Szamos, 1909. augusztus (41. évfolyam, 173-197. szám)

1909-08-14 / 184. szám

XLI. évfelyam. Szatmár, 1909. augusztus hó 14., szombat. / 184. szám. Előfizetési dij: Helyben: 1 évre 12 K, ‘/j évre 6 K, 1U évre 3 K, 1 hóra 1 K Vicékre:„ 16 „ „ „8 ............. 4...........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl­téinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. .s "‘J Lapunk mai számának főbb cikkei a kivetkeződ Szenzációs fordulat a fiumei bank­rablás ügyében. — A rablók egyike levelet irt, sót pénzt küldött. — Krimniczky vallott. — A senki gyermeke. ílhirlapirók. (Y. L) Mégis csak nagyhatalom va­gyunk mi, mikor olvassuk, hogy Cieman- ceau egy bottal ott hagyta miniszterelnöki szókét s elmegy vissza újságírónak, — ez jól esik mindazoknak, akik hírlapírói tol­lal keresik kenyerüket, — de mikor Zivatar Jakab kiadja magát Abbáziában chefre- dakteurnak, journalistnek, mitarbeiternek, — ez olyanféle érzés, mint mikor valaki a tyúkszemünkre, a fájósra tapos. Pedig Abbáziában ez idő szerint huszonhárom ilyen sötét Chefredakteur nyaral. Huszon­három ur vallotta a bejelentő lapján, hogy ö a közvélemény munkása és kenyere hirlapirás. Miért ? Elsősorban is a zene, a gyógydij elengedése, ingyen fürdő és ha­sonló apró kedvezmények miatt; másod­sorban bizonnyal a lakás és élelmezés olcsóbbá tétele érdekében történtek bizal­mas tárgyalások. De ki az ördög törődik ezekkel az apró panamákkal, ha csak ez járna a nyomukban ? Hanem a nyomukba jár más is. Ezekf a pseudótollászok, ezek a Zivatar Jakabok és Homály Andorok e mellett még rettenetes mód zajosak és hangosak. A Srand velük és tapintatlan­Megtérés. Irta: Dénes Sándor. A cella közepén a menyezetről villany lámpa fehér fénye világítja be a szobát. A fogház tiszta, rendes cellájában a halál szárnya suhog rejtelmes csöndben. Az elitéit lecsüggesztett fővel ül a sár­gára festett széken. Sápadt, simára borot­vált arcából kiállanak a pofacsontok, beesett két szemét hatalmas karikák veszik körül. Dacos, elszánt kinézését a daróc ruha csak riasztóbbá teszi. A fogház levegője, a rab­ság, a halálos Ítélet testileg megviselték a rablógyilkost, de lelke nem tört meg. Cini­kusan, elszántan néz a pár óra múlva be­következendő halál szemébe. Kivülről a fegyveres őr csoszogása ugyha1 latszik, mintha a halál huzgálná maga után fáradt lábait. Az elitélttel szemben ül a pap. Meggyőző, rábeszélő szavai kísérteti­esen hangzanak a halálos csöndben. Az elitéit rá sem hederit a kenetteljes, istenes beszédre. t Csak néha néha legyint a kezével, alig- alig ejt ki egy dacos szót. ságaikkal van tele És mindezeket elkö­vetik nem tiszta polgári foglalkozási águk, a kereskedelmi utazók rovására, hanem a hirlapirókéra, akik közül az ál- és revol- verhirlapirók amúgy is felette keve (hitet­ték a tekintélyt. És itt kezdődik az a komoly föladat, hogy a sajtó e viszsásságot el ne hallgassa. Valamely hírlapi testület elé kell vinni e lehetetlen dolgot. A nagyobb fürdőhelyek látogatólapjaiból meg lehet állapítani, hogy mindenütt megtermett, s őt dudvaszerüen tény ész az — álhirlapiró és meg lehet ál­lapítani azt is, hogy a hivatásos hirlapiró, ha betegsége fürdőre kényszeríti kény­telen elhallgatni a foglalkozását — az ál- hírlapírók miatt, akik itt ott vagy egy emberöltőre kompromitálták a hírlapírói tollat. Nem egészen kari érdek, hogy a hir­lapirás lerázza ezeket a kullancsokat. Mi­csoda erő, erkölcsi erő az, melynek mun- káskontigenseit úgy ismerik, hogy kisebb- nagyobb szédelgők ? Lehetetlen, hogy a hírlapírói toll erkölcsi téren nemes köte- mes kötelességeit segítse, ha minden ember előtt egy-két figura már előre kompromi- tált minden sajtóvélemónyt. G-arai Manók mellett a manócskákat is észre kell ven­nünk, akik gombamód elszaporodtak. Fiú­méban két