Szamos, 1910. július (42. évfolyam, 141-167. szám)

1910-07-17 / 155. szám

1910. julias a7.) 155 szám.

hogy az egyik kerületben felszabaduljon a választó lelkiismerete minden nyomás alól, ott legyen becsületes választás, ellenben attól öt kilométerre legyen egy becstelen választás. Ezt a beosztást megcsinálni teljességgel lehetetlen. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.)

És itt elérkeztem, t. ház, a szabad- elvüség nagy kérdéséhez is, a melyről annyi szó esett e vita folyamán, a mely erőteljesen van megpendítve a trónbeszédben’ és még lendületesebb kifejezed, nyert az előadó ur beszédében. A szabadelvüség nek igazi próbája, t. ház, a demokratikus választói jognak megalkotása. (Helyeslés a baloldalon.) Az egyének szabadelvüsógó- nek nem az a mértéke, hogy mennyire szabadelvűek ők cselekedeteikben. És a pártok szabadelvüségének az a mértéke, hogy ez a szabadelvüség mennyire tud visszaverődni alkotásokban. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Mi, t. képviselő ház, szívesen halljuk a szabadelvüség hangoztatását, szivesen látjuk mindannyian, a kiknek az a meggyőződésünk, hogy Magyarországon a szabadelvüség nemcsak történelmi, de ennél több : biológiai szükségesség. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Olyan állam, a mely rendelkezik az állami önállóság minden orgánumával; olyan nemzet, a melynek politikai egyénisége teljesen kialakuld és megszilárdu't, a melynek gazdasági viszonyai virágzók és a hol szinte egy rohamosan induló tulpro- dukeziót kell fékezni és visszatartani: úgy nézhet a szabadelvüségre, mint a fejlődésnek egy meghaladott állomására.

De azok az országok, a melyek politikai függetlenségüket még nem vívták ki, a melyek gazdaságilag '.még kezdetlegesek és fejletlenek, a melyeknek társadalmát még át és át szaggatják a felekezeti és nemzetiségi ellentétek: nem nélkülözhetik a szabadelvüségnek azt a ragasztó anyagát, a mely összetartja a szétmálni készülő részeket és a szabadelvüségnek ezt a nagy, egységesítő erejét, a mely ennek az országnak minden lakosát és rétegét a nemzeti eszme szolgálatába állítja. (Elénk helyeslés.) Ilyen országban a törekvés egy konzervatív politikai irány felé, igazán alig egyéb, mint kóros vágy a középkor után.

De fájdalom, nincs okunk bízni a t. túloldal szabadelvüségében, nincs erre okunk sem a történelmi előzmények után, sem azok után, a miket eddigelé a párt működéséből láttunk. Sokan hangoztatták és merem állítani, hogy bizonyított tétel is, hogy az igen t. munkapárt voltakép folytatása a szabadelvű pártnak.

Hiszen a Nemzeti Társaskörből alakult meg a munkapárt és annak megalakulásával egyidejűleg lett a Nemzeti Társaskör is politikai klubbá. Már pedig mindannyian tudjuk, hogy ez a társaskör az utóbbi években azt a tiszteletreméltó hivatást töltötte be, hogy Pantheonja volt a szabadelvű ,párt tetszhalottjainak. (Zaj a jobboldalon. Élénk helyeslés a baloldalon.)

Héderváry Lehel: Nem volt olyan élet, mint most! Ugy-e, kevesen voltak ?

Kelemen Samu: A szabadelvű pártot csak nevének [azonossága kötötte össze a szabadelvüségg 1. EUávolódott a szabadelvü- ségtöl abban a pillanatban, amint eltávolodott magától a néptől. Ez a szabadelvüség sohasem a néplélek termő talajába bo- csá otta gyökereit, sohasem keresett érintkezést a lent fekvő rétegekkel; fent kereste a kapcsolatot és igy lett ez a szabadelvüség császárilag szabadalmazott — bocsánatot kérek e kemény kifejezésért — fentről kitartott szabadelvüséggé. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Az ilyen pártalakulásnak természete hozta magával, hogy nem nemzeti, hanem csak hatalmi czélokat szolgált. Eligazodott bizonyos hatalmi sémák között, amelyek között már megszerezte magának a megfelelő kézügyességet. (Derültség és tetszés a szélsőbaloldalon.) Előtte csak politikai sakktábla

S Z A M 0 S

volt a szabadelvüség, ezen a sakktáblán folytatta a maga játékait és ennek a játéknak az volt a célja: hogy el ked fogni és a tábláról leseperni a parasztot, azután pépig lóhalában nekilovagolni a bástyának.

