Szamos, 1909. július (41. évfolyam, 146-172. szám)
1909-07-03 / 148. szám
XLI. évfolyam. Szatraar, 1909, julms hó 3 , szombat, FUGCETLEM POMTIRAI MPIMP. £ I fe 1 i se e í 8 i «* íj íílyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. V« »vre 3 K. I höra I K. Vidéken: . , 16 . . 8 „ 4 „ „ „ 2 „ Egy szám ára 1 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rékóozl-uiczs 9.n. Telefoni 107. Mindennemű dijak Szatmáron a lapkiadó- hivatalában fizetendők. s. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés sneilett a legjutányosabb árban kízöltetnék Nyilííér sora 20 fillér. Az anró hirdetések között minden szó 4 fillér. Lapunk mai számának főbb cikke a következők: Lukács László a királyné' 1. — Döntés előtt. — Reménykedik a 1 »ankcsoport. — Sikkasztó rendőrk apitány. — Halmi János kihallga :ása. —- Aki ágy helyett a kutbg feküdt. Veszélyben a haza. (T.) Végre is sik írült hosszas kísérletezés és százirányi akció után és révén veszélybe dö iteni a hazát, kijelenteni az ostromálla jotot és ismét beáílani a honmentő had lereg nyugalmas zsoldjába. A helyzet irtózato; volt eddig. Nyugalom, béke, amikar tenni kell, amikor tudni kell, ami ;or elvi kérdésekben szint vallani ke 1, szóval embernek kell lenni; ellen oen kiderül az emberről, hogy tenni rém mer, tudni nem bir és ha megnutatja a maga igazi színét, akkor a: ország népe borzongva és undorral "ordul el a hitványságnak és elmaradt ttságnak olyan keverékétől, aminőt a koalíciós politika legényei felmutattak. Ez igy nem mehetett tovább és semmiőseire sem mehetett sokáig. Ismét harc kellett és lárma, amikor a vad üvöltésben egybeolvadnak artiku- látlan hangok és bősz ostobaságok úgy hangzanak lel a megostromolt alkotmány várfokáról, mint történelmi nevezetességű enunciációk. A katona csak háborúban tud avanzsirozní; a koaiciós legény semmire sem jó, csak alkotmányküzdelemre. Amig pedig ők időnként megcsinálják a maguk kis honveszélyét, hogy a kavarodásból a betevő politikai falatot kihalásszák, addig készül az országnak egy igazi, komoly veszedelme, amely aztán a mi bajunk, a mindnyájunké, akik itt élni- és halni akarunk tisztességes emberekhez méltó közállapotok mellett. Ha a múlt történelmének szine- hagyott és csonka adattöredékeiből meg tudjuk Ítélni nemzedékek életének irányát, berendezkedéseik lényegét és a törvényszerűség kapcsait, amelyek őket az események egyetemes láncolatába fűzik, akkor a jelen eseményeit is meg kell Ítélni tudnunk és juthatunk következtetésekre, amelyek szomorú bizonyossággal vetitik elénk egy kétségbeejtő jövő rémképeit. Az osztrák trón és az osztrák tartományok minden bizonynyal erélyes és radikális politikára fogják magukat határozni Magyarországgal szemben. Minden más feltevést kizár a legelemibb logika. Ezek a velünk szemben álló tényezők két dolgot kell, hogy lássanak, mert rossz taktika volna magunknál ostobábbnak tartani az ellenséget. Látják először is azt, hogy az országot vezető, helyesebben: az ország nyakára ült elemek abból tengetik politikai ex'sztenciájukat, hogy állandóan összeütközést keresnek azok körül a kérdések körül, amelyek önmagukban véve is telítve vannak keserű ellen- téfekkel, nevezeteseb a közjogi és alkotmányjogi kapcsolatokban, amelyek bennünket a trónhoz és Ausztriához láncolnak. Hogy ezek az emberek örökre száműzni akarnak a közéletből minden minden gazdasá politikai, kultúrpolitikai és társadalompolitikai tendenciát, mert ezek haladásra vezetnének és ez a A vén liu. Irta : Dénes S índor. A vén fiú