Szamos, 1909. július (41. évfolyam, 146-172. szám)

1909-07-01 / 146. szám

146. szám, (1309, július 1.) S Z A MOS 3-ik oldal. Mikor pedig ezt ekkora merészséggel kimondom, utalok arra a szárnyra kólt hírre, mintha Róth Albert kiszabadulása után — tehát egy bizonytalan terminus bekövetkeztével —■ sajtópört indítana majd mindazon újságok ellen, amelyek segítet­tek nevének meghuroolásában. Nem tudom, igaz-e ez a hir, nem kutattam, honnan indult ki ez a fáma, de mikor ezt hallottam, nyomban a saját tudósítói bőrömre gondoltam. Számot vetettem tehát magammal, megfontolván ennek az esetleges hosszú- lejáratkor indítandó sajtópörnek a követ­kezményeit. S eme megfontolás, emberi és bün­tetőjogi mérlegelés után mertem leírni ismételten a fennti sorokat, hogy t. i. a gyanú ezidőszerint teljes súlyával neheze­dik Róth Albertre. Róth Albert ugyanis ez idő szerint le­tartóztatásban van a nyíregyházai kir. törvényszék fogházában. Törvényttudó, paragrafusokkal dol­gozó értelmes ember rendelte el a letar­tóztatását és egy birából álló vádíauács hagyta jóvá az előzetes letartóztatást el­rendelő vizsgálóbírói végzést, miután meg­hallgatták Róth Albertnek és védőjének bizonyára körültekintéssel, nagy alaposság­gal előterjesztett védelmét is. Már pedig ezek a törvényttudó urak bizonyára tudják, hogy teljesen ártatlan embert illetve olyat, akihez a gyanú hozzá nem férhet, letartóztatni nem szabad. Mindaddig tehát, mig bírósági aktá­ban a „gyilkosság bűntettével gyanúsított, vagy terhelt“ előnóvvel szerepel a Róth Albert neve, én teljes joggal Írhatom a cikkeim fölé azt a szenzációs címet, hogy „hitvesgyilkossággal gyanúsított, vagy vádolt földbirtokos.“ Soha sem Írtam róla, hogy gyilkos, hogy ö követte el a bűncselekményt és nem is fogom mindaddig, mig ezt birói ítélet róla meg nem állapítja. Ennyivel tartozom az újságírói becsü­letemnek, no meg a saját bőrömnek. Ez a büntetőjogi ré^ze az ügynek. A másik része az a vád, amelyet társadalmilag és legújabban a Pesti Napló és Budapesti Hírlap utján emelnek mind­azok ellen, akik nem hajlandók Róth Albert ártatlanságára, gentleman voltára, a szörnyű vád alaptalanságára az oltár előtt megesküdni. Én pedig nem merek. Ha még olyan komoly lapok Írják is, mint a fenntneve- zettek és ha azok betűit még olyan ben- fentes, a Róth osaládhoz közel álló emberek irányítják is, mint a cikk aiá nem írottak. Nem esküszöm pedig főként azért, mert mindannak, amit a nevezett cikkek felhoznak, szavahihető emberektől hallot­tam az ellenkezőjét. Olyan emberektől, akik ott éltek a Róthék közelében s akik velem együtt teljességgel érdektelenek a Weisz és Róth család szomorú harcában* Annyi bizonyos, hogy a vád élő, eleven, beszélni tudó (csak egy egy beszélni nem akaró) bizonyítékkal dolgozik. A védelem már más térre lép. Odaáll a szegény, szerencsétlen, ártat­lan asszony megbolygatott sírja mellé és az elmúlás birodalmába irányítja rut rá­galmait. A vád meghurcolja — igaz — az élő, védekezni tudó, alaposan gyanúsított férjet, a védelem azon a nyomdokon halad, ame­lyet Roth Albert még a szegény asszony életében megkezdett: üti, veri, korbácsolja az elhunyt emlékét. Hiszen & halott szeme immáron le van csukva, száját némává tette a belé öntött karbolsav, ö nem védekezik, nem beszél többé. De beszélnek az élők, az eleven szem és fültanuk, akik |rut, becstelen rágalom­nak minősítik miudazt, amit a két lap utján egy sirdombra szórnak Róthék. Azt mondja például a cikk : „Az asszony hihetetlenül nagyralátó volt, e mellett hisztériás beteg s valósággal lenézte az urát, az egyszerű falusi gazdál­kodót.