Szamos, 1909. július (41. évfolyam, 146-172. szám)
1909-07-15 / 158. szám
FÜCCETIiKM POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési dij : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hirdetések: Helyben: 1 évre 12 K, ‘/j évre 6 K. 1U évre3 K, 1 hóra 1 K Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közölVidékre:,, „ 16 „ „ „ 8 „ „ 4„ „ Egy szám ára 4 fillér. .. 1'50 Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Lapunk mai szäntänak főbb cikkei a kivetkezik: Egybehívják az országgyűlést. — A trónörökös Budapesten. — Miha- lovics százados szabadlábon. — Vagdalkózó őrmester. — Magyarosítás pofonokkal. — Egy idős urínő halála. Egybehívják az országgyűlést. A miniszterek nyugodalmát megriasztják. Átmeneti izgalom készül. A függetlenségi párt sürgősen összehivatja a képviselőházat, hogy a kabinetet, mely a nyugalomra még be sem rendezgetett, elégtételszerzésre riaszsza a magyar nemzetet a Romániában ért súlyos sérelemért. Előre megmondjuk, hogy a kormány minő állást foglal majd el e kérdésben pipaszó mellett, de rendületlenül. Ki ^ogja jelenteni, hogy Románia példás hűséggel és mozdulatlanul leste a bosnyák annexió nyomán támadt kavarodásból ráváró hasznot. Ki fogja jelenteni, hogy a zászlósértésről sem a román király, sem a román trónörökös mitsem tudtak. Hogy éretlen diákcsiny volt az egész. Hogy a megcsufolt zászló csak jelző-zászló volt s mert a zöld szint rajta elmosta az eső: tulajdonképpen nem is volt magyar nemzeti zászló. S végül, hogy egyáltalán nem is volt olyan ház, amelyen magyar zászló lobogott volna. E hivatalos tényferditéssel szemben mi szavuk lehet a szemtanuknak ? A két monarchia barátságára most nyomták rá a friss pecsétet, miért leheljünk rá gyűlölettel, hogy esetleg olvadásnak erjesszük. Erősek vagyunk úgyis. Lám, Apponyi, aki a zászló- civakodást nem is sejtette, zord rendelettel csap le magyar román tanulóifjúságra, akiket ösztöndíjjal Romániába csábítgatnak nyári kurzusra. Bukarestben tanítják a románok igaz történetét s nem Magyarországon, ahol a román ifjú elfelejtheti még azt is, hogy tulajdonképpen mennyit nyöszörög ő Magyarországon s ahol nincsen alkalma szemléltető oktatással látnia a kultur- pogromokat. Nagyon jó ez a rendelet. Gyengeségünknek, félszeg intézkedéseinknek elsőrendű bizonyítványa. Amelyből megszülethetnek újabb rendeletek, bizonyságai Apponyi rendíthetetlen magyarságának. Holott a romániai pofonsportot rég meg lehetett volna előzni radikális lépéssel: az iskolák kiméletletlen államosításával elejébe fogva a közigazgatás államosítását. Tessék hát sürgősen egybehívni az országgyűlést. Ne a zászlósértés miatt. Hanem ott nyomban terjesszék be és tárgyalják le a törvényjavaslatot az oktatás államosításáról. Akar ön szép lenni ? Úgy használja a Gerber-féle Ibolyka arc-krémet, amely minden eddig hirdetett krémet felülmúl. Kitűnő és elismert szer az arc szépítésére. Egy próba adag 1 korona. — Kapható Szinérváralján Gerber Béla gyógyszertárában, vagy raktáron Szabó Géza csemege-üzletében Szatmá- ron. Felhivom figyelmét a Spermacet-tej készitményemre is. TÁVIRATOK — Saját tudósítónktól. — A trónörökös Budapesten. Budapest, julius 14. Fereocz Ferdinánd trónörökös Sina- jából jövet feleségével átutazott Budapesten. Az udvvari vonat egy óra húsz perckor érkezett meg a pályaudvarra, ahonnan a trónörökös pár kétfogatu bérkocsin sétakocsizást tett, majd nehány üzletben bevásárlást tett. A pályaudvarra visszatérve a trónörökös megelégedését Mesék Idusról. Irta: Outtrik. I. Bemutatás. És a nagy örömben csak éppen egy lény járt rosszul. Az a lény, mely ló volt és azért kellett bevonni a szép történet keretébe, hogy általa a lovászmester lovász- mesterkedhessék. Tulajdonképpen az ő kezei szövik az egész regény sorsának fonalait s modhatnám, hogy ő okozza a párok gyönyörűséges boldogságát. Búsuljon rajta, elég nagy a feje! És mégis, a szerenosétlenről végzetesen megfeledkezett úgy az iránta nagy hálára kötelezett regényíró, mint közvetve a trónörökös. Mig eddig minden nap dicsé- retremóltó pontosságai eteté és itatá még szeretett lovát, addig most, ahogy az igazságos Isten úgy felvette a dolgát, hálátlanul feléje se nézett. Én legalább erre nézve semmi nyomot sem találtam a regényben. Meglehet, bár fáj szivem ezt feltételezni, de mondom, meglehet, hogy a nemesnek hitt férfiú teljesen megfeledkezett róla és ő talán, csalatkozva e földi hiúságokban, jobblétre — éhenhalt. És ez a nemesnek hitt lovász jellemének, igen sötét árnyoldala, a semmivel sem menthető há- ládatlanság. Hagyjuk e szomorú megismerést! . . . Ah, és egészen lenn, ama körökben, melyeken nagyon gyanúsan érzik az isteni demokráczia illata, ott van a szivében sajgó, trageodikus utazó, a sasorru, rideg, oipő- kenöcsben és egyebekben bolygó zsidó, ennek lánya, Judith, vagy Ruth, mágnás, a parasztlegény meg a költő. A zöldzsalus ablak, a végzetesen zörgő kard, a poetikus kanászkalap és a zengzetes szerelmes versek, melyeknek sorait olvasván, Judith keble esetleg hevesen piheg. És újra oh ... oh ... oh! . . . Mindez azonban csak titokban mondódott. Idusnak nem szabad tudnia, hogy én őt a szentimentális oldaláról nézve is megismertettem, Idusról talán azt hiszik, hogy ő effélékkel törődik ? Na hát, nagyon rosszul hiszik, mert Idus már nagylány és nem szereti a sok beszédet és az émelygős érzelmeskedést ! Hát tudják meg, hogy már rég volt az, mikor Idus még elpirult. Mit akarnak még ezenkívül ?! Pszt ... a papa se hallja, a mama se hallja és úgy megsúgom . . . Idus erélyesen félbeszakítja mondó- kámat: — Na ... 1 ki fél ? kimondhatja bátran! Azt hiszi, hogy bánom, ha apa vagy mama megtudja ? Egy cseppet se! De egy cseppet se ! Azt teszem, amit akarok ! Na hát ! Tessék tehát erősen szájat tátani és tessék megtudni, hogy Idus olvassa, egész
