Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)
1910-09-18 / 206. szám
4-)t? .'WcU. i SZÁMOS Ií-> 10 szept. 18.) ‘2®6. szám avasi főszolgabíró határozottan a vasút engedélyezése mellett foglalt állást. Beadványt intézett a kereskedelemügyi miniszterhez — természetesen a vasút engedélyezése ellen — a Szatmár— bikszádi vasút is. A kereskedelmi minisztérium az ösz- szes iratokat áttette a Máv.-hoz tanulmányozás végett, ahonnan az a jelentés érkezett, hogy a két vasút nem parallel, egymást nem érinti s igy a Freundók beadványa, valamint az ő érdekükben beadott összes kérvények elutasitandók. Ugyanilyen véleményt adott a Máv. tarifa osztálya is, amelyhez szintén áttéteitek az akták. Ennek dacára az a felette meglepő dolog történt, hogy a minisztérium csak Ugocsára engedélyezte a vonalat. A miniszteri határozat meghozatala előtt történt az a meglepő és az egész ügyre igen jellemző dolog, hogy Freundék, a Szatmár—bikszádi vasút engedményesei kérvényt adtak be a minisztériumhoz, amelyben a koncessiót a Halmi— bikszádi vasútra a saját részükre kérik. Ezzel azonban jelutasittattak. Ehhez nem kell kommentár. A Freundók által inscenált ellentétek és az általuk beadott, kérelem világosan megmondják, hogy mely esetben nem lenne káros, ha a Halmi—bikszádi vasút kiépíttetnék. Ugyanezt világítja meg az a különös dolog is, hogy Freundóknak két embere járta be a Halmi—bikszádi vasút által érintendő szatmármegyei és ugocsai községeket azzal a kérelemmel, hogy a községek tartsák fenn a vasúthoz való hozzájárulást a Freundék részére, mert Bányász Menyhért el lesz utasítva a koncesszió iránti kérelmével és Freundók fogják azt megkapni. Freundók tehát vagy beszéljünk csak képletesen : a Szatmár—bikszádi vasút azért kapálódzik kézzel-lábbal a Halmi—bikszádi vasút ellen, mert a saját keskenyvágányu vonatát akarja kiépíteni Bikszádtól Ko- morzánig még pedig jó előre úgy tervezve, hogy egy kis kanyarulattal belevágjon a Halmi—bikszádi tervezett vonalába, hogy ez által módjuk legyen azt mondani, hogy abban a vonalban van már vasút. Nem a meglevő Szatmár—bikszádi vasutat féltik tehát, hanem azt a jövőre vonatkozó tervüket, hogy ezt a keskenyvágányu anakronizmust tovább vezethessék. Hogy micsoda jövő vár erre a kiépítendő vonalra, annak illusztrálására nem kell egyebet felhozni, mint azt, hogy Bikszád, Terep, Bujánháza, Komorzán, Tartóié, Kányaháza, Lekence, Kőszegremete és Turvékonya községek, amelyeknél létkérdés, hogy milyen vasutat kapnak: keskenyvágányu hasznavehetetlent-e vagy modern rendesnyomtávut, — ezek a községek tiltakozó feliratot intéztek a minisztériumhoz, amely feliratban kijelentik, hogy a Szatmár—-bikszádi vasút meghosz- szabbitása ellen tiltakoznak, annak céljaira területet át nem engednek és képesek még a karhatalomnak is ellentállani, ha erre kerülne a sor. Ennek a vasútnak, a jövő móhóben pangó vasútnak az érdekeit nézik tehát Freundék és támogató érdektársaik a Szatmár—bikszádi ellen, mikor mindent elkövetnek a széles nyomtávú Halmi— bikszádi megakadályozására. Itt megjegyezzük még, hogy a fenti kilenc község is azok közé tartozik, amelyek áruikkal, forgalmukkal Máramaros- sziget felé vergálnak, a melyek nem veszik, nem is vehetik igénybe a Szatmár—bikszádi vasutat és hogy ezeket a községeket Halmi—bikszádi rendes nyomtávú vasút terelheti Szatmár piaca felé. Fentebb említettük, hogy a dr. Fa- lussy Árpád elnöklete alatt ülésezett közig, bizottság a Halmi—bikszádi vasút ellen irt fel a miniszterhez még Falussy főis- pánsága idején. Mikor Falussy után Csaba Adorján elfoglalta a főispáni széket, tanulmányozás tárgyává tette a dolgot és ezen alapos tanulmányozás eredménye volt az, hogy a most már az ő elnöklete alatt álló köz- igazgatási bizottság kimondotta, hogy: Falussy idejében nem volt tájékozódva a dolgokról, az akkor főispán, aki különben elnöke a