“ Hogy Róth Albertué uemvolt hiszté­riás, ezt már megírtuk. Tanú rá az orvos, aki a haláleset előtti estén megvizsgálta s aki ezt a bajba került Róth Albert apjá­nak kérdezősködésére ki is jelentette. Külömben is általánosan tudott dolog, hogy a hisztéria olyan fiatal nőnél, mint az elhunyt volt, nem szokott előfordulni. Hogy milyen »„egyszerű, falusi“ gaz­dálkodó volt a derék férj, arra nézve csak citálom szavahihető, intelligens lövőpetrii urak véleményét, — ezért is állom a sajtó­pört — akik pökhendi, hencegő, összefér­hetetlen embernek ösmerték s akik e miatt nem is érintkeztek vele. „Az asszony hazament szüleihez, de otthon is pokol lehetett az élete, mert bűnbánó szívvel tért vissza férjéhez, aki megbocsátott neki.“ A lövőpetrii ev. ref. lelkész, szava­hihető, intelligens, magyar, úri ember mesélte nekem többek jelenlétében, hogy a jólelkü, a könnyen megbocsájtó Róth Albert korbácesal verte,kergette az udvaron, kerten át az ő szeretett nejét, aki kény­telen volt idegen házban tölteni az éjszakát férje gyöngédsége miatt. Azt pedig alig hiszem, hogy Weisz Irinának özvegy édes anyjával, vagy test­vérei körében ennél pokolibb lett volna az élete s nagyon vágyott volna vissza a lövőpetrii menyórszágba, ahol Róth Albert volt az angyal, „A halotton sem látszott semmi nyema a maró savnak, amelyről tudjuk, hogy a szaga is oly tűrhetetlen, hogy erőszakkal lehetetlen bárkivel is megitatni. De a falusi javasasszonyok patikájából a karbol­sav sem hiányzik s akit a hiúsága hajt, talán meg is is3za, ha, gyógyulással biz­tatják.“ Tessék, Róthék megtalálták már a karbolsav eredetét, amelyet — tessék jól figyelni a következetességre : — tűrhetet­len szaga ;miatt lehetetlen erőszakkal is megitatni valakivel, de a javasasszony tanácsára a gyönge asszony úgy issza, mint a limonádét. Azt mondják az ahoz értők,i| hogy öngyilkosság esetén a szájon is lett volna pörk, ha pedig nem volt, ez a mellett szél, hogy erőszakkal, hirtelen lett leöntve a gégén. Különben elő csak azzal a javasasz- szonynyal és főként a karbolosüveggel, mindjárt lesz bizonyitéb. És végül az a bizonyos házassági szerződés, majd az ezt megváltoztató köz­jegyzői okirat. A „szerelmes vőlegény“ mellé ismét csak a korbácsot hívom fel tanuságtételre és azt a panaszt, amelyet Weisz Irma élete utolsó estéjén mondott be az orvos­nak s amely legfeljebb a plátói szerelem mellett bizonyít. Hogy pedig közös elhatározással vál­toztatták meg a szerződést, arra ismét ott van a nyíregyházai kir. közjegyző, aki elmondta, hogy a szerencsétlen asszony több Ízben keservesen sírva kérte: semmi­sítse meg az okiratot, amelyet ö csak férje brutális erőszakosságának hatása alatt irt alá. Midőn pedig mindezeket megírtam, sietek kijelenteni, hogy nem érzem magam hivatottnak arra, hogy én a Weisz csalá­dot a sajtóban képviseljem, erre sem meg­bízást nem kaptam, sem fel nem kértek. De megtettem azért, mert a fentie­ket tudva, fellázadt bennem a vér, mikor azt láttam, hogy vannak, akik az életben mártírrá korbácsolt, szeretetet nem élvező szerencsétlen assszony ^emlékén folytatják a kegyetlen, durva korbácsolást. Megtettem tisztáu, pusztán jóérzésből. (I) Eljegyzés. Borús Ferenc. juuius hó 29-én eljegyezte