Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)
1910-09-27 / 213. szám
XLII. évfolyam. _________________Szatmár, 1910. szept. hó 27., kedd,_______________________213. szám, VÍ MRlUBli^ POMI9KA111PIMP. Előfizetési dij : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hirdetések: Helyben: 1 évre 12 K. l/i évre 6 K, */« évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. 16 „8......... 4„ „ .. 150 Eg y szám ára 4 fillér. Rákóczi-utcza 9. szám. db Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivataléban fizetendők. Készpénzfizetés mellett, a legjntinyoaabb árban kezdtetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Vitális Imre temetése. Beszéd a koporsó fölött. — A Szamos tudósítójától. — Berettyóújfalu, szept. 26. Vasárnap temették el itt a magyar betyárkorszak utolsó mohikánját, a huszadik századba tévedt, boldogtalan szegénylegényt, Vitális Imrét. Száz és száz ember kisére el végső útjára a haramiát, akinek homloka köré a romantika virágait fűzte a naiv falusiak képzelete. A holttestet tegnap délelőtt fölboncolták, s ez alkalommal kiderült, hogy Vitális nem a csendörgolyók áldozata. A rabló a saját fegyverének áldozata, melyet az ostrom percében tudvalevőleg önmaga ellen fordított. Az orvosok konstatálták, £hogy csupán ez a golyó volt feltétlenül halálos. Vitális Imre tehát beváltotta a szavát: maga végzett magával, mielőtt csendőr- kezekre kerülhetett volna. A temetés délután fél 4 órakor volt az egész község részvételével. Aki épkézláb ember Berettyóújfaluban él, az mind ott volt a temetésen s a házak, amelyeket a haramiaüldözós napjaiban senki sem mert alhugymi, jóformán kihaltak arra az időre, mialatt Vitális Imrét elföldelték. Az egyszerű, gyalu'atlan koporsót az egész falu kikisárte a temetőbe s akárhányan sírtak, akik a részvét könyeivel áldoztak a szerencsétlen véget ért haramiának. Vitális Imre felesége, aki súlyos betegen fekszik, nem vett részt a temetésen. A sir fölött a berettyóujfaiusi református lelkész hosszú beszédet mondott, melyben elrettentő példakép állította hívei elé a megtévelyedett betyárt. „Megbün- hödött, imádkozzunk érte!“ — mondta a pap, amíg a sírásók a főidet a koporsóra hántolták. A berettyóujfaiusi cseudőrség a temetési szertartás alatt nem mozdult ki a laktanyából. A földi igazságszolgáltatás már végzett Vitális Imrével. A Rózsa-utca és környéke. Mit mond a lakosság? Már megint: „beküldetett." Ilyen naivak ez emberek. Nem akarják elhinni, hogy a sajtó támogatása osak árthat egy olyan ügynek (speciell : Szatmáron), a mely ügy szanálását a hatóságtól várják."; Nem akarják belátni, hogy ezekben a megpiszkált köztisztasági kérdésekben ők egy közömbös harmadiknak vaunak minősítve, a főszerepet nem az ö érdekük, tisztasági és egészségügyi igényük viszi, hanem egyik oldalról mi, a kik — úgy mondják illetékes helyen — állaudóan kötekedünk és az az illetékes hely, amelynek atyai kezébe a köztisztaság ügye le van téve, de a mely gondosan óvakodik attól, hogy a sajtó által megjelölt helyekre irányítsa tevékenységét, mert akkor a sajtó nem pukkadna. Pedig mi igy sem pukkadunk. Mi csak Írunk szorgalmasan, kérjük érte a bocsánatot, hogy Írni merészelünk vagy pedig közreadjuk a hozzánk beérkező leveleket. íme, a Rózsa-utca környékén lakók, a kiknek érdekében a múlt vasárnap voltunk bátrak pár sort írni, most levéllel fordulnak hozzánk. Azt hiszik a balgák, hogy a sajtó utján elkövetett figyelmeztetésre a hatóság ad valamit. Hát jó, mi megte8zszük a kedvüket, 'Itt a levél, a melyben azt mondják hogy : Tisztelt Szerkesztő Ur! Fogadja hálás köszönetünket a