Szamos, 1909. július (41. évfolyam, 146-172. szám)
1909-07-29 / 170. szám
Szatmár, 1909. Julius hó 29., Mftttrtök. 170, szára. itCMSEm» PflMTIH M SAPUiAP. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, V, évre 6 K. */. évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:16 „ 8........... 4..........150 Egy szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Lapunk mai számának főbb cikkei a kivetkeződ Párvy püspök zsarolóinak ügye a Kúrián. — Leleplezett szélhámos. — A spanyol forradalom. — Hajóösszeütközés a Dunán. — Megette az ellenfele ajkát. — A lázárii őrült. — Szerencsétlenség a cséplőgépnél. — Megválasztják magukat. (T.) Münchhausen báró leleményes férfiú volt. Hazudott nagyokat, ami legalább egy álláspont és legalább voltak eszméi. Például egy mély gödörből úgy szabadult ki, hogy megfogta a saját haját és úgy húzta ki magát a saját üstökénél lógva. A mai parlament szintén hazudik nagyokat, ami már nem is álláspont, ellenben eszméi nincsenek, hanem az eszméket is közvagyonnak nézvén, azokat is lopkodja, ahol találja. Most a Münchhausen ideáját készül elkaparitani. Nagyon mélyen van a csávában, tehát megfogja az üstökét és kihúzza belőle önmagát. Politikai körökben ugyanis az a hir jár, hogy a képviselőház meghosz- szabbitja a ciklusát, azaz megválasztja önmagát. Ezen okulva állapíthatjuk meg, hogy szerelem és politika fordított fogalmak, mert a szerelemben kezdőstádium az, mikor valaki önmagát választja, ellenben a politikában — és nevezetesen a koalíciós politikában — ez az utolsó szaka a lefejlődés keserves folyamatának. A magyar alkotmány egy parlamenti szakot előbb egy évben, később három évben és végül öt évben állapított meg. A szabadság nagy érdekeinek ösztöne vezette a magyar alkotmányt, amidőn minél rövidebb időben állapította meg egy-egy országgyűlés időtartamát s csak annyit engedett belőle, amennyit a gyakorlati követelmények kényszerítő szüksége reája parancsolt. Az alkotmányos szabadságnak alapelve az, hogy a hatalom senkinek a kezében meg ne ragadhasson, hanem újra és újra visszaszáljon a népre, amely azt annak adja, akiben — rövid időre — megbízni óhajt. (Ez természetesen a gyakorlati életben nem igy van, de lehetetlen volna közkérdéseket megvitatni, ha abban a torzalakban vennők őket, amint a gyakorlati politikában fellépnek.) Ennek a sarktételnek teljes kiforgatása viszont az, ha a képviselöház prolongálgatja magát. Most prolongálja magát egy évre, de ugyanezt megteheti azután egy második évre és annak letelte után — nem akarván aprózni a dolgot — egyszerre tizenöt évre, úgy, hogy a választóknak mindig csak akkor volna alkalmuk állásfoglalásra a kormányzat és a többség bírálatára, mikor egy-egy képviselő meghal, annál pedig még egy képviselőnek is több esze van, semhogy különös kényszerítő okok nélkül itthagyja a parlamenti örömvölgy szépségeit. Ezt az alkotmány elleni merényletet azzal igazolják, hogy a magyar alkotmány fundamentális törvényeit egyszerű többséggel meg lehet változtatni, mint más akármilyen törvény- szakaszt. Hát ez gyönyörű érv magyar emberek szájából. Hiszen az alkotmányt eltörölni is lehet és annak legegyszerűbb módja az, ha a korona egyszer többséget kap, amely a választók megkérdezése nélkül meghosszabbítja a parlamentet és hatályon kívül helyezi szabadságunk összes alaptörvényeit. Nem