Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)
1910-09-11 / 200. szám
(1910. szept. 11. 200. szám.)________________________SZAMOS ___________________________________________3->k oldal. Is kolás gyermekek előnyös stafirozása Ragályi Kálmánnál Szatmár, Deák-tér 8. szám. (Gillyén-ház). Gyermek fehérneműk, kalapok, harisnyák, keztyük. Haj- és ruhakefe, zsebkés, pénztárca, fogkefe, szappan. Intézeti fiókos tükör, iskolatáska. Hegedű felszerelés és mindenféle hangszerek. Evő eszközök. mmmnmmvmnat mm* Az upí divat és spoptáFUH különlegességei. mmummaomam Este 11 óráig jó kedély mellett folyt a mulatság, amikor is id. Bene József, ifj. Bene József, Barna Ferenc és Barna Lajos, Oiáh István és Oláh Károly valami csekélység felett összevesztek A táncolok és mulatók között óriási kavarodás támadt. Csakhamar fütykösök és kések kerültek elő, miközben id. Bede József ifj. Kontán Andrást egy késsel fejbe szűri a. Oláh Károly pedig ifj. Bene Józsefet szúrta meg iöbo helyen úgy, hogy az f. hó 6 án a debreceni kórházban, ahová besz&llitot- ták, sebeibe belehalt. Oláh István erre haza szaladt és lekapta a falról két csövű vadászfegyverét és ezzel az utcán békésen haladó id, Bene Józsefre két lövést tett, mely a szerencsétlen [mindkét térdcsuklóját összetörte úgy, hogy most éiethalál között lebeg. A verekedésnek még 15 kisebb-na- gyobb sebesüitje van, kiket otthon ápolnak. A csendőrség a verekedés főbb tetteseit ifj. Kosztán András, Oláh Károly és Oiáh István személyében letartóztatta és bekísérte a nagyváradi ügyészség fogházába. A nagyváradi ügyészség ez ügyben megindította a vizsgálatot. I»-| «Ii—1'IMI» ■ « iiwn, I »II ■■«mm mm I ——r ■ m Angol kalap és nyakkendő újdonságok Ragályinál, Deák-tér 8. kezik, nincs mit sajnálni azon, amit itthágy az ember. Szóval irigyeltem Tóth Gedusnétól azt a húsz pengőt, ami kedvessé tudta tenni az élete programmjában az utolsó pontot: az elköltözést. Éppen csak annyi a külömbség, hogy elhatározom: holnap délután kávéházba megyek, Tóth Gedusné meg kinyitja a spárgára járó ajtaját, hátha be akar jönni a halál. Lesz koporsója, szemfedője, a tisztele- tes is beszél fölötte, kong a harang is, gyönyörű lehet ez az álom Tóth Gedusné- nak, ennél szebb már nem érheti az életben. A gazdag embert köti a „van“ az élethez, neki újat meg újat ad az élet, neki van mit sajnálni, ha elmegy, Tóth Gedusné meg örömmel megyen, mert neki ez következik. A vásárban letettem a nanót. Mondom neki, hogy itt egy korona, veszek egy szakajtó-kendőt, kevesebbel kell eladni a vásárban. Amint bontogatja a tarisnyát, hogy kiadja a portékát, megnyugtatom : nem kell, ne adja ide, minek is nekem szakajtó-kendő, majd ideadja máskor. Majd ha találkozunk. Rám pislog az apró, könnyes szemeivel. — Hátha nem találkozunk ? — Hogyne találkoznánk, majd jövő nagyvásárkor, itt leszek megint. Szeretném tudni, elfeledkezett e Tóth Gedusné az élete programmjába húsz pengő költséggel beillesztett két lépésnyire álló haláltól, mikor rámotyogta. — Hát jól van, tekintetes uram, majd a jövő nagyvásárkor . . . Székelyhídi Sándor Í3tíímé* Kazinczy-utca, a Vigadó épületében. Városunk e jó hírnevű borbély- és fodrász termében biztosíthatunk magunknak igazán kényelmes és elsőrendű kiszolgálást. Ugyancsak ott vásárolhatunk 24 fillértől kezdve jó bajuszkötőket; 70 fillérért már a legfinomabb kapható, ami máshol 1 koronába kerül. Raktáron vannak hajbetétek. (Einlagok.) Minden e szakba vágó hajmunkákat preciz pontossággal elkészít. HÍRROVAT. Üszkös gerendák közt. Az útját, a jánki utat egészen addig, ahol egyik ága Komlódtótfalu, a másik m9g Sima felé ágazik, ösmerem március óta. Ököritó felé vezet. Se azelőtt, sem azóta nem jártam rajta. Először, mikor Ököritóra mentem, másodszor mikor Jánkra vitt az utam. Halálorditásse’, égett szaggat, szál- hordta pernyével van tele az az ut. Nem történt semmi nagyobb szenzáció. Csak annyi, amit a lapok a napi- hír rovatban öt-tiz sorban meg.rnak, nem az egész falu, nem is a fél falu, csak éppen tizennyolc ház. Nem is olyan nagy szenzáció. Csak annak érdemes érte két óra hosszat kocsikázni, akinek nincs komolyabb