világért sem. S ha menyeeskézni járt a kikapós patikárus, a kutya utána somfordáit, leült a ház elé, hol gazdája eltűnt s fejét az ég felé emelve, éktelenül vonított. Erről a hangversenyről aztán mindig tudták Jászkán, hogy kinek a portáján ud- vaiolgat a patikárus. Persze, hogy kellemetlen volt ez az indiszkréció a patikusnak; és mielőtt titkos útjaira indult, mindig elzárta Mukit, hol a szobába, hol a fáskamrába. De tudja isten, hogy, hogy nem, még be sem fordult a szatócs-közön, Muki már megint a nyomában kullogott. Adta bestiája . . . Egy idő óta arról suttogtak Jászkán, hogy a kutya mindig a Kabóczáék háza elűtt vonit. És sajátságos, a kutya mindig akkor vonit a Kabóczáék háza előtt, amikor Kabócza János uram nincsen otthon. Ahol pedig a kutya vonit a ház előtt, — ott kutya van a kertben! Megállapodott hát a jászkai közvélemény abban, hogy Kabóezáné asszonyom összeszüri a levet a vörös patikárussal. Zsuzsa asszonyt, mint a titkon őrlő szu, szólta-szapulta a falu nyelve; a vörös patikus ázsiója nagyot szökkent a fiatal me nyecskék szemében, kiknek még tüzes a vérük, ringó a derekuk; Kabócza János uramat pedig diszkrét mosolylyal fogadták mindenütt, ahová csak ment. Egyszer aztán kipattant a titok. Valami községi képviselőtestületi tanács alkalmával Kabócza János uram (ki mint tehetős polgár, tagja volt a nemes gyülekezetnek) nagyon erélyes hangon követelte a számadást a segédjegyzőtől, aki haragra lobbanva vágta oda neki : — Ne keressen az ur itt piszkot, — söpörjön inkább a maga háza előtt 1 — Én-e ? — Kend hát! Nem akarom ugyan Zsuzsa asszonyt gyanúsítani, — de a patikárus kutyája mindig c-tt vonit a ház előtt. — Mit mond az ur? — Azt, amit mindenki tud. Kenden nevet az egész Jászka. Kabócza uram elsápadt s leült. Kövér ábrázatján nehéz csöppekben gördült végig az izzadság. Hej, hej, az az asszony, ki hitte volna! Alig várta, hogy vége legyen a tanácsnak. Egyenesen haza rontott. Hogy mi történt otthon, azt bizonyosan nem tudni. De Madzag Andrásnó, ki Kabóczáék szomszédságában lakik, esküt is kész rá tenni, hogy nehéz botütések puffogását, vékony asszonyi jajveszékelést hallott s kevéssel utóbb látta, hogy Kabócza János uram dúlt ábrázattal kirontott az utcára s a patika felé rohant. Hejh, de szeretett volna Madzag Andrásné asszonyom egy inci-finoi kis egérke lenni a patikában I Folyt. k«v.