úgy, urak, tartsunk határt, mert irtózatos a történelem bosszú- állása, amely a fiák fiait sem kíméli, ha útjába esnek. Ne játszanak könnyelműen azokA sürgöny. {Guy de Téramond.) Herbert de Chaborne gróf átvette az elébe nyújtott sürgönyt, egyetlen kézmozdulattal fellépte s ezt olvasta : „Rettentő katasztrófa. Automobil izzó porrá tört. Conféracques meghalt Egy pillanatig róveteg tekintettel állt ott; majd, mintha nem hinne szavának, szóról szóra újra elolvasta a végzetes hirt, megnézte, melyik városban adták fel a sürgönyt s gondosan összehajtogatva, tárcájába tette. Ez a Conféracques szeretője volt az ő feleségének. Tagadhatlan bizonyítékai voltak. Százszor rájuk törhette volna az ajtót, hogy meglepve a vétkeseket, arcukba vágja gazságukat, homlokukra szegezze a házasságtörést megtorló fegyvert. De nem tette meg. Várt. A bosszúvágy ijesztően forougott agyában. Éjjel-nappal csak arra gondolt. Zaklató rögeszméjévé lett. De még nem jött el az óra s ő azt akarta, hogy rettenetes legyeu. túlságosan gyávának találván feleségének és legjobb barátjának ez árulását, sem hogy fájdalma ne enyhült volna meg egy kis kegyetlenségtől. S ez a gondolat megadta neki azt a hősies türelmet, hogy nyugodtan tűrje el förtelmes hazugságukat, azt az emberfeletti erőt, hogy mosolyogjon a hütelenre s kezét nyújtsa a csábítónak, mintha az egészről mitsem tudna. S ezt az oly régóta késlekedő megtorlást az a menekvést hirdető sürgöny épen abban a pillanatban adta kezébe, a midőn csaknem kételkedni kezdett abban, hogy van idelenn bünbödést és elégtételt osztó igazság. A grófnéval a szalonban találkozott. Szokása szerint kecsesen tartotta elébe homlokát, melyet könnyedén érintett ajkaival, a nélkül, hogy egy arcvonása is elárulta volna titkos felindulását; a maga urának érezte magát, a ki akarata tudatában, joga erejében van. Fesztelenül szólt feleségéhez : — Az idő ma felséges, kedves Clo- tilde, . . ■ egy sétakocsizás a Bois-ban kellemesnek ígérkezik, . . . megengedi, hogy befogassak! A grófné kissé meglepetten nézett reá. Már több, mint esztendeje nem sétáltak ki igy együtt. Minő kedveskedési szeszélye támadt|hirtelen urának, vagy jobban mondva, mily váratlan ötlet cikázott át egyszerre agyán ? De Conféracques távol volt, maga pedig szabad lóvén, semmi oka sem volt ily kedves ajánlatot visszautasítani. Tehát igy felelt : — Szívesen, kedves barátom . . . Az idő tényleg gyönyörű volt. A nap dúsan ontotta arany sugarait az uj lombozatra és a tavasz lehellete isteni illattal, mámoritó langyossággal töltötte el a levegőt. És Clotilde boldognak érezte magát. Határozottan jól rendezte be életét. Megnyugtató képmutatás, ügyes okosság s elmés elővigyázat révén meg tudta találni a maga boldogságát férje szeretető és szeretője szerelme közt. Aztán meg ez a Conféracques végtelenül gazdag volt. Bizonyára nem az a körülmény dobta a grófnét karjaiba. Szive mélyében önönmagáórt szerette, mert szép volt és erős, mint egy badisten, de végre is, nem kellemes-e egy előkelő hölgyre nézve, ha oly imádója van, aki legőrültebb szeszélyeit is kielégíti? ízekre gondolt, I/ * legjobbat és legolcsóbban DTTMIT^ C Á MTIOD kávékereskedőnél KáVPT *** beszerezhetünk JDXLlLN ÍVŰ OÄ1N UUlt szatmár, Kazinczy-u. 16. IVUVul „Mokka keverék** ctgcn tßtönlcgcssfg« 1 kg. 4*40 Korona, villany erővel pörkölve.