Szamos, 1910. március (42. évfolyam, 48-73. szám)
1910-03-31 / 73. szám
2. oldal, 8 Z A M 0 8 (1010. március 31.1 73. szám rokonok a harmadik faluban, a hova — egy kis nagyítással szólva — elérzett a hullák rettentő szaga, elhangzott a halálos orditás és a honnan egy jókora szél a borzalom helyéig vitte a zene hangjait. Nem akadt az egész faluban pap, nem tanító, nem volt egy jobb érzésű ember, akinek a szive mozdult volna erre az embertelenségre ? Hát Tótfaluban nincsenek apák, anyák, a kik a szomszéd apák, anyák fájdalmát átérezzék? Tótfaluban akadt ember, aki zeneszerszámot vett hétfőn éjjel a kezébe? Borzalmas, megdöbbentő és kétségbeejtő valami ón előttem az a csűr az ő sirszólen, temető partján táncoló lélektelen párjaival. Borzalmas, megdöbbentő és kétségbeejtő bizonysága a magyar paraszt ór- zésvilágának, lelkűidének . . . * Az utolsó évszázadban nem történt borzalmasabb szerencsétlenség, mint az ököritói. Komlódtótfalut kivéve mindenütt megindultak az érző szivek a szörnyűségek hallatára. Az ember, a vasszivü is a szivéhez kap, szánakozik, könnyeket hullajt és segíteni szeretne. Segíteni . . . Ki segít ott, a hol a hullák feküsz- nek egymás hátán ? Ki segít az ágaitól megkopasztott öreg családfő szívfacsaró fájdalmán ? Segíteni . . . És az ember szinte önkéntelenül a pénzéhez kap, a mindenhatóhoz, a mindent gyógyítóhoz, a minden kaput megnyitóhoz. És megindulnak az adakozások az ököritói tűzkárosultak javára. Ez egyszer nem segít a pénz. Ököritón nem a házak égtek le, ott a családapák, a boldogtalan anyák, a jajgató testvérek szive égett le a sárga földig. És Pótor Dánielnek, meg a többi „tüzkárosult“-nak porrá égett hozzátartozóit nem kelti életre a pénz, a nyelvüket harapdáló haldokló sebét hasztalan kenitek be nehéz ezresekkel, sajgása nem szűnik. A mi Ököritón leégett, annak prac- tium affectionisa van, a minek nincsen ára — gazdag urak! — nincs kárpótlása, nincs gyógyírja. Adjátok oda a jajveszékelő apának, a kezeit tördelő anyának a világ minden vagyonát, felszáritja-e a parasztgyerek halála fölött hullatott keserű köny- nyeket ? Csillapitja-e a szülői szív irgalmatlan fájdalmát ? Pénz nem segít Ököritón. Ott nem maradt vagyontalan gazda egy sem, de maradt ezreket érő gazdátlan vagyon. Ezért hasztalan, tárgytalan a gyűjtés, a melyből legfeljebb fájdalomdijat lehetne osztogatni, erkölcstelen fájda- lomdijjal megfizetni az elhamvadt családtagok emlékét! * Napokon át százakra menő iveket lehetne még összeírni az ököritói borzalmakról, amelyeknek olyan részletei vannak, hogy gyengébb idegzetű olvasóink kedvéért el kell egy-egy hátborzongató jelenetet, képet hallgatnunk. De bármennyit Írnánk is azokból a szörnyűséges részletekből, a melyeket láttunk 8 a melyek feledhetetlen nyomot hagytak u szemlélő lelkületében, még mindig megközelítőleg sem bírjuk hű képét adni a képzeletfeletti borzalomnak, amit ott láttunk. A harmadik nap. Most már osöndesebb, nyugodtabb az utca. Csak az állandó harangzúgás, a temetési énekek regééitől estig hangzó szomorú d nája veri fel a csendet, Temetnek, még egyre temetnek . . . Az éjjel tiz ember balt meg a sebesültek közül. Ezeket hordják ki egyen kent a bálozók közös nyugvóhely^-e: a temetőbe, amelyet a halálesesek nagy számára való tekintettel egy darab hozzácsatolt szántófölddel meg kellett nagyob- bitani A zöldelö búzaföld gazdáját, megmunkálóját, a ki szántotta, vetette, azt földelik bele először . . . A temetéseken hallszik még sirás, keserves zokogás csak, aki túl van hozzátartozóinak szomorú aktusán, az már nem sir, az abban a szomorú stádiumban van már, mikor elfogynak a könnyek, mikor a szivet eltompitja a nagy fájdalom. A túszurás fájdalma nem okoz eszméletlenséget, a kinek elvész az érzékeny sóge, annak óriási szenvedés az oka. Nagy, rettenetes fájdalomnak kell lennie annak, a melyik eltompitja, eszméletlenné teszi az apa, az anya szivét, lelkét. Az emberek megdöbbentő apáthiával viselkedünk már, csak egy