Szamos, 1910. február (42. évfolyam, 25-47. szám)
1910-02-27 / 47. szám
AUi ilHifit, HW. IMflUf RI ifi, vuariap. M. MIS , BvcMsnmuEit rainu mafiw. Előfizetési dij : Hfjjrban; 1 évrs 12 K. l/i évre 6 K.»/, évre 3 K, 1 hóra 1 K ttlékre:.. 16 ........... 8.......... 4.........150 Egy sxém *ra 4 fillár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ríkóczi-utcza 9 szóm na Telefonszere: 107. Mindennemű dijak Szatraáron, a tap kiadóhivatalában . firetendók Hirdetések : Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb 4rb»n köz.íH- telnek — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Lajiitfc mii számának főib tikkei a következők; Ki lesz a választások vezetője? — Lueger meghalt. — Méreg keverő asszony. — A mikolai csoda. A ki a menyországból jött vissza. — A szökött katona halála. — Nagy ékszerlopások. — Jusfh Gyula Szatmáron. A liliomok. Irta: Dr. Tanódy Endre. A történelemnek mondába vesző kezdete szerint a nagy Rómát kis tolvajokból alapította a farkastejen nőtt Romu'us. A városi jelleget ezek kölcsönözték a városok varosának. A tolvajok és rablók később elszaporodtak, úgy, hogy a vidékre is bőven jutott belőlük, de két és fél ezer év óta mégis csak jellegzetes marad a városi lakosság sajátosságára egy különös színezetű gyülevész nép : a csatornák szennye, amely csakis városokban található. Örömmel állapíthattuk meg a szatmári esküdtbiróság pénteki fötárgyalá- sán. hogy a mi városunk társadalmának vegyvizsgálata ezt az értékes elemet már ki tudja mutatni. Három „hivatásos“ b.törő, Üzletszerű bűntettes ült a vádiattak padján. Csak három. De a karzatok és a hallgatóságnak fenntartott hely zsuflolásig voltak megtömve olyan alakokkal, akiket még sohasem láttunk egy tömegben. Utolsó lebujok törzsvendégkara, cigánybandák kivert művészei és rongyaikkal ssak hiányosan takart utcai leányok százai tolongtak ott. Lélekzet- elfojtva lestek az eredményt, összetartva egy nagy egységes érzelem által, amilyen nagy és egységes csak a gyűlölet lenni tud. Á gyűlölet a védett társadalom és annak rendészete ellen. A bosszúnak valóságos összeesküvése morajlott végig rajtuk, mikor a sok esztendei fegyházakat a biróság kihirdette. Ez a látványosság, amely most először tárult fel ennek a városnak az életében, ijesztő volt és tanulságos. Város vagyunk, sőt a csőcselékünkből Ítélve nagy város, amiből közeli és távoli következtetéseket kell levonni. A közeli tanulság az, hogy ennek a társadalom alatti társadalomnak, talán „subtársadalom* nak lehetne nevezni, nem volna szabad telepeket engedélyezni a város kellő középén. Világvárosokban, kikötővárosokban láitam borzadálylyal és szánalommal ezreit és ezreit ezeknek az embereknek, akiken talán csak évszázadok múlva fog megkönyörülni a fejlődés örök jósága, talán esak akkor fogja őket. útjába ejteni és beleolvasztani a célszerű alkalmazkodás jótéteményeit élvező társadalomba, de azt nem láttam sehol, hogy a városok sziveibe szivárogtak volna és egyenesen oda oltották volna be szerencsétlenségük mérgeit. Ez elsősorban a rendőrhatóságon múlik, azaz, hogy nem műnk, mert állandóan igy van és marad. De sokkal gyökeresebb kérdés is, semhogy ennél a formánál maradhatna. A város vezetőségének kell sürgősen szőnyegre hoznia ezt a kérdést., arra a szőnyegre, amely, sajnos, mindig tele van, mert onnan egyetlen kérdés sem kerül le elintézetten. De arra is figyelni kell, és ez a Levél a felelős szerkesitő' után. Küldi: Dénes Sándor. Nem tudom, Bandi «imborám, hogy boldogságod utjának melyik állomásán talál rád ez a levél, de egyszer majd csak rád talál. Minél később, annál jobban szeretem. Mert szivemből, az én keserűségekben meg- aszalódott, ecetlével itatott szivemből jön ugyan ez az irás, de gondolom, hogy absolute nem érzed hiányát most annak, hogy a nászút édességeit az én znaimi uborkától kölcsönzött hangulatom rontsa. Hát megházasodtál. Nem álmodtam, hiába próbálok reménykedni, hiszen ott voltam, mikor a tisztelendő ur kérdésére kölcsönösen kijelentettétek, hogy a „Mária leányzó“ szereti az „Endre férfiút“, akar a neje lenni és viszont „Endre férfiú“ nem kevesebb akaratot táplál a lelkében a „Mária leányzó“ irányában. És most már hiába várlak estánkint a szerkesztőségben, hogy tolisercegés megszűntével az öklünkbe hajtsuk a fejeinket és keseregjünk egymásnak, panaszkodjunk, meg — tisztelem mindkettőnk férfiúi mivoltát, de hiába is tagadnék, igy volt — néha-néha könnyezzünk is. Én ugyan várhatlak és ha megunom a várakozást, kipanaszolhatom magamat az ollónak. De az lemosolyog, le biz annak mind- akét ága, mert hogy azoknak van párjuk és a pspi áldás helyett vasszöggel egymáshoz kötött két ollószárny szinte gúnyosan, lenézően, boldogan simul egymáshoz. Ülhetek itt magamnak és nézhetem a szerkesztőség üres falait. A boldog párokat ábrázoló festményeket ugyanis lelkem könnyebbségére leakasztottam a falról, ne bosz- szantsanak itt engem a boldogra festett arcukkal. Minthogy pediglen te itthagytál engem, én is itt hagylak tégad. Kündige. Elmegyek. Amint hazajösz a „nagyságim“-mal, ón megyek. Mert a toliamat azt bőrbeadtam neked, de a lelkemet meg a könymirigyeimet — azokat nem. És a toliam le is irta a házasságodról szóló napihirt, — de a lelkem, az könnyezett belé. Könnyezett, mint ahogy könnyezik a hóttóhes ember, ha mást enni lát. Fájt, mint ahogy a nyomorék embernek fáj, ha mást futni lát. Vacogott, mint a félig megfagyott ember, mikor a szomszédot melegedni látja. Hát erre nem szegődöm. Nem irigylem a boldogságodat, tudhatod, de nem bírom nézni. Ha eddig kötekedő voltam, ezután há- zsártos leszek. Ha eddig idegeskedtem, ezután őrjöngeni fogok. Ha eddig morogtam, ezután majd ordítok. Nem is ón, de a fájdalom ordít belőlem. Az a fájdalom, a mit eddig is éreztem, de a mit ezután mindig pitiszgálni, elevenen tartani fog majd egy boldog, meleg hangulatú ember látása magam mellett. Agyhuzat és monogramm hímzések a legszebb legolcsóbb kivitelben készülnek es UNGER RÓtfe Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. V«V51(5zínségn«l(, mint legolcsóbb bevásádási fgppást. Cetien a „Pannónia" szálloda mellett. — Siatmár és vidéke legnagyobb czlpőraktára. Figyelmeztetés 11 Az ©lőre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
