Szamos, 1909. október (41. évfolyam, 223-249. szám)

1909-10-24 / 243. szám

SZAMOS (1909. október 24. 243-ik.) szám. 2. nidfi’i. ' • TÁVIRATOK — Saját tudóikon klói — A fővárosi postalopás. Budapest, okt. 28 A váci utcai postalopís ügyében a rendőrség az erélyes és széles körű nyomo zás dacára sem jutott tovább a pusztf gyanúnál. A gyanú Huma Jáuos po stassolgár irányul még mindig, aki tagidja, hogy lopásban büaös lenne. A rendőrség letartóztatta. Betörés Voloscáfoan. Fiume, őst 28. Vakmerő betörés volt az éjjel Volos cában. Eddig öemeratlen tettesek betörte: az ott üdülő Keglevich grófnő villájába é összeszedtek hatezer äorouaértékű ékszer: a mit magukkal vittek. A rendőrség megállapította, hogy betörők Budapest felé vették Útjukat. Vasúti szerencsétlenség. Prága, okt 28. Az osztrák-magyar áll&mvasuttársa ság Sdezel állomásán ma délelőtt eg; befutó gyorsvonat összeütközött egy teher vonattal. Négy utas és bét vasutalkalma zott súlyosan megsebesült. Ííoaaikusuak lehetne mondani a mai hely­zetet. Saukisaoi akarja a koaliaiót föntar- iaui, a pártok tagjai, csakúgy mint vezé­reik, állandóan azt hirdetik, hogy az eddig izövetfcezau pártok további együttműkö­dése teljes lehatetlanäeg, a szerdai korona- tanácsban á'Iitólag ezt meg is non it k a királynak és most mégis azon törik a fejüket, hogyan lehetne a koalíciót együtfc- l ártani. A király azt szeretné ás miutáu az ő óhajtása minden parlamentáris és alkotmányos elvvel szembe« a legfőbb irányitó. hát keresnek agy olyan kibonta­kozási térvár, amelynek segítségével meg­tudják csinálni a fából vaskarikát. A legfélhivstalosabbau pályázatot is hirdetnek ilyen megoldási tervre. Pedig hát hiába hirdetnek ilyen nyilvános pályázatot. A függetlenségi pirt túlnyomó része szilárdan kitart programmja mellett és nem haj!andó semmiféle pakliba belemesni. Só sem lebst arról, hogy a párt «ihagyji az önálló bank álláspontját, sőt &ít a ueh&ny embert, aki titokban hajlandó Audrássyhoz ás a 67 ehhez húzni, ki is akarják zárai a pártból. A helyzetnek ebbe az alakulásába most gróf Aadrássy Gyula híveinek tábo rából egyszerre nyomatékosan belevet is azt a birs, hogy a király már nem ragasz­kodik az ál aiáuos választói joghoz hanem magelógszik oiyau reformmal, amaly a választói jogot kiszélesíti. Kspesiteii kőművesmester. Elvállal: uj- és átalakítási építmények szakszerű építését. Építési terveket és költségvetéseket jutányos árban készít. NÉMETH JÓZSEF, Eötvös-utca 5. sz. óbb részétől a dolognak eltekintve is, nr;ég mindig végzetesen közeledik az idő, amelyben kényszerűség ereiével áll be majd annak a szüségleíe, hogy gyökeres intézményekkel csiná'juk meg a köztisztaság legalább is elemi biz­tosítékait. Hogy a közegészség kívánalmából, az világos. De a jóiziésért is, mert az emberek tízezreit aklimátiziljuk a pi­szokhoz, arnikcv lakosságunknak ahoz amúgy is megvár: a veleszületett, vagy importált hajlandósága. Síerény tapasztaljaim szerint Magyarország legpiszkosabb városa vagyunk, abból a típusból, amelybe lakosságunk száma soroz. És szerény tapasztalataim szerint egy jó darabig az is maradunk. Olcsó árért — jő áru! Valódi angol um felöltő, gummi köpeny, kalap, nyak­kendő, mellény, ernyő é* bot újdonságok ; továbbá állandó nagy raktár fehérnemi, zsebkendő, é* úri harisnyából Samiyay, uri-dirat üzletében. Deák-tér. Kibontakozási tervet keresnek. Felhívás a politikai magántudósokhoz. A választói reform elejtése. Budapest, okt, 23 Hí nem