Vadász Lipót: Hát a koalíció sza- badelvüsége milyen volt?

Kelemen Samu : A koalíció szétbom- lott és szétbomlásának az volt az egyik oka, hogy erőteljesebben kívántuk érvényesíteni a szabadelvű demokratikus irányt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás és ellenmondás jobbfelől. Zaj.)

Ebben a kedélyes játékban, amelyet az imént jellemeztem, az igen t. szabadelvű párt hajlandó volt némi szerepet juttatni az ellenzéknek is; nagylelkűen beleegyezett abba, hogy legyen egy korín ányhatóságilag fémjelzett ellenzék, amelynek azután az legyen a bibliai rendeltetése, hogy évtizedeken át bolyongjon a pusztában s hirdesse időtlen-időkig kitartással az Igét. De uj áramlatok jöttek, uj szól következett, amely felborította ezeket a sakkfigurákat és az elfojtott nemzeti vágyak ellenállhatatlan erővel törtek ki. Lehet, nem annál a kérdésnél, lehet, nem azon a ponton, ahol a kitörés helyes lett volna, de ellenállhatatlanul lepte meg a nóplelkeket, ellenállhatatlan volt a vágy, hogy végre egyetlen téren a nemzeti életnek érvényesüljön a nemzeti akarat, és ez a vágy azután kilökte azokat a szelepeket, amelyeket útjában talált. Ekkor a szabadelvű párt, amelynek nem volt semmi támasza lent, amelynek csak fent volt kapcsolata, mivel meglazultak e kapcsok, menthetetlenül lezuhant és összetört.

Ennek az összeomlásnak, t. képviselő- ház, előbb-utóbb úgyis be kellett következnie. Ez a párt hirdette az egyéni jogot, az egyéni fejlődésnek szinte korlátlan jogát, de a legkoozervativebb merevséggel állott szembe az állami és a nemzeti individualitásnak a fejlődésével. És ugyanakkor, amikor az egyéniségnek a szociális szempontok által nem mérsékelt szinte kíméletlen fejlődési jogát hirdette, ugyanakkor a társadalmi életben a legridesrebb reakció álláspontjára helyezkedett. Es a nép, látva a kiálltó ellentéteket, értelmetlenül és hitetlenül nézte azt a szabadelvü- sóget, amely szabadelvű akkor, amikor azt hirdetni kell a politikai porondon, de nem szabadelvű a valóságos életben, nem szabadelvű a nemzeti élet terén. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az oka annak, hogy ez a párt azt a hivatását sem töltötte be, hogy őre legyen Deák Ferenc alkotásának. Csodálatos dolog az, t. képviselőház, hogy Deák alkotása őrének ezt a címét és jellegét milyen bőke züséggel szokták osztogatni a túloldalon. Adták ezt a cimet annak idején Széli Kálmán miniszterelnöknek, későbben adományozták gr. Tisza Istvánnak, ezután pedig adományozták gr. Khuen-Héderváry miniszterelnöknek, nem tudom, az illetmények elengedósével-e, vagy pedig a nélkül. (Derültség a szólsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.)

, T. képviseiöház! Ez a látvány valóban zavarba ejt bennünket. Mert most már semmiképen nem vagyunk tisztában azzal, hogy hol keressük hát Deák müvének hivatott őrét. Az a Hannibál e az, aki már benn van a kapuk mögött, vagy azok a Hanni- bálok-e, akik még ante portás vannak, (Derültség balfelől.) és akikről telies tárgyilagossággal kell megállapítanom, hogy nem nagyon döngetik ennek a hatalomnak kapuját, inkább méla vágygyal kukucskálnak be a kulcslyukon

(Élénk derültség balfelöl.)

