Szamos, 1910. április (42. évfolyam, 74-98. szám)
1910-04-10 / 82. szám
10 it oldal SZAMOS 81. szám. (1910. április 10. Uj Mezőgazdasági Gépgyár Debreczenbsft. f. -i 21 mm mW Paucbly gita, a dcbreczeti MezSgazdasági ClpgySr 3J.-7. bizományi rabára. M. COIMICK világhírű amerikai aratógépgyárának Hajdú-, Szabolcs és Szatmár vármegyék részére kizárólagos vezérképviselete és főraktára Debreczen, Petőfí-tér 13., közvetlen a nagy állomás közelében. Az összes mezőgazdasági gépek, Mc. Cormick aratógépek, fűkaszálók, tárcsásboronák, minden -------------—• lajta motorok és műszaki cikkek nagy raktára. ————r. i rrr: M. Cormick-féle amerikai kévekötő Manilla-zsineg! A gazdaközönségnek ! elsőrendű ér- 1 deke, hogy magyar ; munkán» kezek által alkotott eszközökkel | művelje föld- j jét és ne adja pénzét idegennek! Árjegyzék ingyen és foérmentve. n úribb és vigabb pályá t kell választania, mint az apjáé. És az első gyermek, a fiú után csak leányok jöttek, négyen is és a fiú az egyetlen fiúnak járó becézéssel szaladt át gyermeksége korán. Neki sok minden szabad volt, mert Bálint Károly a maga zord gyermekkorának emlékeit a fia örömeivel akarta berózsázni. S mikor a fiú, mint kezdő jogászsuhanc minden öröklött és rátanitott gyöngéivel egymás után fonódott bele kétszer is a tisztes, Komoly élet körüli hurkokba, a nagytiszteletü ur önmagát vádolta. Látta, hogy ez a fiú botlásaival az egészen csúnya, nehéz tragédiák irányába indult életével az ő müve és bűne. Hát most harmadszor vétkezett piszkosan a fiú s tiz nappal ezelőtt eltűnt. Sem az anyja, sem a nővérei nem tudnak sem mit, csak Bálint Károly tud, lát előre mindent. Azt is csodálatos bizonyossággal érzi, hogy a fiú nagy leszámolásának a hírét sürgöny hozza meg. Durva sürgöny, mely jönni fog a szelíd, fényes, gyönyörű éjszakák valamelyikén s melyet el kell titkolni. És hazudni kell és hazug okokat koholva elmenni, elbúcsúzni a fiútól, aki az ö bűnös fia, az ő bűne, az ő fia. És átvette, éppen ágyába tért, remegés nélkül a sürgönyt, amikor a tizennegyedik éjszakán megérkezett. Kicsi városnak nagy szenzációtól megriadt rendőrsége küldte; a fiú ott habozott, töprengett néhány napig. Egy levél maradt utána az apjának címezve, mégis büszke legény volt, szavát tartotta s agyonlőtte magát. Az asz- szony sem, a leányok sem ébredtek föl zajra vagy jajgatásra. Reggel halvány, hideg arccal hazudta el a mondókáját Bálint Károly s elutazott a fiához. Valami végtelen, bűnbánó szomorúságot érzett s nem azt a természetes emberi fájdalmat, amely tombol és jajgat. S valami paphoz nem illő nagyon-nagyon istentelen gondolat foglalkoztatta: úgy kell kiengesztelni az ő fia életét, mintha isten volna, aki kezdetet és véget egygyó és semmivé olvaszt. Az ő fia, az ő bűne, az ö áldozata, de most ismét elmúlt s neki, az apjának, szépen, atyaién, kell gondoskodni* a temetésről. Ö fogja, csak ő átadni a fiat a megsemmisülésnek, ő, aki szomorú, gyászos, rövid életét is adta. Bálint Károly hidegen, keményen tárgyalt a törvény embereivel: a fiút nem fogják fölboncolni s a kórházból temetik. És a nagytisztejetü ur kiment a temetőbe és szerszámokat bérelt a sírásóktól és megásta a sirt. Ő maga helyezte azután fehér fakoporsóba a fiú tetemét s egyedül cipelt« ki a kórház udvarára. Itt ráborult a koporsóra, de nem akart sírni, mert azután fölemelkedett, hogy pap legyen. Egy két ápoló s egy két gyógyuló beteg kíváncsiskodott az udvaron s a nagytis»teletü ur imádkozott Elhozta a palástját s ott állott hangosan imádkozva a fia koporsójánál. A temetőbe is csak Bálint Károly kísérte ki a koporsót s a nyitott sírnál újból imádkozott. Yalami szörnyű, ember- fölötti büszkeséggel emelte égnek a fejét s küldte föl a könyörgő igéket: „Adtál nekem fiút, istenem, de úgy akartad, hogy ez a fiú, az én elégedetlenségem büntetése és martirja legyen. íme, itt áll a halott fiú koporsójánál az apa, a te szolgád, Uram s bocsásd meg neki, ha fiában vétkezett.“ Már alkonyodott, mikor egy-két temetői ember segítségével sírba bocsátották a fehér fakoporsót. De a Kapához nem engedett nyílni mást Bálint Károly, ő húzta rá a földet a koporsóra. És mikor a friss hant készen volt, ugyanazt érezte, mint amikor hírül adták volt valamikor, hogy fia született. Valamiképpen »zt érezte, hogy ismét az istenség egy müve bízatott reá, kivitte az életből azt, aki nem volt az életre alkalmas. Pirosán, kacagón, készült leesni a Nap s nagytiszteletü Bálint Karoly még egy utolsó, csöndes imát mondott s azután elhagyta a temetőt, a várost, hogy talán sohase lássa őket. Dellmann Lajos műhelyében készülnek a leg- ::: modernebb stil szerint. ::: Szatmár-Németi, Deák-tér 7. szám. (Halmi-ház.) gpaum® \
