Szamos, 1909. július (41. évfolyam, 146-172. szám)
1909-07-01 / 146. szám
146. szám, (1309, július 1.) S Z A MOS 3-ik oldal. Mikor pedig ezt ekkora merészséggel kimondom, utalok arra a szárnyra kólt hírre, mintha Róth Albert kiszabadulása után — tehát egy bizonytalan terminus bekövetkeztével —■ sajtópört indítana majd mindazon újságok ellen, amelyek segítettek nevének meghuroolásában. Nem tudom, igaz-e ez a hir, nem kutattam, honnan indult ki ez a fáma, de mikor ezt hallottam, nyomban a saját tudósítói bőrömre gondoltam. Számot vetettem tehát magammal, megfontolván ennek az esetleges hosszú- lejáratkor indítandó sajtópörnek a következményeit. S eme megfontolás, emberi és büntetőjogi mérlegelés után mertem leírni ismételten a fennti sorokat, hogy t. i. a gyanú ezidőszerint teljes súlyával nehezedik Róth Albertre. Róth Albert ugyanis ez idő szerint letartóztatásban van a nyíregyházai kir. törvényszék fogházában. Törvényttudó, paragrafusokkal dolgozó értelmes ember rendelte el a letartóztatását és egy birából álló vádíauács hagyta jóvá az előzetes letartóztatást elrendelő vizsgálóbírói végzést, miután meghallgatták Róth Albertnek és védőjének bizonyára körültekintéssel, nagy alapossággal előterjesztett védelmét is. Már pedig ezek a törvényttudó urak bizonyára tudják, hogy teljesen ártatlan embert illetve olyat, akihez a gyanú hozzá nem férhet, letartóztatni nem szabad. Mindaddig tehát, mig bírósági aktában a „gyilkosság bűntettével gyanúsított, vagy terhelt“ előnóvvel szerepel a Róth Albert neve, én teljes joggal Írhatom a cikkeim fölé azt a szenzációs címet, hogy „hitvesgyilkossággal gyanúsított, vagy vádolt földbirtokos.“ Soha sem Írtam róla, hogy gyilkos, hogy ö követte el a bűncselekményt és nem is fogom mindaddig, mig ezt birói ítélet róla meg nem állapítja. Ennyivel tartozom az újságírói becsületemnek, no meg a saját bőrömnek. Ez a büntetőjogi ré^ze az ügynek. A másik része az a vád, amelyet társadalmilag és legújabban a Pesti Napló és Budapesti Hírlap utján emelnek mindazok ellen, akik nem hajlandók Róth Albert ártatlanságára, gentleman voltára, a szörnyű vád alaptalanságára az oltár előtt megesküdni. Én pedig nem merek. Ha még olyan komoly lapok Írják is, mint a fenntneve- zettek és ha azok betűit még olyan ben- fentes, a Róth osaládhoz közel álló emberek irányítják is, mint a cikk aiá nem írottak. Nem esküszöm pedig főként azért, mert mindannak, amit a nevezett cikkek felhoznak, szavahihető emberektől hallottam az ellenkezőjét. Olyan emberektől, akik ott éltek a Róthék közelében s akik velem együtt teljességgel érdektelenek a Weisz és Róth család szomorú harcában* Annyi bizonyos, hogy a vád élő, eleven, beszélni tudó (csak egy egy beszélni nem akaró) bizonyítékkal dolgozik. A védelem már más térre lép. Odaáll a szegény, szerencsétlen, ártatlan asszony megbolygatott sírja mellé és az elmúlás birodalmába irányítja rut rágalmait. A vád meghurcolja — igaz — az élő, védekezni tudó, alaposan gyanúsított férjet, a védelem azon a nyomdokon halad, amelyet Roth Albert még a szegény asszony életében megkezdett: üti, veri, korbácsolja az elhunyt emlékét. Hiszen & halott szeme immáron le van csukva, száját némává tette a belé öntött karbolsav, ö nem védekezik, nem beszél többé. De beszélnek az élők, az eleven szem és fültanuk, akik |rut, becstelen rágalomnak minősítik miudazt, amit a két lap utján egy sirdombra szórnak Róthék. Azt mondja például a cikk : „Az asszony hihetetlenül nagyralátó volt, e mellett hisztériás beteg s valósággal lenézte az urát, az egyszerű falusi gazdálkodót.