évig rettegte tollát az ottani társasélet egy olasz banditának, akit hót éve közöztek és azon a napon, mikor el­fogták a hanyatló erkölcsökről irt. Az illető Velencében többszörös sikkasztó volt. Mig Fiúméban garázdálkodott, volt ott. nemze­tiségi kérdés, közéleti izgalom. És az er- kölcsisóg ostorát az a hírhedt férfiú suhogtatta. — Az ur kegyelme végtelen, fiam, büntet, sújt ostorával, de ez a szenvedés múlandó, a megtórőnek irgalmaz az örök életben. — Eh, ebben az életben kell nekem az izgalom 1 — Minden életnek boldog a kezdete és szomorú a vége. De a szenvedés megér- demlett bűneink büntetése, mellyel az Ur igazságát kiérdemeljük. Az elitéit rá sem néz az ájtatos be­szédű papra, aki buzgón folytatja a térítést. — A fájdalom, a szenvedés olvasztó kemencéjében megtisztul a lélek minden salaktól s lerázza magáról a múlandóság porát, a földi silányságot. A megtérő lélek kiengesztelheti azt, amit a gyarló és erőtlen test elkövet. Az elitéltnek felcsillannak beesett szemei, öklével az asztalra vág, eltorzult arcát pirosra festi a gonosz düh. — A pénzem 1 Érti ? A pénzem kell I Az a bűnös, de jó pénz, a miért öltem, a miért gyilkoltam! A miért reggel felkötnek 1 Amit a másik rabló elvitt, aminek élvezi az örömét. Nem kell a lelki üdvösség, nekem a pénz kell! Aki ok nélkül ami nem is értékes titulusunkat bitorolja, az már gyanús. Miért teszi ? Az álhirlapiró jól tudja érté­kesíteni a címet. Neki nincs tolla, melyet szentnek tartana, neki csak jogcíme van, mely apró, meg nagyobb manóskodásra vezet. Kétségkívül a közönség is hibás abban, hogy azonnal rendőrért nem szalad, midőn Manó a korbácsával pénzt zsarolni akar, de mi is, újságírók hibásak vagyunk abban, hogy testületileg nem szervezke­dünk s e veszedelmes zsarolókat és apró kellemetlen kullancsokat le nem rázzuk. A nyári chefredakteurok, mitarbeite- rek és journalistek csak apró kullancsok. De nagyon a testünkbe kapaszkodnak és nagyon kellemetlenek. Ha sokat okoskod­nak kihúzzuk őket és megfürösztjük őket a dicsőség vizében. Vagy képlet nélkül, összeállítjuk a nyári szédelgők névsorát. Ez is alkalmas önvédelem volna a kullan­csok ellen. A tanácsból. A kivándorlás korlátozása. A kivándorlás korlátozásáról szóló törvény szeptember hó elsején lép életbe. A törvény hatálya azonban kiterjed azokra is, akik útlevelüket a törvény életbelépése előtt kapták. Ennélfogva a korábban vál­tott útlevélre hatósági záradék vezetendő, mely szerint a törvényben foglalt korlá­tozási esetek egyike sem forog fenn. A tanács a rendelet kihirdetésével kapitányi ■ hivatalt bízta meg. — A bünnelszerzett jószágtól eltávo- litódik a hit áldása fiam. Megtévelyedett bűntársad megszökött ugyan a földi igazság keze elől, de az Ur Isten haragja utoléri őt is. Az pedig szánd meg, bánjad bűnödet. Gyötrelmeidet, kínos sóhajaidat, fájdalmad mélységeit ajánld fel az Urnák számlalan vétkedért, mellyel könyörületes szivét meg- szomoritottad. Ha megtérsz, a Mindenható országába fogadja elköltözött lelked. Bánd meg, fiam, a te bűnöd s meg leszen neked bocsátva. A rablógyilkos felveti dacos fejét. Ter­hére van az ájtatos beszéd. Vadon dacosan vágja oda a szót a pap felé: — Bánom hát, hogyne bánnám . . . A lelki atyának öröm ül az arcára, kap az elitéit szaván: — ... Es megleszen bocsájtva néked. Őszintén bánod, a mit tettél . . . — Igenis bánom, mondja, ordítja a gyilkos, bánom, hogy a rablott pénzt a tár­samra bíztam, aki megszökött vele. És csontos kezével nagyot vág a festett asztalra. Bútor vásárlók szives figyelmébe ajánlom Kazvnczy-utea 6. szám alatt levő dús választékkal felszerelt butorraktáramal, hol teljes háló szoba, ebédló és salon berende­zések a legjutányosabb árban kaphatók. Tisztelettel ,\ Goldstein Ábrahám — bútorkereskedő. -----­I

Next

/
Thumbnails
Contents