gondosa a kétfelé fésülte bozontos üstökét és a mii ősidők óta nem tett: egy forgalomból kh ont bajuszkötövel kikötötte a szája fölött re adetlenkedö kefeseprőt. Szóval mindenkéj pen kicsinosította magát és mikor úgy vélte hogy most már elég fiatalosan néz ki, ement az utcára, beleült egy rozoga bérkocsiba és kocogott a bálterem felé. Az utón, mig a koc ;i nagyokat döccent a kövezeten, alapos aggó lalmakat állott ki. Szokatlannak, furcs inak találta, hogy ő, a vén fiú tőle telhet őleg gondosan ki- kenve-fenve robogjon s fényes bálterem felé, a hol esztendők c ta nem volt. ügy érezte magát, mint a meglett, nagy ember, aki a kis fia'.kedvéért m gykézláb áll a gyerekszobában és lovasdit játszik. Sehogysem találta összeférhetőnek az ő kivénült, az élet nehéz viharaiban, v rejtékes küzdelmeiben megkomolyodott, eliásult lelkületével a gyerekes, léha mulatság )t. Alapos aggodalma, voltak, hogy nem lesz-e fólszeg, nevetség is az ő megkérgese- dett fakóságával a fény is bálteremben, nem lesz-e esetlen az ő viharvert, öreg fejével a piros arcú, vidám leányok, a divatos, fürgén csacsogó-fecsegő gyerek-emberek közt. Az utón még azt is gondosan megállapította magában, hogy mit fog beszélni a táncosnőjével. A fiatal, bájos kis ^gyerek lánynyal, a kinek a kedvéért ő most négykézláb állva lovasdit iátszik, a kinek a kedvéért most szívesen csinálja végig az ő vén fejével ezt a reá nézve terhes báli komédiát. Lassanként, a mint mind közelebb ért a bálteremhez, már egészen el volt szánva, hogy kísérletet tesz arra, hogy ismét fiatal legyen. Mire a bálterem zenéje fülébe jutott a vén legény már tele volt önbizalommal. Mikor pedig belépett a kipirult arccal táncoló párok közzé, már nem is érzett semmi félszegséget, félelmet. Otthonosan né-, zett végig a bálterem közönségén. Az egyik bársony fotellben egy nő ös- merősre akadt. Mikor meglátta, felvidult az arca, a lelke pedig eltelt rózsaszínű, virágos hangulattal, bájos, fiatalos érzésekkel. Hiszen ő tulajdonképpen itthon van. Hazajött a bálba, egy rég nem látott otthonba, Kávét 'f a melynek évek előtt állandó látogatója volt, a melyet csak hütlenül elhanyagolt. Lám, ösmeröse is van, a kivel sokat forgott, keringett végig a tánctermen, a kivel mintha csak az imént hagyta volna félben a táncot, a léha beszélgetést. Vidáman, otthonosan közeledett a nő felé és táncra hívta. Kosarat kapott. Csak most vette észre, hogy a nő, a kit táncra hivott, nem az a fiatal, rózsás arcú kis leány többé, a kivel oly sokszor végigszáguldott a termen, hanem egy ko* moly, telt arcú asszony, a ki nem táncolni jár immár a bálba, hanem gardírozni. A rózsaszínű, virágos hangulatok hirtelen, nyom nélkül elültek, elhervadtak a lelkében. Az első kiábrándító, kijózanító hideg zuhany öntudatra ébresztette a vén fiút fiatalos felhevüléséből. Mégsem tegnap volt az, mikor neki virítottak a fiatalság rózsái. Félre állott egy sarokba, onnan nézte a mulatságot, a vidáman táncol ókat. S a mint ott állott és szinte kábultan nézegette a széditően forgó párokat, egy nehéz hideg, fagyasztó jégkéreg ült a szivére. Akik előtte elhaladtak, mind ösmerős arcok voltak. óbbat és legolcsóbban beszerezhetünk BENKŐ SÁNDOR kávékereskedőnél "Ml Szatmár, Kazinezy-u. 16. M)kka keverék“ cégem Kiilőttlegcsságe 1 kg. 4*40 Korona, villany erővel pörkölve. tyciytijztitást, kclietotbt, gdzmsbt, ffoytfasallst W 9íná&f w -"Tr^==s== Kifogástalanul «szKozel Szatmár, Várdomb-utca 12. Felvételek: Atilla-utca 1. Magyar Áruház. — Kazincy-utca 14. Guttman palota