“ Hogy Róth Albertué uemvolt hisztériás, ezt már megírtuk. Tanú rá az orvos, aki a haláleset előtti estén megvizsgálta s aki ezt a bajba került Róth Albert apjának kérdezősködésére ki is jelentette. Külömben is általánosan tudott dolog, hogy a hisztéria olyan fiatal nőnél, mint az elhunyt volt, nem szokott előfordulni. Hogy milyen »„egyszerű, falusi“ gazdálkodó volt a derék férj, arra nézve csak citálom szavahihető, intelligens lövőpetrii urak véleményét, — ezért is állom a sajtópört — akik pökhendi, hencegő, összeférhetetlen embernek ösmerték s akik e miatt nem is érintkeztek vele. „Az asszony hazament szüleihez, de otthon is pokol lehetett az élete, mert bűnbánó szívvel tért vissza férjéhez, aki megbocsátott neki.“ A lövőpetrii ev. ref. lelkész, szavahihető, intelligens, magyar, úri ember mesélte nekem többek jelenlétében, hogy a jólelkü, a könnyen megbocsájtó Róth Albert korbácesal verte,kergette az udvaron, kerten át az ő szeretett nejét, aki kénytelen volt idegen házban tölteni az éjszakát férje gyöngédsége miatt. Azt pedig alig hiszem, hogy Weisz Irinának özvegy édes anyjával, vagy testvérei körében ennél pokolibb lett volna az élete s nagyon vágyott volna vissza a lövőpetrii menyórszágba, ahol Róth Albert volt az angyal, „A halotton sem látszott semmi nyema a maró savnak, amelyről tudjuk, hogy a szaga is oly tűrhetetlen, hogy erőszakkal lehetetlen bárkivel is megitatni. De a falusi javasasszonyok patikájából a karbolsav sem hiányzik s akit a hiúsága hajt, talán meg is is3za, ha, gyógyulással biztatják.“ Tessék, Róthék megtalálták már a karbolsav eredetét, amelyet — tessék jól figyelni a következetességre : — tűrhetetlen szaga ;miatt lehetetlen erőszakkal is megitatni valakivel, de a javasasszony tanácsára a gyönge asszony úgy issza, mint a limonádét. Azt mondják az ahoz értők,i| hogy öngyilkosság esetén a szájon is lett volna pörk, ha pedig nem volt, ez a mellett szél, hogy erőszakkal, hirtelen lett leöntve a gégén. Különben elő csak azzal a javasasz- szonynyal és főként a karbolosüveggel, mindjárt lesz bizonyitéb. És végül az a bizonyos házassági szerződés, majd az ezt megváltoztató közjegyzői okirat. A „szerelmes vőlegény“ mellé ismét csak a korbácsot hívom fel tanuságtételre és azt a panaszt, amelyet Weisz Irma élete utolsó estéjén mondott be az orvosnak s amely legfeljebb a plátói szerelem mellett bizonyít. Hogy pedig közös elhatározással változtatták meg a szerződést, arra ismét ott van a nyíregyházai kir. közjegyző, aki elmondta, hogy a szerencsétlen asszony több Ízben keservesen sírva kérte: semmisítse meg az okiratot, amelyet ö csak férje brutális erőszakosságának hatása alatt irt alá. Midőn pedig mindezeket megírtam, sietek kijelenteni, hogy nem érzem magam hivatottnak arra, hogy én a Weisz családot a sajtóban képviseljem, erre sem megbízást nem kaptam, sem fel nem kértek. De megtettem azért, mert a fentieket tudva, fellázadt bennem a vér, mikor azt láttam, hogy vannak, akik az életben mártírrá korbácsolt, szeretetet nem élvező szerencsétlen assszony ^emlékén folytatják a kegyetlen, durva korbácsolást. Megtettem tisztáu, pusztán jóérzésből. (I) Eljegyzés. Borús Ferenc. juuius hó 