Szamos, 1910. április (42. évfolyam, 74-98. szám)
1910-04-10 / 82. szám
1 1910. április 10.) 81. szám SZAMOS í'l I <í 5 A nagyközönség* figyelmébe! Van szerencsénk a n. é. vevőközönségnek tisztelettel tudomására hozni, hogy Kos? Bertalan ur gözfürészét és betonárugyárát átvettük s azt ezután mindenben nagyobbitva, épületfa-üzlettel kibővítve Szatmári Faipar isCzementárttgyár cég alatt fogjuk tovább folytatni. Fűrészelünk és állandóan raktáron tartunk asztalosok, kerék- és kocsigyártóknak szükséges mindennemű keményta anyagokat, kőris, szil, juhar, bükk, akác, töigy és gyümölcsfából, valamint hid- és egyéb építkezésekhez szükséges mindenféle tölgyanyagokat. — Berendeztünk egy a mai kor igényeinek és a helyi piac szükségletének minden tekintetben megfelelő {pÜUtfaraHtáft, nagy választékban mindennemű épüld* í$ 3SZlalOS anyagosai, valamint egyéb építkezési cikkekkel, u. m. mindenféle tclŐCSWCpcIjHcl* aszfalt-, fedél és elszigetelő lemezekkel. — Raktáron tartunk állandóan fenyőgömbfát is, úgy hogy előfordulható különös méreiü anyagokat rendelés szerint is, bármikor készíthetünk. — Cementgyárunkban készítünk mindennemű betondoigokat, u. m. csö- möszölt és drótbetétes kutcsöveket mindenféle méretekben, csatorna, áteresz és hidcsöveket 10 cm. átmérettől egész 100 cm átméretig, lépcsőket, cementburkolati lapokat, víztartókat és kagylókat, itató vályúkat, osziopköveket és tetőket üreges betontéglákat építkezéshez stb. — Felvállalunk csatornázásokat, hídépítéseket és mindenféle cement- és betonmunkákat. — Szállítunk tűzifát nagyban waggononkint és kicsinyben házhoz szállítva és felvágva. —* Főtörekvésünk a nagyérdemű vevőközönséget üzletünk minden ágában úgy ár, mint anyag tekintetében lehető legszo- iidabban és teljes megelégedésre kiszolgálni. — Kérjük a n. é. vevőközönség szives támogatását. Szatmári Faipar és Cementárugyár Részvénytársaság Szentencziák. Egy kritikus följegyzéseiből: Aki sokat ir, az sok bolondot is ir. Aki csak keveset ir: kevés bolondot irhát. S aki semmit sem ir: bizonyos, hogy semmi bolondot sem ir! * Tisztelni kell mindenkinek a véleményét, — emigy tanítják a helyes erkölcsök. Nohát, nékem már »z a véleményem, hogy e tanítás — ostobaság ! * Vannak emberek akik ha beszélnek : a beszédjük szépen hangzó, szívhez szóló, miként a hegedű hangja; s akiknek pedig a lelke, az u. n. lelke, — éppen mint a hegedűé — mintha csakugyan fából való volna. * Olyik embernek vannak bogarai, amelyek ellen — csakis a fésű használ. ♦ Akarsz tisztába’ jönni felebarátodnak a gondolkozása felől: amikor gáncsol, — igazán gondolja ; amikor dicsér, — nem gondolja igazán 1 • (ismerek embert, aki fiatal korában már annyit összecsalt, hogy abból becsületesen megélhet öreg korára. Egy jámbor áradozó folyvást csak a múlandóságon évődött, kesergett. Hogy t. i. miért múlik el minden, minden, még az élet is olyan hamar ? — Mignem az emésztő kesergés folytán egy idegbajt kapott, a jámbor; s amely aztáu sohasem is múlt el néki. Dr. Herman Lipót. Apaság a Halálban. Irta: Ady Endre. Nagytiszteletü Bálint Károly ur tiz nap óta egyre később órájában ment lefeküdni a különösen szép, karaőszi csillagos estéknek: várta a sürgönyt. Sürgöny fog jönni, ezt tudta biztosan, majdnem azt is olvasta előre, amit az a nyomorult zörgő papiros majdnem jajveszékelve fog elmondani. Készült reá Bálint Károly s készült az elszántságra, a néma bátorságra, amivel a sürgönyt elolvassa s amivel azután megy a fiához. Csak bár aludnék az egész ház népe akkor s csak bár kemény, nyugodt arccal mondja a feleségének, a gyermekek nek a kigondolt, muszáj hazugságot. A fiú, legidősebb gyermeke a nagytiszteletü urnák, elbujdosott valahová, habozik egy kicsit, de megöl’ magá*. Húsz esztendő», szép, erő», életrevaló testét talán valami folyóár cipeli, mossa, avagy vértől iszapoltan szedik föl egy hotel-pamlagról. így ígérte ezt a fiú, mikor második gyalázata után az apjával beszélt s mikor arra gondoltak, hogy mégegyszer történhetik valami. Egy kis ősszelü piszkos, szomorú | csalás volt az első eset: a jogászgyerek az apja hamisított levelével pénzt csalt ki az apja egyik barátjától. Bálint Károly tudta, hogy a fia gyönge akaratú, hirtelen indulatos, fantaszta és betegesen lángoló lény. Már akkor eltemette őt magában, amikor az első nagy bot ását elsimította és megbocsátotta. Az után következett, hogy egy hitvány leányért lopott a fia, de már akkor nem kellett Bálint Károlynak szólni. A fiú mindent látott s mikor ez a második bűn is titokban maradt, halkan, hidegen mondta az apjának: — ügy látom, nem vagyok «lóg erős és okos az életre, de azért, ha akarja, édes apám, tegyünk még egy próbát. Ha gyönge és ostoba leszek, utána nyomban lesz erőm és akkor majd elszaladok vala-^ hova igazságot tenni. Nagytiszteletü Bálint Károly akarta, hogy igy legyen s tudta, hogy igy is lesz, de megcsókolta a fiát s várt. Nem volt a Jóbok fajtájából való e az isteni akaratoan való bölcs megnyugvás sem volt «z övé, mint palástjához illet volna. Sirt, fölmaró- dott a lelke a fájdalomtól, de viszont ug/ látta, hogy itt őneki kérlelhetetlenül meg kell lakolnia. Mikor ennek a szegény fiúnak az élete elhatározódott, nagytiszteletü Bálint Károly úr egy kis koldus falusi papságban inségeskedett. És átkozta magát, hogy nyomorúságra feleséget vett magának a nyomorúságból s ez istentelen önvádak idején termett az első gyermek. S azután is, ha sorsa jobbra fordult, a fiú, mikor érteni kezdett, csak azt hallotta és ér ette hogy az apja átkozza a saját sorsát. Hogy neki, a fiának, majd jobb, más,