Lit.eráty Ilonkát, Szat- máron. Halálozás. Lengyel Miksát, a vasúti indóház vendéglősét súlyos csapás érte, neje, Fodor Sarolta élete 49-ik óvében, hosszas szenvedés útin tegnap reggel meg­halt. Temetése ma délután fél 4 órakor lesz az izr. vallás szerint. A Széchenyi-társulat közgyűlése. A Szatmárvármegyei Széchenyi-társuiat a tegnap délelőtt tartotta csekóiy érdeklődés mellett évi rendes közgyűlését a városháza kistermében. Az elnöki szakét dr. Falussy Árpád főispán töltötte be, aki a Társulat, múlt évi működését vázolta megnyitójában. Különösen kiemelte, hogy a Társulat minő nagyszabású ünnepséget rendezett az el- múlt év őszén mely néh. gr. Károlyi Ist­ván volt diszelnök emlékezetének szólott, A jelentés szerint a Társulat a múlt év­ben 60000 korona összeget áldozott gyer- mekmenhelyek, óvodák és különböző ju­talmazásokra. Megemlékezett a jelentés dr. Boromisza Tibor püspök, mint disz­elnök adományáról. László napja. Junius 27-én este tar­totta névestéjót Péchy László a máv. szat­mári állomásának közszeretetben álló fő­nöke. A néveste az állomási restauráció­ban volt megtartva s resztvettek azon az állomás tisztikarán kívül számosán a fő­nök jóbarátai és ömerőseí is, akik lelkes ovációban részesítették Péchy Lászlót. A baráti összejövetelnek ,a késő esti órák vetettek véget. Érettségizett ifjak alapítványa. A ref. főgimn. jelen évben érettségizett ifjai egy 200 koronás alapítványt tettek 8 éven át tanító tanáruk, Bagothai Sámuel nevére, mely tőke kamatát évenkint vizsgái díjul kiadják. Szolgáljon a hálának, elismerés nek és ragaszkodásnak ezen szép megnyi latkozása példa gyanánt. Pénztárvizsgálat. A városi közpénz- tárt tegnap délután Dr. Vajay Karolj' polgármester Dr. Antal Sándor tiszti főügyész, Novák Lajos jfőszámvevő, dr. Pirkler Ernő aljegyző, Kótai Lajos és Szentiványi Károly bizottsági tagok köz- benjöttével megvizsgálta, mely alkalommal mindent a szokásos rendben talált. Börtönvizsgálat. A szatmári kir. tör­vényszék fogházában tegnap Kőrösmezei Antal főjegyző elnöklete alatt börtönvizs­gálat volt, melyen résztvettek : dr. Jéger Kálmán városi tiszti főorvos, Tauódy Már­ton, dr. Pirkler Ernő, dr. Fabó Zoltán kir. ügj'ész. A foglyok száma 83. A meg jelentek a tapasztalt rend és tisztasággal meg voltak elégedve. Uj postapalota Nagybányán. A vá­rosi mérnöki hivatal által tervezett és épített postapalotát, mely Ízlésesnek nem nagyon mondható, jun. 24-ón kellett volna átvenni, de némely műszaki hiány miatt az átvétel még nem történhetett meg. Vasutasok nyári mulatsága. A „Vasutas szövetség“ által julius 11-én ren­dezendő nagy népünnepéllyel és cabaret- tel egybekötött táncmulatságára serényen folynak az előkészületek s már most is óriási érdeklődés nyilvánul meg a közön­ség körében a nemes célt szolgáló nap iránt. Hisszük is, hogy derék vasutasaink buzgó fáradsága nem marad siker nélkül. Az ünnepély részletes programmja a na­pokban jelenik meg, Rejtélyes haláleset Még a múlt, héten eltűnt Gyűrtelek községből K. Nagy György 78 éves gazdaember. Keresték mindenfelé, de nem tudtak ráakadni, Teg­nap előtt, hat nappal eltűnése után végre megtalálták a holttestét, amelyet Tunyog - nál fogtak ki a Szamosból. Bár a faluban öngyilkosságról beszélnek, aminek okát ugyan senki sem sejti, a csendörség eré­lyes nyomozást indított, hogy kiderítse, miképen került az öreg ember holtteste a folyóba.

Next

/
Thumbnails
Contents