Ezzel az álszabadelvüséggel szemben,

l. Ház, jogunk van számon kérni az igazi szabadelvüséget. Jogunk van azt számon kérni különösen gr. Tisza Istvántól, mert az ő szekerének saroglyájába kapaszkodnak a szabadelvüségnek igazi, esküdt ellenségei, az ő palástjának' szélébe bur5. oldal.

kolóznak. az ő nagy egyéniségét állítják elő" térbe, az ő fegyvereit szedik el a szabadelvüség ellen való küzdelemre. (Igaz! ügy van / balfelől!) S amikor azt látjuk, akkor a szabadelvüség száz sebből vérző téteméhez tetemre hívjuk gr. Tisza Istvánt, mert vaióban az az ő szerape itt, ami Kund Abigélé, Arany János Tetemrehivásában: „Bárczi Benőt én meg nem öltem, hanem a tőrt én adtam neki.“

(Élénk helyeslés és taps a baloldalon.)

T. képviselőház! A t. túloldal azt mondja, hogy ő hidat akar verni a múltnak dicső hagyományai és a jövő fejlődése között. Ez a hid, t. képviseiöház, sem az alkotó munkának, sem a megértésnok hídja nem lesz. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ez a hid a sóhajok hídja csak. (Derültség balfelöl.) Ezen a hídon viszik a tengerbe sötét éjszakákon — amilyen, fájdalom annyi van a mi alkotmányos életünkben — ennek a nemzetnek erőit és erkölcsi kincseit. — Azok, akiket az ilyen szerencsétlenség egyénileg ér, azok a tehetetlen csüggedésnek sóhajával néznek arra a hidra. — De egy nemzjlnek sóhajából szélvész kerekedik és ez a maga viharával elsöpri a hazug alkotmányosságot, a mely útjában áll.

Gr. Batthány Tivadar felirati javaslatát fogadom el. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon. Szónokot számosán üdvözlik.)

cs. és kir. udvari szállít.

rabZlOiy VIRÁG-KERESKEDÉSE

Budapest, Vili., Rákóczi-ut 3.

Képes árjegyzéket kívánatra díjtalanul küld.

latorján István építész

építési irod?ja Szatmár,Rákóczi-u. Fogarassy-hái

vállal mindenféle é p i t k e z é 81, tervgk, költség vetések készítését, művezetést és elTenírzést.

Mórán János ÄVZV’l”!“*

Elvállalja a legmesszebbmenő igényeknek megfelelő bútor készítését és zongorafényezését. Telefon-szám : 59.

Egy szatmári ember borzain^ halála Amerikában.

Bele fűlt az olvasztott ércbe.

Pusztu1, vész, vándorol kifelé a munkáskéz, ez értékes munkaerő a másik világrészbe.

Itthon siránkozunk, jajgatunk a munkáshiány miatt, de azért mindeméi inkább törődik a hatóság, miut az itthonievők jólétével.

Az etös, munkabíró emberek pedig mennes, mennek kifele idegenbe, ahol dollárokkal fizetik ugyau a munkát, de véres verejtéket, gyiLos munkát követelnek érte.

Odakint -.em bolbászszai fonják pedig a sövényt. Es hogy az egyre érkező rósz, sőt szomorú viszonyok dacára is nagymérvű a kivándorlásoknak a száma, ez csak ennak az elszomorító körülménynek a tenujele, hogy it-hon még rosszabb.

Mindunta'au jönnek a hírek az amerikai szer-ncsétlenségebről, a tömeges áldozatokat kj.veteíó katasztrófákról és alig van egy i yéu hir, amelyben szó ne lenne arról, hogy az áldozatok közt magyar ember is szerepel.

M gyar ember,’ aki pénz- keresni, vagyont gyűjteni megy az újvilágba és aki mindössze egv sírhelyet kap ott.

Szabad János, volt szatmári lakos, mintegy 10 év előtt vándorolt ki Amerikába.

Egy vasgvárban tálalt . ott alkalma-, zíst és rövid időn belül annyi pénzt kül-