szives megemlékezésért-, amelyre bennünket, hatóságilag elhanyagolt mostohagyermekeit a városnak méltatni szives volt. Nem tudjuk, hogy az illetékes hatóság fontosabbnak fogja-e tartani a mi egészségünket, mint az Önök iránti haragját és az előbbi kedvéért fólreteszi-e az utóbbit, de ha már szó esett a mi kétségbeejtő állapotunkról, megpróbáljuk ideig- óráig felszínen tartani ezt a kérdést. Hátha ? Hiszen történhetik csoda és meg- eshetik, hogy felénk sikerül fordítani a hatóság szives figyelmét. Nem tudjuk leírni mi azt, hogy mit szenvedünk attól a bűzös, pocsék fertőtől, ami itt az ablakaink alatt, a Teleky-utca végén terpeszkedik. Tele van a szagával a lakásunk, a tüdőnk, a gyermekeink tüdeje és ne adja az isten, hogy valami járvány városunk felé fordítsa a szekere rudját, mert az a vasúttól jövet rögvest itt telepszik meg, nem megjr tovább. Rucafürdőt, malacfürdőt tetszett Írni? Hát a dögök, amik időnként ott hevernek és ott rothadnak el a házaink ajtajában : a pocsolyában? Hát az az örökös, állandó veszedelem, a mely gyermekeinket fenyegeti, a kik mellett nem tarthatunk nevelönőt és a kiket csak az Atyaisten óv attól, hogy bele nem potyognak abba a pocsolyába. Azt tetszett Írni, hogy nem tudjuk szellőztetni a lakásainkat. Kell is azt szellőztetni vagy az ablakot kinyitni, dehogy kell. Bejön a mi lakásunkba a a dögleletes levegő a kulcslyukon át is. Valósággal meg kell döbbennünk, mikor azt látjuk, hogy a hatóság még annyira sem törődik velünk, hogy betöltéssé ezt a pocsolyát, ami nem is lenne nagy munka ahhoz a veszedelemhez képest, amit elhárítanának vele. Megpróbáljük. Tessék helyet adni jelen sorainknak és ha alkalom adódik, tessék meg-megemliteni a dolgunkat, mert mi még hiszünk a csodákban. Hiszünk abban, hogy a hatóság a sajtó támogatása dacára is felénk fordul. Szivességeórt köszönetét mondva vagyunk tisztelettel: a pocsolya környékén lakók. Legolcsóbban vásárolhatunk üveg, porcellán lámpaárut, ajándéktárgyakat Scwartz Andornál, a vasúti bazárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) HÍRROVAT. A futtatásról. „Egyik ló jobban fut, mint a másik*, — ezzel a felületes jellemzéssel szokták elintézni a lóverseny jelentőségét rendszerint azok az emberek, akiknek demokratikus elveik csurognak, ha egy szép négyes fogatot vagy dóloeg háti paripát látnak, ők maguk pedig omnibuszon döcögik át ezt a rongyos életet. A gőz, a villany, a repülés korszakában mintha lenne is valami a lóverseny gazdasági jelentőségének csökkenése körül, de azért bárhogy álljon a dolog, bármenynyire nyakig üljön az ember a demokrata, többnyire a kényszerű demokrata elvekben, ilyenkor futtatás idején elfogja az embert a láz, az arisztokrata iáz és nem ajánlanám, hogy egyik-másik elvhü ember elé odaálijon egy négyes fogat, egy mesebeli nógyesfogat, amelynek gazdát keresnek a mesebeli tündérek, olyan gazdát, aki hajlandó a saroglyába rakni demokrata voltát, hogy egy döocenőnél kiessenek az elvei a saroglyából. Mert szép, gyönyörű szép, fenségesen szép az, ha valakinek elvei vannak, megcsontosodott, egyszerű demokrata elvei, hejh de jó, nagyon jó, pompás dolog, négy kényes, tüzes, vágtató paripa is . . . Az meg, hogy „egyik ló jobban fut, Őszi idényre a legújabb férfi-, fiú- és gyermeköltönyök, felöltök, körgallérok és eredeti angol raglanok _____ a le gna g y ob b választékban Mé rték utáni ruhák miskolci főüzletünkben készülnek hazai és eredeti angol kelmékből. Zsinóros kocsis dolmány-öltönyök romok kivítilben is rózsás kocsis szűrök állandóan raktáron. Szolid, szabott árak. cégnél Szatmár, a színházzal szemben.
