Szamos, 1910. július (42. évfolyam, 141-167. szám)

1910-07-07 / 146. szám

XLII. évfolyam, ___ Szatmár, 1910, július hó 7., cs törröíc. _________146. szám, FC GCHEMjBW PMjECHLAI WJJPEIíAIP. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, l/j évre 6 K. V, évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16............ 8 .. .. 4.. _ .. 150 Ea y szám ára 4 filiér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendók. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjntányosabb árban kifej­tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó ♦ fillér. Nyilttér sora 20 fillér. . "v A képviseló'gáz ülése. Budapest, julius 6. A mai formális ülésre nagyon keve­sen jöttek el a képviselők közül a házba. A karzatokon nehány vidéki kiváncsi küldöttség Helyezkedett el Tizenegy óra­kor még alig volt negyven ember az ülé3- t-remben, amikor Kabos Ferenc alelnök az ülést megnyitja. A múlt ülés jegyzőkönyvének felol­vasása és hitelesítése után elnöki előter­jesztések következtek. Láng L jós a felirati bizottság elő­adója tesz jelentést. Lovászy Márton kéri a jelentés felol­vasását. Nyegre László jegyző felolvassa a jelentést. Elnök kérdezi, van-e valakinek észre­vétele ? — Majd lesz, nagyon is lesz, kiáltják balfelöl. Hegedűs Lóránt beterjeszti a pénz ügyi bizottság jelentését az indemnitási javaslatról. Solymossy Ödön báró beterjeszti a véderőbizottság jelentését az 1910. évi ujoncjavaslatról. Elnök javasolja, bogy a Háznak pétiteken e hó 9 én legyen a legközelebbi ülése, melyen a felirati javaslat kerül tár­gyalás alá. A Ház ebhez hozzájárul. Az interpellációk következtek. Szabó István (zámolyi) a csallósziget- köz árvizmentesitése tárgyában interpellál. Az interpelláeiófc kiadják a minisz­ternek. Ezzel az ülés véget ért. latorján István építési irodája Szatmár, Rákóczi-u. Fogarassy-ház. vállal mindenféle építkezést, tervek, költség vetések készítését, művezetést és ellenérzést. Legolcsóbban vásárolhatunk üveg, porcellán1 lámpaárut, ajándéktárgyakat Scwartz Andornál, a vasúti bazárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) Védekezés a telefon zaklatások ellen. A debreceni kamara felterjesztése. A budapesti központi távirdaigazga- tóság legutóbb egy rendelkezést adott közre, amelyben az foglaltatik, bogy a megyei és környékbeli távbeszélő telefont bérlők másoknak beszélgetés céljából nem adhatják át. Ha ez mégis meg­történnék, akkor a köteles dijakért az illető előfizetők szavatolnak. A kamara a rendelkezést úgy a ke­reskedők és iparosok, valamint a nagy kö­zönség érdekében zaklatásnak látja és abban a véleményben van, hogy a fejlődő forgalmat nem ily zaklató intézkedésekkel kell korlátozni, hanem a telefonvonalak áramköreit és berendezését kell a forga­lom arányában kibővíteni. Az igazgató- sági rendelkezés foganatosítása másként nem történhetik, mint úgy, bogy a telefon személyzete kihallgatja a beszélgetést és ebből megállapítja, bogy a tulajdonosok vegy annak hozzátartozói, alkalmazottai közül beszél-e valaki, vagy pedig idegen. Ez egy tág tere a zaklatásoknak, ami ellen már jó elő.e tiltakozni kell. A kamara aggályait terjedelmes fel- terjesztés keretében, amelyeket konkrét esetekkel is megvilágított, közölte a ke­reskedelmi miniszterrel és kérte a rendel­kezés hatályon kívül helyezését. A jogos kívánság valósziuüleg teljesedésbe is fog menni. Mint a halál olyan biztos hogy a jó háziasszony sem vesződik a kávé“ pörköléssel ha megismeri a Fógel-féle villa­mos kávé-pörkölőn pörkölt és szakszerű keveréssel előállított pörkölt kávékat, melyek össze nem tévesztendők azon gyárilag pör­költ kávékkal melyek élvezhetetlenek. Kérem becses próba rendelését mely kapható Vs kiló 35, 40, 45, 50, 55 fillérjével. Tisztelettel Fógel Károly kávé-nagykereskedő. Tartalékban. Irta: Molnár Jenő. Katona emléke, kaszárnya-reminiszcen­ciája mindenkinek van, akár bárom keserves esztendeig ette a komisz kenyeret, akár egy évig hordozta az „intelligenz-strafot“, akár­csak két hónapig hallotta mindennap, hogy az állatkert és a rekruták között lényeges különbség nincsen. A kaszárnya-novelláknak eredendő, közös hibájuk, hogy írójuk föltét­lenül a maga esetének tünteti föl azt, ami ezer mással épen úgy megtörtént s még a morózus kapitány, a káromkodó őrmester, a besúgó kadét, a szórakozott hadnagy is ugyanegy tőről fakadt alakok. Nem szeretem a katona-históriákat, mert mind egyformák. S épen eleget tudok a magam s a velem egyivásu bajtársak életéből. Mégis el kell mondanom két esetet, talán van bennük valami olyan árnyalat, amely az átlagosból hiányzik. * Nagygyakorlaton voltunk. Fárasztó harci­játék után pihenőt fújt a trombitás. A tar­talékosok összebújtak és a fűbe heveredtek le. Az egyik, akinek kadét létére sok baja volt a paranssnokával. vidám, potrohos fiú, megszólalt: — Igaz is, tartozom még nektek vala­mivel. Megígértem, hogy elmondom, miért nem lett belőlem hadnagy. — A kapitányom testestől-lelkestől ka­tona volt. Az önkénteseit elvből gyűlölte. A századszabónál és a suszternál csak az ön­kéntest tartotta alábbravalónak. Csak azt nem csukatta le közülök, aki az iskolából első­rendű minősítést kapott. Az mégis imponált az öregnek valamennyire. De áttérek az ese­temre. Őszi gyakorlaton voltunk, valami el­dugott oláh fészekben. Csatakosan, kimerültén érkeztünk haza. Mindenki a szállására igye­kezett, hogy megpihentesse fáradt csontjait. Én útközben odaszóltam a legénynek, hogy tisztítsa ki az eksztrabakkancsomat, mert estefelé kisétálok. A legény csak annyit szólt: Jól van, káplár ur! — aztán tovább komázott a pajtásaival. Barátaim, ez volt az a bizonyos tragikus mag, amelyből az én tisztirangom sehogysem akart kisarjadni. Másnap jelente­nem kellett a rapporton, hogy pénz kaptam a postán. Mert ezt is tudnia kell a kapitánynak. A kapitány napóleoni pose-ba helyezkedett, karjait méltósággal összefonta a mellén és szólott: — Maga tegnap a legényének paran- csott adott, hogy tisztítsa ki az eksztrabak- kancsát. Én hallottam és láttam, hogy a le­gény nem állt baptákban, mikor maga paran­csot adott neki. Hát igy becsüli maga a káp- tári rangot? Annyi intelligenciája sinos, hogy egy baka haptákba vágja magát, ha hozzá­szól? És ilyen emberekből lesznek hadna­gyok. Ilyen emberekre bízunk háborúban talán egy századot is. Természetesen nem szóltam semmit Hiába is próbáltam volna meg a védekezést. Egy hónap múlva volt a tiszti vizsga. Kitü­nően feleltem, de őrmester maradtam. Hat hó­nap múlva, amikor az első fegyvergyakorlatra vonultam be, igy üdvözölt a kapitány: — Hallja, igy jár az, aki nem tud a legénységnél fegyelmet tartani. Mintha semmi más nem történt volna azóta, mintha naponta találkoztam és beszél­tem volna vele. Most se szóltam semmit, csak mereven elnéztem a kapitány feje fölött. Ez az én elmaradt hadnagyi rangom története. — Amiből az a morál — fejezte be az elbeszélést egy szőke tartalékos hadnagy, hogy akinek a legénye nem áll haptákban, az nem viselhet tiszti kardbojtot. — Nemcsak az, egészítette ki egy má­sik. Mindenkinek legalább is három ranggal magasabban kell feszíteni, hogy egy ranggal feljebb mehessen. — Az én nézetem pedig az, — mondta Nemény Testvérek SAVOY nagy szálloda Budapest, József—körút 16. sz. Telefon 154—08. A főváros legújabb és legmodernebb elsőrangú szállodája a város központjában. 120 vendégszoba. Olvasó és társalgó termek, központi gőzfűtés, fürdőszobák, lift, Vacuum-Cleaner. Minden szobában hideg- és meleg vízvezeték. Villamos vasút közlekedés az összes pályaudvarokkal. Mérsékelt árak. A legfigyelmesebb kiszolgálás.

Next

/
Thumbnails
Contents