Szatmár—bikszádival fuzionált Szatmár—erdődi vasútnak, nem tárta fel kellőleg előttük az ügyet és most, miután Csaba Adorján lelkiösmeretesen és nyíltan ösmertette azt velük, ellentét- tétben a Falussy idején hozott határozattal igenis pártolólag Írnak fel a Halmi— bikszádi vasút érdekében a miniszterhez. IV. Most még csak egyet. A város érdekéről van szó, azt vitatjuk, annak a leple alatt történt, a mi történt, tehát nem mulaszthatjuk el, hogy egy különös epizódra reá ne mutasunk. Ez az epizód : a Szatmár—bikszádi vasútnak az erdődivel való fúziója. Az erdődi vasút — ezt mindenki tudja :*— deficittel dolgozott és mégis, mikor ez a deficittel dolgozó vasút egyesült a Szatmár—bikszádival, a mely most már a saját jövedelméből és a törzsrészvényektől elhúzott osztalékból fedezi ezt a deficitet, akkor nem hallottunk óva intő figyelmeztetést, akkor nem jutott senkinek eszébe előkapni a városnak igazán veszélyeztetett érdekeit. Pedig példa volt rá. A nagybányai vasutat is bele akarták vonni a fúzióba. Nagybánya város polgármestere azonban karöltve Bay Lajos képviselővel sarkukra álltak és nemcsak otthon követtek el mindent, de deputációt is vezettek a miniszterhez, hogy megakadályozzák a fúziót, a mi az ő részükről akkor sikerült is. Nálunk akkor háttérbe szorult a város érdeke és csak most került elő. Annál különösebb ez, mert a fúzió alkalmával is benne voltak már a Szatmár—bikszádi vasút igazgatóságában a törvényhatóság egyes tagjai, sőt benne volt abban maga a város polgármestere is és bennt van még ma is. Csodáljuk tehát, hogy a fúzió alkalmával a Szatmár—bikszádi vasútnak Szatmár városáéval egyesitett érdekeit akkor nem látta veszélyeztetve a polgár- mester, sem a törvényhatóság más tagja, most pedig veszélyeztetve látják. V. Elmondottuk mindezeket, mert közérdekűnek tartjuk a kérdést, közérdekűnek tartottuk, hogy keressük az indító okát annak a szokatlan dolognak, hogy a XX. században, a haladás, a kultúra századában egy testület a modern haladás ellen foglal állást. Hogy pedig ennek a fenti négy fejezetben nem sikerült okát adnunk, hogy nem sikerült annak a határozatnak indokait akceptábilissá tennünk, annak nem mi vagyunk az okai 1 legolcsóbban vásárolhatunk üveg, porcellán, lámpaárut, ajándéktárgyakat Scwartz Andornál, a vasúti bazárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) „50 korona.“* E lap vezetőhelyón fenti címmel pénteken egy cikk jelent meg dr. Havas Miklós ur tollából, melyben a helybeli zeneéletnek egy a kihágási bíróság előtt elsőitólettel befejezett esetét tárja a közönség elé. A cikk, mely teljesen nélkülözi a tárgyilagosságot, a helyzetet kizárólag egyoldalról nyert értesülés alapján és éppen nem kevés elfogultsággal világítja meg. Dr. Havas Miklós ur cikkezése egyáltalán nem lepett meg senkit, mert ö maga jelentette be a múltkor ugyancsak e lap hasábjain, hogy Füredi Sándor éraekében reklámcikksorozatot fog közzétenni. ígéretét tehát beváltotta. Azonban oly tényekkel állott szemben, amelyeknek világos tárgyi igazságát érzelmi motívumokon alapuló magyarázatokkal és hangzatos kifejezésekkel megváltoztatni nem lehet. Hiába igyekszünk bárkit is színes kifejezésekkel úgy tüntetni fel, mint „az igazi, nemes művészetnek mártírját“, ha a fennforgó körülmények és tények ezt megcáfolják, Teljes tárgyilagossággal világicsuk meg ezt a kérdést s akkor tisztán fogjuk látni a helyzetet. Igaz, hogy Bendiner Nándor tanár ur bejelentést tett dr. Papp Ottó községi bíróhoz, mint kihágási ügyekben illetékes Solvan ruhát tisztit ! CS Solvan csipkebluzt tisztit Solvan bútort, szőnyeget tisztit Solvan bőrkesztyűt tisztit Sol van S FI üss József és Társa tÄÄ1’ Szatmáron : A Szatmári Kereskedelmi Részvénytársaságnál, Rohrlich Sámuel gyógyszerésznél, Bartók László, Wallon H. Fia, Seentpétery M., Kaufmann Ignác, Beer Miklós, Molnár Mihály, Szűcs József cégeknél.
