Szamos, 1910. március (42. évfolyam, 48-73. szám)
1910-03-31 / 73. szám
Xtíl, évfolyam. 73. szám, Szatmár, 1910. március hő 31., csütörtök WiJ&GWWKfflm: P9M3Ü11I »AFBLUP. Előfizetési díj : H^jyben: 1 évre 12 K. ‘/j évre 6 K. lu évre 3 K, 1 hóra i K Vidékre:.. .. 16 3 ........... 4..........150 Eg y szám ára 4 fiürr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9 szám va Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában íí'r o teut? fík Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban kösütetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 70 fillér. Báli re f érád a. Irta: Dénes Sándor. Zöld farsang beköszöntőt óriási méretű zártkörű táncmulatsággal üdvözölte Ököritó község fiatalsága. Hetven ember fáradozott a bilétás bál előkészítésén és tizenkét község szállította, öntötte magából a táncos báli közönséget. Ötödik-hatodik faluból jöttek a rózsásarcu, viruló szépségű hajadonok, rogyósszáru csizmás, fekete, magyar nadrágos, peiyhedző bajuszu fiatalok, a kik mind abban reménykedtek, hogy egy feledhetetlen báli éjszaka emlékével fognak másnap reggel hazamenni. A gondosan, nagy ambícióval előkészített táncmulatságon az eddigi számítás szerint körülbelül hatszáz ember: leány, fiatal ember, öreg asszony és gyermek jelent meg A táncmulatság pedig úgy sikerült, hogy hirével a világ összes eddigi báljait túlszárnyalja, Ököritó községet pedig beiktatja a világ legnevezetesebb helységeinek névsorába. A zöld farsangi fekete bálnak a feltámadás kürtharsonái vetnek majd véget, addig a táncoló, vigadó pírokra nem derül a reggel, a feltámadásig egy 9 méter hosszú 6 méter széles gödörben két sor táncospár nyugszik két sorban, egymással szemben, vis-a-vis, — akárcsak a francia négyesben. És jelenvolt a bálon egy nagy személyiség, egy nagy Jelenvolt, egy láthatatlan sötétkezü Valaki, büntető Úristen, öldöklő angyal, bosszúálló ördög avagy a szörnyű Véletlen-e, — mire én ezt biztosan megtudom, akkora nem irok többé cikkeket a Szamosba, hogy ezt megtudjam, oda kell érkeznem, ahol az ököritói báli publikum már most tart. Megjelent a nagy Jelenvolt, intett fekete kezével és tizenkét szörnyű perc alatt megcsinálta a véres ábrát, amelyre a nagy Valakinek szüksége van időnként, hogy beleharsogja, beieorditsa a világ fülébe: isa por és chomuv vogmuk. Mindössze tizenkét rövid percig tartott, amig a Sötétkezü meghúzta a világ fülét és négyszáz ember halálos kinorditásával beleharsogta a szörnyű figyelmeztetést, az igét, az egyetlen megcáfblhatatlant: por és chamuv vogmuk. Nem a halottakra volt szüksége a Telhetetlennek, nem, a négyszáz halai- batáncoló ember csak eszköz volt, hogy a céda, az istentelen élők példa- adasaul szolgáljanak: Isa por és chomuv vogmuk ! Ezt orditja a világ bűnös fülébe Selyebi Elek porrá égett féleségének, három leányának, fiának, ezt harsogja Seress Gyulának odaégett hét családtagjának, ezt jajgatja Kapus György elveszett öttagú családjának, ezt a Pótor Sámuel porráhamvadt édes anyjának, négy gyermekének, a Tarcali András nyolctagú családjának — szomorú emléke. Ezt beszélik szomorú, megható némasággal a bezárt ajtajú, néptelen házak. Ezt beszeli az Ököritó felöl vágtató fúvó szél, amely perzselt hulla illatot és elégett koponyákról szerte- hullott hajfürtöket visz hetedhét határba és ezt nyöszörgi a tüzhalálra, kinban született két idétlen összesült ökölnyi teste. Isa por és chomuv vogmuk! Magunkba szállva érezzük a csekély voltunkat, a por és hamu anyagunkat, amely silányabb a legutolsó gyufaszálénál, mert négyszáz szál gyufa nem ég el 12 perc alatt, négyszáz ember pocsékká vált annyi idő elteltével, amennyi nem vo.t elég a leggyengébb táncosnak, hogy kitáncolja magát a babájával. Isa por és chomuv vogmuk! Ezt a kétségbeejtő igazságot hirdeti most Ököritó az egész emberlakta világnak, ami történt, ezért az igazságért történt, amit Írunk, ennek a megerősítésére Írjuk s a világ elhullajtott, keserű’ könnyei ezért az igazságért hullanak. Isa por és chomuv vogmuk! Mindenüvé elér a szomorú memento, mindenütt a szivekbe markol a gyászos ige, a külföld megindult hallatára, a koronás fők ajtaján a maga valóságában bejut a szörnyű hir, a Kongó néger, ha lapja megviszi neki a hirt, szánalommal fog eltelni hallatára, c-ak éppen egy helyen maradtak süketek a fülek a halálos kinorditások előtt, egy helyen maradtak érzektelenek az orrok a szélhozta hullaszag előtt, egy falu lakóiban maradtak bezártan a szivek a borzalmas ige előtt: pár kilométernyire a borzalom színhelyétől, Komlód- tótíaluban. Mert Komlódtótíaiu messzebb van a jó érzéstől, az emberi lélektől, a kegyelet, a gyász és fájdalom érzetének minimális befogadhatási képességétől, mint Honolulu ország vagy a kongó néger sátra. Franciaországban egy huszonkét halottas katasztrófának gyászára országos, nemzeti, hivatalos gyász volt, — nálunk négyszáz ember irtóztató pusztulása után alig 24 órával táncra perdültek a magyarok, a testvérek, a vér-
