Szamos, 1910. május (42. évfolyam, 99-120. szám)
1910-05-29 / 120. szám
XLII. évfolyam. 120. szám, Szatmár, 1910. május hó 29., vasárnap. POMTSMJUI KAPIKiAP. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, */i évre 6 K. >/. évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. 16 „ 8 .. .. 4.. .. 150 Egy szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közélteinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. ft nyomdászon beszüntette a mannát. Az összes vidéki nyomdákban. A munkaadók nyilatkozata. Abban a hatalmas nagy harcban, a melyet a szociálismus ébredése óta a munkások és munkaadók vívnak egymással és a mely hosszabb békekötések és — hála a békés megértésnek — apróbb harcok hosz- szu láncolata, ma ütközőponthoz jutottak a vidéki nyomdatulajdonosok és munkásaik. A munkások és munkaadók között létrejött árszabályzat ugyanis ez óv junius hó 10. én lejár. A munkások már ezt jóval megelőzőleg uj árszabályzatot és munkafeltételeket terjesztettek a munkaadók elé. Az árszabály megvitatására a vidék összes munkaadói és munkásai 50—50 tagú bizottságot küldött ki, de két izbeni tárgyalás után sem tudott megállapodásra jutni. Újabb egyezkedési kísérletek vannak tehát folyamatban, a melyeknek eredményre jutásáig azonban a munkások ma este az összes vidéki nyomdákban beszüntették a munkát Ez alól a szatmári nyomdák sem képeznek kivételt s ezóit a szatmári nyomdatulajdonosok, a kiknek a nyomdájában mindennemű nyomdai munka, így a lap- szedés is szünetel, ez utón kérik a megegyezés létrejöttéig a vis majorral szemben a közönség szives elnézését annál is inkább, mert kilátás van reá, hogy a munkaadók és munkások országos szervezete, a mely mindkét felet egyenlően köti, rövidesen megállapodásra jut egymással. A szatmári nyomdatulajdonosok. A leltár kedvezménye. (T) Az egyszerűségükben fennsó- ges vallások olyan korszakokban születnek meg, mikor az ismeretek útvesztőjében az elme megtéved s a legrövidebb utón vágyik vissza a megnyugvás boldog révébe. A politikai bonyodalmak tultagoló- dása is elvezet ilyesmihez, mint például mostanában nálunk, mikor az emberek egy része odáig keseredik, hogy Rákos mezejére vágyik uj választásra, másrésze meg úgy gondolkodik, hogy „mindegy az, igy, vagy úgy leszek,“ legalább felvétetem magam a hatalom leltárába, amely azt a kedvezményt nyújtja, hogy megkíméli az üldözésektől, aminőkre a nem leltározott polgárokkal szemben a hatóságok vetemedni szoktak. De vannak olyan nehéz helyzetek is, mikor ez a leltár két példányban készül és nem lehet tudni, hogy melyik példány üresen hagyott fejét (mert hiszen miért ne volna a leltárnak is üres a feje) töltik ki a kormányhoz tartozandóság boldogító megjelölésével. Vannak ilyen esetek és mostanában éppen ilyen eset van. Mostanában, ennél a választásnál a munkapárt programmjában, mint egyedüli tartalmas pont szerepel az, hogy a kormányhoz tartozni, az is csak valami és jobb híján ez nem is rossz programmpont. Csakhogy az ily programmpont — sok egyébtől eltekintve — még abban is külömbözik a szónak nemesebb — valamivel nemesebb — értelmében vett programm- pontoktól, hogy ennek igaznak kell lennie, a többinek nem. Mert a kormányhoz tartozandóság, mint ábránd, mint óhajtás, — ez már igazán sivár és sovány állásfoglalás. Még kevésbé jól értesült körök is tudják, hogy Hédervári nem marad miniszterelnök s még sokkal biztosabb az, hogy Tisza István gróf még akkor sem következik utána, ha a korona személyében változás be nem áll; ha pedig egy ilyen változás beáll, akkor őnála nincs kormányképtelenebb politikus Magyarországon. Azt a bizonyos leltárt tehát két példányban vezetik és meggondolandó azoknak a részéről, akiket semmi más nem vezet, mint az, hogy a kormánypárthoz tartozzanak, vájjon eltalálják-e a „cipfli“ boldogabb végét, ha a munkapárti leltárba iratkoznak fel. Nem tud újságot olvasni az, aki az események irányát meg nem értelté Lukács László legutóbbi beszédéből Akit a király oly sűrűén fogad s aki nyilván hátvéddel megerősítve csaknem leplezetlenül vitatja a munkapárt jelenlegi domináló árnyalatának kormány- esélyeit s aki emellett Magyarország egyik leghidegebb, legjózanabb és leg- meggondoltabb politikusainak egyike, az tudja, hogy mit beszél s annak veszíteni valója van, amit könnyelmű nyilatkozatok kalandos sorsára bocsátani nem fog. Kormánypárti férfiak! Mi értjük önöket, hiszen önök oly puritánul átlátszó jellemek ! Szavazzanak a kormány pártjára, de csak akkor, ha tudják, hogy melyik az a párt! Mikszáth Kálmán f Sohasem ölt; mindig büszke volt rá, hogy a novelláiban is megtartotta a hatodik parancsot. És a végzet, amely versenytársa a költő képzeletének, megölte őt. Tragikusan ölte meg. Felemelte, ahová ritkán emelkedik művész a saját korában. Az osztatlan népszerűségig, a negyvenéves Írói működés országos ünnepségig, a nagy nemzeti ajándékig, az apák földjének visszaszerzéséig, a nagy rendjelig — és aztán egyszerre megölte. De még feljebb emelte. Férfikora alkonyán uj ihletet adott neki és a múlt legendáinak lelke mellé belélehelte az uj korok uj megértését és mikor mások hanyatlanak, akkor újabb, hihetetlen magasságok felé lendítette képzeletének égre törő szárnyát — és aztán egyszerre megölte. Az anyaföld önként kínálkozott vissza neki; nem járt utána, a haza adta neki vissza ősei földjét. Most a haza földje vissza kívánta őt; egy kevés föld, amennyibe a legnagyobb szellemek is megférni szoktak. Eddig is hallgatta azt, amit a magyar föld mélye felsóhajt; ezután majd ott közvetlenül a füvek gyökerénél álmodja csírázását a végtelenségnek, amelyből olyan hatalmas rész adatott neki. * * RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk au ). VeVó'Hőzőns^gneK* mint legolcsóbb bevásárlási forrást. m jlg Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi Unom schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü. úri-, női- és gyermek-cipők
