Szamos, 1909. június (41. évfolyam, 123-145. szám)

1909-06-25 / 143. szám, Rendkívüli kiadás

Ara 4 niter.

XU. svfolyam Izatmár, 190?. junius hó 25, péntek. 143. szám.

FTOTCHEViBltf POLITIKAI WAPILAP.

Előfizetési d ij

Halyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. '/* évre 3 K. I hóra I K. éldéken: . . 16 , , 8 „ „ „ 4 „ „ „ 2 „

Egy szám ára 4 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Aékóazi-aíoza 9.s/. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatm&ron a lapkiadó- hivataldban fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutényosabb árban kőattttataak Nyilttér sora 20 fillér.

Az apró hirdetések között minden sió 4 fillér.

A gyilkossággal vádolt mátészalkai aljárásbiró bünpörének tárgyalása.

Sovány Dezső a törvényszék előtt

Szatmár, junius 25.

Ma reggel 9 órakor kezdte meg a szatmári kir. törvényszék Sovány Dezső, mátészalkai kir. aljárásbiró büntető pőrének tárgyalását.

Az aljárásbiró tudvalevőleg azzal van vádolva, hogy ez év március 28-án este Mátészalkán késével hasba szúrta Bordás Demeter kéményseprőt, aki a sérülés következtében 9 nap alatt meghalt.

Annak idején résziéi esen közöltük a tényállást ez ügyben, ösmertettiik az ügyész vádiratát is úgy, hogy ezt az ügyet ma már jóformán mindenki ös- meri. A közönség körében nagy volt az érdeklődés az ügy iránt, a tárgyaló terem padjait megtöltötte a kiváncsiak serege, sőt a karzatról számos nő is végig hallgatta a tárgyalást.

Pont kilenc órakor nyitotta meg dr. Némethy József kir. törvényszéki biró, a tanács elnöke a tárgyalást. Szavazó bírák voltak: dr. Jeney Sándor és dr. Visky Sándor kir. törvényszéki bírák. A jegyzőkönyvet Kun Elemér jegyző vezeti*, a vádat dr. Szabó Zoltán kir. ügyész, a védelmet dr. Kardos Samu debreceni ügyvéd, az elhunyt Bordás Demeter özvegyét pedig dr. Fuchs Jenő mátészalkai ügyvéd képviseli.

Nagy derültséget keltett, hogy a mikor az elnök az érdekelt felek megjelenését konstatálta és már mindenki jelen volt, csak a vádlott hiányzott, egyik mátészalkai tanú felkiáltott „a vendéglőbe kell menni érte, bizt«san ott van.“ Mielőtt azonban erre szükség lett volna, a vádlott megérkezett.

A vádlottkép szereplő aljárásbiró egészséges, piros arcú, alacsony, köpcös, holdvilágos fejű ur, aki fekete zsaketben jelent meg a tárgyaláson és az egész tárgyalás folyama alatt gondosan vigyázott arra, hogy világos-sárga kesztyűje le ne kerüljön a kezéről.

Meglepő nyugodtan, az ártatlan ember biztos tudatával ül a részére külön készített asztal mellett.

Nyugodt hangon intézi kérdéseit a tanukhoz és semmi sem árulja el viselkedéséből a lelkében esetleg végbe menő izgalmakat.

Az általános kérdésekre előadja, hogy tiszapolgári születésű, ev. ref. val- lásu, 42 éves, jelenleg tiszadadai lakos, nős, gyermekes, vagyonos, büntetlen előéletű aljárásbiró.

Az elnök közli vele a vádat, mely szerint az ügyészség a büntetőtörvénysülő erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testi sértés bűntettével vádolja.

Vádlott kijelenti, hogy magát bűnösnek nem érzi, az esetet a következőképpen adja elő:

Ez év március 28-án este 9 óra tájban kapum előtt állva, fúvószenekar hangjait hallottam. Sorozás lévén azt hittem, katonazenekar van a városban és bizonyára vendéglőben játszik, elmentem a Sarkadi-féle vei déglőbe és bár a zenekart ott nem találtam, megittam egy félliter bort bikszádi vizzel azután eljöttem.

Az utcára érve a vendéglővel át- ellenben levő házból ismét hallottam a fuvózenekar hang ait. Megálltam a ház előtt, ahonnan egy idősebb nő Jakab Sándorné jött ki és hivott, hogy menjek be.