29-én eljegyezte Lit.eráty Ilonkát, Szat- máron. Halálozás. Lengyel Miksát, a vasúti indóház vendéglősét súlyos csapás érte, neje, Fodor Sarolta élete 49-ik óvében, hosszas szenvedés útin tegnap reggel meghalt. Temetése ma délután fél 4 órakor lesz az izr. vallás szerint. A Széchenyi-társulat közgyűlése. A Szatmárvármegyei Széchenyi-társuiat a tegnap délelőtt tartotta csekóiy érdeklődés mellett évi rendes közgyűlését a városháza kistermében. Az elnöki szakét dr. Falussy Árpád főispán töltötte be, aki a Társulat, múlt évi működését vázolta megnyitójában. Különösen kiemelte, hogy a Társulat minő nagyszabású ünnepséget rendezett az el- múlt év őszén mely néh. gr. Károlyi István volt diszelnök emlékezetének szólott, A jelentés szerint a Társulat a múlt évben 60000 korona összeget áldozott gyer- mekmenhelyek, óvodák és különböző jutalmazásokra. Megemlékezett a jelentés dr. Boromisza Tibor püspök, mint diszelnök adományáról. László napja. Junius 27-én este tartotta névestéjót Péchy László a máv. szatmári állomásának közszeretetben álló főnöke. A néveste az állomási restaurációban volt megtartva s resztvettek azon az állomás tisztikarán kívül számosán a főnök jóbarátai és ömerőseí is, akik lelkes ovációban részesítették Péchy Lászlót. A baráti összejövetelnek ,a késő esti órák vetettek véget. Érettségizett ifjak alapítványa. A ref. főgimn. jelen évben érettségizett ifjai egy 200 koronás alapítványt tettek 8 éven át tanító tanáruk, Bagothai Sámuel nevére, mely tőke kamatát évenkint vizsgái díjul kiadják. Szolgáljon a hálának, elismerés nek és ragaszkodásnak ezen szép megnyi latkozása példa gyanánt. Pénztárvizsgálat. A városi közpénz- tárt tegnap délután Dr. Vajay Karolj' polgármester Dr. Antal Sándor tiszti főügyész, Novák Lajos jfőszámvevő, dr. Pirkler Ernő aljegyző, Kótai Lajos és Szentiványi Károly bizottsági tagok köz- benjöttével megvizsgálta, mely alkalommal mindent a szokásos rendben talált. Börtönvizsgálat. A szatmári kir. törvényszék fogházában tegnap Kőrösmezei Antal főjegyző elnöklete alatt börtönvizsgálat volt, melyen résztvettek : dr. Jéger Kálmán városi tiszti főorvos, Tauódy Márton, dr. Pirkler Ernő, dr. Fabó Zoltán kir. ügj'ész. A foglyok száma 83. A meg jelentek a tapasztalt rend és tisztasággal meg voltak elégedve. Uj postapalota Nagybányán. A városi mérnöki hivatal által tervezett és épített postapalotát, mely Ízlésesnek nem nagyon mondható, jun. 24-ón kellett volna átvenni, de némely műszaki hiány miatt az átvétel még nem történhetett meg. Vasutasok nyári mulatsága. A „Vasutas szövetség“ által julius 11-én rendezendő nagy népünnepéllyel és cabaret- tel egybekötött táncmulatságára serényen folynak az előkészületek s már most is óriási érdeklődés nyilvánul meg a közönség körében a nemes célt szolgáló nap iránt. Hisszük is, hogy derék vasutasaink buzgó fáradsága nem marad siker nélkül. Az ünnepély részletes programmja a napokban jelenik meg, Rejtélyes haláleset Még a múlt, héten eltűnt Gyűrtelek községből K. Nagy György 78 éves gazdaember. Keresték mindenfelé, de nem tudtak ráakadni, Tegnap előtt, hat nappal eltűnése után végre megtalálták a holttestét, amelyet Tunyog - nál fogtak ki a Szamosból. Bár a faluban öngyilkosságról beszélnek, aminek okát ugyan senki sem sejti, a csendörség erélyes nyomozást indított, hogy kiderítse, miképen került az öreg ember holtteste a folyóba.