tompa: — nekem nyolc, nekem hat, nekem ennyi, nekem annyi, hallatszik aszerint, kinek hány csa ádtagját vitt el a borzalmas tüzhalál. Amint Ököritóról elindul a kocsi, feketeruhás, zokogó, kezeiket tördelő asi- szouyok, kisírt szemű emberek, kétségbeesetten jajgatókkal megtelt szekerek jönnek szemoe velünk A vidékiek ezek, akik a közeli és messzi falvakból jönnek övóikért, akik elmenek a bálba és nem tértek onnan visaza. Természetesen hasztalan mennek, ott már a porát sem találják senkinek. Egy szegény ecsedi öreg asszony jár—kél zokogva a faluban. — Ecseden lakom, meséli kérdéseimre, ahol cselédember az uram. Elszegődtünk ide Ököritóra Németh nagyságos úrhoz cselédnek és ma kellett volna értünk jönni a nagyságos ur szekerének, hogy átköltöztessen. Egyetlen 15 éves kis leányomat átküldtem Ecsedről, hogy kérje meg a nagyságos urat: küldje későbben egy nappal a szekeret értünk, mert ma lakodalom van a családunkban. A kis leány eljött, elintézte a dolgot, azután — mint itt hallom — elment egy ösmerő- sünkböz, kórt egy koronát ámróra, hogy elmehessen a bálba. Azóta nyoma veszett. Bejártam érte minden házat, minden sebesültet megnéztem, nem tudnak róla sehol semmit . . . eltűnt . . . odaégett . . . szegény, drága jó, egyetlen leányom ! Nehány beteget meglátogattam még. Ezekjközül most már csak azok vannak életben, akik könnyebb sérülést szenvedtek és akik már életben is maradnak. A legnagyobb részük meztelenül jár kél a szobában. A hátuk van tetőtől talpig összeégve és bár sérülésük megengedi, hogy fenntjarjansk, ruhát nem tudnak felvenni összeégett testükre. Egy idősebb gazdával beszéltem, a ki a következőket mesélte: — Három gyermekem volt a bálban. %y huszonkét éves legény, egy tizenhét és egy tizennégy éves leány. Már lefeküdtem, mikor hallom a faluban a kiabálást, hogy t,üz van. Kiugrottam az ágyból, hogy a tűzhöz menjsk. A mint a kis Kapun kilépek, egy valóságos égő fáklya esik össze előttem. — Édes apám, lelkem, ne hagyjon, ennyit kiáltott s aztán összeró gyott. Ha nem kiáltott volna, nem jöttem volna rá soha, hogy a tizenhét esztendős leányom volt, mert felösmerhetetlenül összeégett és meghalt. Pár pillanatnyi időközökben megérkeztek a többi gyermekeim is, mindakettö égve és ott a lábaimnál estek össze holtan. A feleségem oda veszett. Vékony Ferenc kimentene a feleségét, azután bement a leányáért, a kit szintén kimenteit. Mikor harmadszor is bement a másik leányáért, nem tudott kijönni. Leányával együtt odaégett. Egy Oláh József nevű ököritói ember a kinek felesége és fia veszett a tűzben, ma megőrült. Ugyancsak megőrült egy Király nevű ember és a kisszekeresi bíró is. Radványi Sándor nevű legény három leányt mentett ki élete veszélyeztetésével és ő maga is megmenekült. * Történt exhumálás is. .Egy sárközujlaki fiatal ember kérte Dienes, csengeri tb. szolgabirót, hogy adjon engedélyt egy hulla exhumálására és elszállítására. — A nagyanyám, Parumbovies Já- nosné idejött Sárközujlakról, hogy egy itt férjnél levő unokáját meglátogatta. A 80 éves asszonyt elvitték a bálba. Odaégett. Megá lapítottuk, hogy hol van eltemetve. Nagyon szerettük szegény nagymamát, tessék megengedni, hogy hazavigyük a holttestét. A szolgabiró — természetesen — megengedte. Sokan azt beszélték, hogy az égve menekülő emberek közül nebányan a ku takba ugrottak s odavesztek. Megvizsgálták az összes kutakat, de pem találtak hullát egyben sem. * A csendőrség részéről ma a helysziKRÄMER bútoráruháza f 5P Legjobb minőségű bútorok. KLEIN HÁM JÁNOS-UTCZAT GYAPJÚSZÖVET1 Figyelmébe ajánljuk kishivat,a nokok és iparos uraknak azvn körülményt, hogy üzletünkben egy teljes öltönyre való divatos szövet a hozzá szükséges bólésuemuekkel mar 26 korouátci kezdve kapható. Ajánlhatjuk azonkívül a legfinomabb augel szöveteket, melye’k női oostümökre is a legdivatosabbak. 9 o AHUHAZA SB AT MAE. % 9 Tajay-ntca 30. sz. telek eladó, ártekenhetni Elein és Társinél, Hóm-Jioos-n. Ä). ----------- - -------- «