Azt hittem, hogy vendéglő előtt állok és a hívásra bementem. A jobbra eső ajtón akartam bemenni a lakásba, ahol a zene szólott, de az asszony figyelmeztetett, hogy oda nem szabad bemenni, baloldalra menjek. Bementem a hátulsó szobába, ahova nemsokára utánam jött Jakab Sándor a házigazda, aki bort, vizet hozott és töltött. Mikor azonban megtudtam, hogy nem korcsmában, hanem privát lakásban vagyok, el akartam menni. A házbeliek azonban marasztottak, mire ón le ültem és körülbelül negyed 2-ig maradtam ott, hallgatva a másik szobából hangzó ze ekar hangjait. Összesen két liter bort ihattunk meg a házigazdával együtt. Ezen idő alatt szóváltásom, összekoccanásom senkivel nem volt és negyed 2 órakor mit sem sejtve, vettem felsőmet, felhúztam kesztyűmet és elbúcsúztam a háziaktól, Jakab Sándor velem jött, de az előszoba ajtajánál elváltunk, mert ő hátra ment az udvarba. Alig léptem nehányat előre, valaki hirtelen, szó nélkül balhalántékon vágott úgy, h*gy kalapom le repült fejemről és mielőtt a nállam levő botot felemelhettem volna, oly erővel vágott gyomorszájon, hogy elállóit a lélekzetem és ideges szívbajban szenvedvén, eszméletlenül estem össze. Nem tudom meddig feküdtem eszméletlenül, akkor tértem magamhoz, n ikor Jakab Sándor e szavakkal lépett hozzám:

— A tekintetes ur fekszik itten.

— Én vagyok, valaki rám támadt mint egy gyilkos — feleltem neki. Majd feltápászkodtam és bementem Jakabbal a szobába, aki igy szólt hozzám.-- Odakint egy ember meg van szúrva.

— Nem a tekintetes ur szúrta meg

azt az embert kérdezte Jakab.

— Én nem szúrtam meg senkit, különben kobozza meg a ruhámat, nézze meg nincs nálam semmiféle szuróeszköz.

Jakab erre lámpával kutatott nálam, megnézte a botomat is, hogy ninos-e benne — mint ő mondta: spanett. (Nyilván stilettet gondolt.) Mondtam menjen el csendőrért is, de Jakab ittas lévén nem akart; mire én haza mentem.

Másnap a feleségem figyelmeztetett reá, hegy a tavaszi felöltő végig van hasítva, amiből azt következtettem, hogy Bordás valamilyen szuróeszközzel ütött gyomorszájon, de a szúrás a felöltőm miatt nem ért a testemhez.

Elnök: Ivott-e az esetet megelőzőleg ?

Vádlott: Vacsoránál mint minden este akkor is megittam egy liter bort.

— Érezte a bor hatását?

— Nem.

— Hát a Sarkadi-féle vendéglőből való távozása után és a Jakab Sándorral való itókázás után érezte a bor hatását.

— Az bizonyos, hogy a bor hatása alatt állottam, de azért tisztán emlékszem mindenre, ami történt, egész odáig, mig Bordás gyomorszájon ütött.

— Élnök kérdésére kijelenti, hogy Jakab Sándornéval szemben nem viseltetett illetlenül és e miatt sem pedig más ok miatt sem Bordással, sem mással szóváltása, vagy összekoccanása nem volt.

Elnök: Igaz-e az, hogy ön távoz- tában azt mondotta, hogy sohasem szúrt meg senkit, csak ezt a szerencsétlen embert!

Vádlott: Nem. Ilyen együgyü nyilatkozatot nem tettem, fel sem tehető rólam, hogy tudatában egy ilyen kijelentés bizonyító súlyának azt megtettem volna.

Vádlott után özv. Bordás Demeternél az elhunyt kéményseprő özvegyét hallgatta ki a bíróság.

Özv. Bordás Demeter né.

Özv. Bordás Demeternó 25 éves 5 gyermek anyja. Legnagyobb gyermeke János nyolc, Juliska hat, Mariska négy, írónké három éves a legkisebb Emma pedig tiz hónapos. Férjem még délután elment otthonról és azután nem jött haza Éjjel három óra tájban jött hozzám Jakab Sándorné és hivott, hogy menjek el megnézni, milyen jókedvében mulat az uram. Én nem akartam felkelni. Mire Jakabné igy szólott hozzám:

— De csak jöjjön Bordásná asz-