Szamos, 1910. július (42. évfolyam, 141-167. szám)
1910-07-30 / 166. szám
XLHL "AWam, Szatmár, 1910. julius hó 30., szombat. 166. szám, Ffj««EanwEi* pouxisyjí mMmsjMw*. Előfizetési dij : Melyben: 1 évre 12 K. V, évre 6 K, ‘/, évro 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. 16 ............ 8........... 4„ .. 150 Eg » szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RékóczMJtcza 9. szám. so Telefonszém: 107. Mindennemű dijak S/Atmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjntinyosabb árban któá tétnek. — Az apróhirdetések kösdtt minden szó ♦ flltér. Nyilttér sora 20 flflér. Exekválnak. Örömhír zúgott a hazán keresztül“ — mondja a költő — „és ebben az örömhírben annyi a szomorúság“ — mondják az adófizetők. Az örömhír ugyanis az, hogy a képviselőház megszavazta az indemnitást, tehát vége az ex-lex-nek. Ha vége az ex-lex-nek, akkor újból fizetni kell az adót, aki pedig nem fizeti az adót, azt ezután épp úgy elexekválják, annak épp úgy eltránszferálják a bútorait, mint azelőtt; Ez az ex-lex rövid életű volt; mindössze csak félesztendeig tartott. Bizony, a magyar közigazgatás történetében hosszabb ex-lex ekre is volt már precedens. Az idén Budapesten mindössze csak félmillió koronával volt kisebb az adóbevétel, mint tavaly. De még sokkal nagyobb baj az, hogy az ex lex megakasztotta volt az adókivetést. A harmadosztályú kereseti adót még egyáltalában nem vetették ki és a házadó kivetését csak most kezdték meg. Bezzeg, amit elmulasztottak, azt majd utánapótolják az adókivető bizottságok és az adóvégrehajtók szorgalma. Rövid időn belül ismét munkában lesznek az adókivető bizottságok, működni fog az adóprés és az adókivetésnél valószínűleg érvényesülni fog a politika. Rövid időn belül ismét dolgozni fognak az adóvégrehajtók, lesz exekválás, transzferálás, licitálás. Yajjon bosszút fog-e állani a kormány azokon, akik a nagy harcban nem voltak vele egy véleményen. Vájjon „vae victis“ lesz-e a jelszava? Mert a váltakozó kormányok bosszuló istenostora eddig mindig az adókivető bizottság volt. Ha az a nyomorult adófizető polgár a saját meggyőződése szerint merészelt szavazni és szavazatával a minoritást támogatta, akkor a választási harcok, ex-lex-ek után megjelent az adókivető bizottság és bosszút állott. Irgalmatlanul fölemelte a szerencsétlen adófizető polgár adóját. Viszont az örök kormánypártiak megjutaimaz- tattak. Az ő lakásaikat, az ő boltjaikxt és műhelyeiket elkerülte a végrehajtó; az ő adóikat leszállították, nekik prémium jár ki. Mégis reméljük, hogy Héderváry kormánya nem fogja belevinni a politikát az adókivetésbe és az exekválá- sokba. Nem a politikai pártállás szerint emelik, vagy szállítják le a polgárság adóját. Elvégre a függetlenségi érzelmű polgárok adópénze kell, hogy épp oly kedves legyen az államnak és a kormánynak, akárcsak a munkapárti adók. Éjféli látogatás. Irta: Ambrus Zoltán. (Folyt, és vége.) Hona: Én nem magamat féltem, hanem Endrét. Attól tartok, hogy a papának, akinek mindig minden sikerült, végre is sikerülni fog Endrét tönkre juttatnia . . Vidray: Szerencsére, ez nem olyan könnyű dolog. Ilona: Mégis nagyon kérem, ha a papa pénzt kér öntől, ne adjon neki. Mondja, hogy önnek is van egy titokzatos hölgye, aki minden pénzét elharácsolja ... ki tudja, ezzel talán igazat is fog mondani ?! . . . És most bocsássa meg, hogy a legrosszabb órájában csupa olyan dologgal foglalkoztam, amelyek máskor se érdeklik, de most legkevésbé . . . Vidray: Kell-e mondanom, mennyire őrölök, hogy elbeszélgethettünk? ... és milyen hálás vagyok