dolga, minthogy egy cikkért annyit mászkáljon, no meg annak a szegény embernek, aki a szatmári hetivásárról bukdácsolt hazáig jajveszékeive, hogy otthon ráboruljon a fészke, a vagyona üszkös romjaira. Az utca mozgalmas, mert nagyvásár van. Kellemetlen, égett szaggal van tele a levegő és amiot beér az ember a faluba, a negyedik-ötödik szalmafödeles ház után, amelyek vizes pokrócokkal, ponyvákkal vannak még másnap is leteritve, ott me- redezik az égnek egy csomó üszkös gerenda, amelyből még most is elkésett füstök sietnek felfelé az égnek. Egy-kót leégett ház, közben egy csodálatos módon épaégoen maradt szalmafödeles viskó, azután ismét újabb kormos falak, füstös gerendák, meztelón vályogkémények. Az utcán jószágot hajtó, jövő-menő emberek térifgeti' hajkurászszák az eladni valót & vásár felé, nem igen van idejök megállani, a más baját nózni. A kapukban, udvarokon azonban ölbe tett kézzel, síró arccal, nagy darab parasztemberek, zokogó öreg asszonyok, kisirt szemű lányok állnak . . . állnak bokáig az összeéger.t buzaszemekben, a kenyérrevalóban. Ezeknek volt csak nagy szenzáció a jánki tűz. Nem öt-tiz sor, hanem harminc esztendő munkája, kinél még többé . . . A Sándor János gazdaember udvarán kelt ki a vörös kakas. A sertésól gyuladt ki, gyerekek ját.ékától-9 vagy mitől, nem lehet még tudni, a délnyugati szél átvitte a lángot a cseréppel fedett kamarára, onnan a nád- fedelü házra, mire pedig a templomtoronyban megkondult, a vészharang, a piros uezökmadarak repkedtek szeszélyesen ide- oda, házról házra, az utca egyik oldaláról a másikra. Sáudor Jáuos ott ül az udvar közepén egy felforditott dézsán, lehorgasztja az ősz fejét, úgy bámul, bele a megfeketedett vagyonába: egy csomó üszőkbe, romba. Csak úgy találomra bemegyek egy házba vagyis hát csak volt az ház, a helye van meg éppen. Füstölög még most is a gerendája, az udvarán bele3üppedek a feketére, apró hosszúkás hamuvá égett buzaszemekbe, a félig megpergelt zabba. Egyik sarokban az aprójószág sze- melget, a másikban egy csomó apró pulya — lehettek vagy öten — házat építettek az üszkös fadarabokból. Egy hosszú szál ember, lelógó bajuszba*, a zokogástól meg-megreszkető fejjel, rongyos, tépett ujjasban ott áll a kiskapuban. Gyula Józsefnek hívják. Földig égett a háza, a butra, száz métermázsfi. szemes termése, tiz szekér takarmánya, csak ő menekült meg nyolc gyermekéve), feleségével, a szüleivel meg az anyósával. Tizenhárom ember maradt hajléktalan. Nem megy a fejembe, hogy ahol ilyen nagy a háznép, nem tudtak megmenteni semmit. Tizenhárom ember egy széket legalább kimenthetett volna. megmondja az okát Gyula József, hogy így lepusztult, hogy úgy maradt, mint az ujjam. — Mikor égni kezdett a ház. észre vettük — igy meséli, hogy az egyik kis fiunk — rámutatott egy négy esztendős kis kölyökre — ijedtéüeu elszalad a faluba. Nsgyon megijedtünk, mindnyájan keresésére indultunk, amig megtaláltuk mindenünk leégett. Csúnyán elpusztult szegény Gyula József. A világon semmije se maradt a családjának. Úgy megy neki a télnek, De nemcsak ő, hanem még egy csomó szegény ember. Most, amikor mindenkinek be volt takarítva az egész esztendei munkája gyümölcse, a termése, a kenyérrevalója, a vetőmagja, amikor már nincs miből tol- dani-foltozni a nyomorúságot . . . Sa egy darab kenyér, se egy kanálnyi zsirozó. A gjmmölcsösben a fákon megsült alma az egyedüli eledel a háznál. A porban játszó puiyasereg abból csemegézik. A szotnszódház udvarán is lecsapott a tűz. Á Róth József tulajdonát képező, lakatlau üres házba. Nagy, kerek lyukat égetett a zsindelyen, aztán elaludt. Mintha csak be akart volna nézni a lyukon a feketekezü, pusztító végzet s a mikor látta, hogy ott nincs mit keresni, átcsapott a túlsó oldalra. A jegyzői lakban nagy volt az ijeAranybánya a termőföld, ha kellően munkálják; a jó megmunkáláshoz elengedhetetlen kej- lék ma már a superfoszfátr.ál és tomasalaknál feltétlenül jobban bevált szárított fekál trágya, amelyet szakszerűen Aliit elő és olcsó áron árusit az .ELSŐ SZATMÁRI MŰTRÁGYAGYÁR.“ Gyáitelep: Udvari-ut. Prospektussal készséggel szolgálunk. Iroda: Bercsényi-u. 21.