volna olyan veresen komoly dolog »imák a?, őrs'ágnak a sorsa, igazán Újdonság vadászfegyverek és pisztolyokban. HÄoESÄÄChÄ ismétlő és ömölte. Velodag és Hamerlas forgó pbe olyoliban. Teljes vívó felszerelés. Párba] pisztolyok. Vadász mellények, sapka és több más teveször újdonságok érkeztek Ragályihoz, Szatmár, Deák-tér 8. szám. (Gillyén-haz.) ratlan újságra nagy elhatározás kél. — Egy hét a világ, asszony, erre már nem igen kell se ujjas, se csizma, mi a fenének pusztulna velünk az is. Én nem veszek semmit. Az asszony huzakodik még egy keve­set, de Gereben Mihály váltig kapaszkodik a keszkenő sarkába kötött pénznek más irányban’. hasznosításába, addig beszél, addig dohog, mig az asszony be­adja a derekát és betérnek egy sarki korcs­mába, a i elynek pipafüstös, pálinkagőzös ivójában nagy csomó magyar fogyasztja az áldomást. Pecsenyét rendel Mihály, mgleg, ro­pogós disznóhust, zsemlyét fogyaszt hozzá meg egy liter bort parancsol a kis kerek, teritetlen asztalra, úgy mulatnak kettesben az anyjukkal. A vásárosok, a kik szegények nem tudnak a világ közeledő végéről egy betűt sem, régen bepakolták már a sátrat, a téli ujjasok, rogyós szárú csizmák a mes­terek nagy ládájába vannak begyömö- szőlve, a csillag is feljött az égre, — Gereben Mihályék még mindig ott iszko- ráltak a korcsmában. Most már közlékenyebb lett Mihály elmagyarázta a világ végének rettenetes históriáját akadozó szavakkal a szomszéd tudni, s főként az asszonyt akarja meg­győzni. Elrévedez a szeme, szerteszójjel néz valami Írástudó ember után és hogy nyo- matékot adjon a bizonyságnak, ki is vá­laszt egy imponáló alakot, akin kókszinü egyenruha van, a fején meg veres sipka, csak éppen kard nem lóg az oldalán. Ott ücsörög a járda szólón, látszik, hogy nem túl sok a dolga. Megszólítja hát Gereben Mihály: — Ha meg nem sérteném a tekinte­tes urat, olvasná el nekünk, hogy mit mond az a veres cédula a bótajtón. A hordár kelletlenül végzi a díjtalan megbízást, de a tekintetes megszólítás kedvéért ő is kibetüzi az Írást a paraszt­nak, hogy : — Utolsó hét. Azt már ő is lusta elmagyarázni, hogy az valamiféle sorsjegy húzásának utolsó hetét jelenti, otthagyja a jó falu­siakat. De a rövid, büszke hangon adott magyarázatra megtér az asszony is. Ilyen fényes boltban csak nem szok­tak tán hazudni, de meg írás van róla, az ur is azt bizonyozta. Ezt már esak el kell hinni. Gereben Mihály agyában pedig a vá­hogy jó vóna a gőzössel bemenni, de az asszony erélyesen leinti. — Kétszer tizenöt pénzt kóstál a biléta kettőnknek. Ne kisértsd az istent, Miska, telik az időbül meg az inad ereji- tül gyalogszerre is. Dohogva, morogva ugyan, de bele­nyugszik a kellemetlenbe az ember, úgy ballagnak befelé a vasúti strekk mellett. Mire a vasúttal jövők beérnek a vá­rosba Gereben Mihály meg az élete párja már túl vannak a fröstökön is: az egy kupica pálinkán meg egy fél vereshagymán. Ott bámulják a nagy, fényes kira­katokat a piac közepén. Az egyik kirakatban nagy veres cé­dula döfi meg a Gereben bámuló szemét. Hatalmas, nagy fekete betűkkel van rányomtatva az Írás, hogy azt mondja: — Utolsó hét. Olyan nagyok a betűk, olyan öregek, hogy Gereben Mihály az ő gyatra tudá­sával is hamarosan ki tudja böngészni az értelmét. Megrántja az anyukon az ujjast, azután magyarázni kezdi az írást. Tamáskodik, hitetlenkedik az asszony. Amolyan városi fólre-beszéd lesz a csak, hogy utolsó hót. De Gereben Mihály bizonyosat akar

Next

/
Thumbnails
Contents