azért, hogy olyan kedvesen bizalmas volt hozzám ? Ilona: Valljuk meg, újabban nem igen kereste ezt a szerencsét. Azelőtt gyakran láttuk egymást ... de egy idő óta mintha ennek a háznak még a tájékát is kerülte volna ... Ne tiltakozzék 1 . . . Sietek megsúgni önnek, hogy ezt nagyon jö néven veszem . , . mert kitaláltam a változás okát. Vidray: No erre igazán kiváncsi vagyok . . . Ilona: Nagyon egyszerű. Riká elszé- ditette önt is, mint mindenkit . . . még a papát is elszéditette ... És önt megijesztette ez a szédülés. Becsületesebbnek is, okosabbnak is találta, hogy visszahúzódik az egész családtól . . . Vidray: Esküszöm . . . Ilona: Ne esküdjék. Egészen fölösleges, hogy feleljen. És sohase vitatkozzék velem, métt én jól látok. Ráérek látni. Vidray: Még most se vitatkozom önnel tiszteletből. Nem tudom elmondani, Ilona kisaszszony, hogy milyen mélységesen tisztelem . . . milyen rendkívül nagyrabe- csülöm önt . . . Ilona: Igen, ez a mi sorsunk, öregedő, csúnya lányok sorsa: a mélységes tisztelet, a nagyrabecsülés, meg az, hogy vigyen el bennünket az ördög f Vidray: Ó, milyen igazságtalan velem szemben! . . . Ilona: Nem. De hagyjuk . • . már hallom a papa lépését. A viszontlátásra !... Sem a kormánynak, sem az államnak nem lehet érdeke, hogy meggyötörje, tönkretegye ezt a különben is agyonadóztatott, agyonadminisztrált, agyon- macerált polgárságot azért, mert nem a miniszterelnökkel szavazott. Minden polgár — legyen az munkapárti, vagy függetlenségi — egyaránt verejtékkel keresi össze az adófilléreket, tessék tehát politikai pártállásukra való tekintet nélkül megbecsülni az adóalanyokat. Legolcsóbban vásárolha tünk üveg, porcellán, lámpaárut, ajándéktárgyakat Scwartz Andornál, a vasúti bazárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) A képviselőijáz ülése. Bpesfc, julius 29. A képviselöház tegnapi ülésén a román kereskedelmi szerződés becikkelyezéséről szóió javaslat tárgyalásának folyamán, melyet á Ház elfogadott, gróf Bábffy Miklós és Hieronymi kereskedelmi miaisá- ter s ólait fel. ®Az alelnöki fizetéseket is, melyet annak idején a koalíciós kormány eltörölt, a Ház megszavazta. okleveles építész Tatorján István építési irodája Szatmár,Rákóczi-u. Fogarassy-ház. vállal mindenféle építkezést, tervek, költség vetések készítését, művezetést és ellenérzést. Gondom lesz rá, hogy Endre azonnal megkapja az ön levelét s ez bizonyossá teheti Önt a felől, hogy Endre már korán reggel ott lesz a húgánál. (Boldizsár bejön.) Boldizsár: Képzeljétek, elaludtam a kanapén! Már nem tudom, mióta nem történt meg velem. Sempert olvasgattam . . j az ember mindig visszatér a régi szerelméhez, azokhoz a régi jó könyvekhez, amelyeket a fiatalságában sohase olvasott el. Még ezt a kivételes szerencsét, ezt az ajándékba kapott rövid álmot is az építészeknek köszönhetem : az én jó dajkámnak, hogy ne mondjam: a kitartómnak. Klára annyira elcsodálkozott a szokatlan látványon, hogy ijedtében egy darabig nem mert fel- költeni. Pedig halálnak halálával halt volna meg az a leányzó, ha most véletlenül elszalaszt^ lak. Vidray: Rendelkezésére állok, kedves mester. Ilona: Ha a papának ilyen fontos közölni valója van, akkor én itt, úgy sejtem, egészen fölösleges vagyok. Boldizsár: Jól sejted, gyermekem; sohase voltál fölöslegesebb. De ne menj még aludni; nemsokára szükség lesz rád. Üveg, porczellán, tükö- Iá * pa, képkeret, alpaca és nikkel evőeszközök úgyszintén minden fényüzési és háztartási cikkek: legolcsóbban szerezhetők be GYŐRT KÁROLY iivegkereskedésében sását már- Németi, Deftk-téP.
