Szamos, 1909. június (41. évfolyam, 123-145. szám)

1909-06-25 / 143. szám, Rendkívüli kiadás

2 ífe oldal. SZAMOS 140. szára. (íyuy. június zo.) Erre kendőt kaptam magamra és elmentem. Férjem már az ágyban fe­küdt és Csaté doktor ur kötözte sebét. Férjem már ekkor mondta, de megismételte azután is több Ízben, hogy Sovány Dezső bíró ur szúrta meg. Hal­lottam, amint Jakab urtél való távoz- tában igy szólott: — Megnézném azt a szerencsét­len embert, akit megszurtam, de még se nézem. Az uramat hazaszállítottuk Jakabéktól és otthon 9 nap múlva meg­halt. Az uram elmesélte nekem, hogy történt az eset. E szerint 10 óra táj­ban Jakab Sándor özvegy asszony lánya, Molnár Mátyásáé, azzal ment be a ze- zekar helyiségbe, hogy elakarta kisérni egyik barátnőjét, de nem tudnak menni, mert egy ismeretlen ember megtámadta őket. Az uram kiment és mikor közelről maglátta, hogy ki az, a ki az utcán áll, visszament és igy szólt. Még jó, hogy nem szóltam vala­mit, hiszen Sovány Dezső aljárásbiró áll odakint. Ekkor elkísérte a nőket. Mikor Sovány Dezső beakart menni a fuvózenekar helyiségbe, ott rá, nem férjem, hanem Jakab Sándor szó- hogy — „ne tessék oda menni, mert idegeneknek tilos a bemenet.“ Férjem egyidőben indult el Sovány De­zsővel, az udvaron találkoztak és ekkor Sovány Dezső nyakon ragadta a férje­met és a földhöz vágta. Férjem felállott és ő is a földhöz vágta a birót, mire Jakab Sándor hozzá ment és arra kérte menjen haza és ne csináljon bajt. Férjem ekkor azonban meg volt szúrva és hangosan felkiáltott. Jöjjenek nézzék megszűrt ez a gyilkos. Elnök: Volt bicska azon férjénél. — Volt, de nem vette elő. Védő: Hajlandó felmutatni azt a kést? Bordásné: Férje kését átadta a törvényszéknek. Az elnök kérdésére kijelenti férje szeretett mulatni, de nem volt kötekedő természetű. Sovány Dezsővel semmi féle összeköttetése nem volt. Budaházi Sán­dor egy ízben felkereste férjemet és egyességre akarta rábírni, de férjem elutasította azzal, majd ha jobban lesz akkor beszél a dologról egyelőre nem. A törvényszék Bordásnét vallomására meghitelesitette. Jakab Sándor 59 éves kötélverő mester a következőket vallja: A járásbiró bejött a hátulsó szo­bába, ahol én nagy jókedvben voltam. Ekkor már este volt és én dél óta it­tam, úgy örömmel vettem, hogy van kivel koccintani. Megkérdeztem kihez van szerencsém és mikor a tekintetes ur bemutatkozott mindjárt töltöttem is neki. Elnök: Józan volt maga az eset alkalmával? — Már hogy lehettem volna kérem szépen, hiszen ittunk mi mérték nélkül, nem is lehetne kívánni, hogy józan le­gyen olyankor az ember. (Derültség) — Én kik isértem a járásbirót, de nem mentem vele az utcafelé, hanem az udvarba hálra. Arra jöttem elő, hogy Bordás azt kiabálta: — Jakab bácsi, megvagyok szúrva. Öt-hat méternyire a kéményseprő­től, éppen akkor tápászkodott fel a te­kintetes ur, miközben igy szólt hozzám: — Jöjjön, mert nem tudom miféle ember gázolt itt engem össze. T"“» <4m tpkíntetea ur. de ez ur, de engem mindenesetre kobozzon meg, hogy nincs nálam szúró eszköz. — Kicsi ember vagyok én ahhoz, hogy egy járásbirót megkobozzak, instá- lom. De mivel nagyon szépen kért, hát én megkoboztam, de egy gyufaszálat sem találtam a zsebében. Ügyész-. A cipője szárát kikutatta a biró urnák ? — Azt nem. Védő: Zsebkést ivásközben látott a bírónál. — Nem. — Nem. Védő: Nem tett maga olyan ki­jelentést, mintha terhére volna a ven­dégség. — Hogy tettem volna instálom, hi­szen, ha én mulatni kezdek, az eltart nálam egy hétig is. Azt szerettem vón’, ha addig mindig ott marad a biró ur. A tanú kijelenti, hogy Bordás ő előtte egy szóval sem említette, hogy ki szúrta meg. Valamint az sem igaz, hogy a járásbiró azt ott a helyszínén felismerte volna. Tanút megesketik. Jakab Sándorné vallomása. Jakab Sándorné előadja, hogy ő hivta be a birót, aki a zenekari szobába akart menni, de Bordás nem engedte, mert oda, úgymond, idegeneknek tilos a bemenet. Elnök: Nem volt magának szóvál­tása a biró úrral ? Nem viselkedett ma­gával szemben illetlenül? — Vót valami kevés, kérem szé­pen, de én öreg asszony vagyok, nem veszem az ilyen beszédet igénybe. Elnök: Mégis mit mondott magá­nak a járásbiró ur? — Azt mondta üljek az ölébe, mire én azt feleltem, ne tessék ilyeneket be­szélni, öreg asszony vagyok én már ahhoz, jobb lesz ha haza teccik menni. — Én ezt a szóváltást nem pana­szoltam el senkinek, és nem tudom, hogy Bordás miért mondta több Ízben, hogy ki kellene már rúgni azt a birót. Mikor a tekintetes ur elment és Bordás utána lépett, én a szobában voltam és oda halottam, amint Bordás kiabált: — Végem van, megvagyok szúrva ! — Erre elmentem Bordás felesé­géért, akit odahívtam. Én előttem sem Bordás nem mondta, hogy ki szúrta meg, sem a járásbiró ilyen nyilatkoza­tot nem tett. Jeney bíró: Mikor maga Sovány Dezsővel találkozott, józan volt ő? — Nem egészen, egy kicsit ittas volt. Hegedűs Pálné. Tanú előadja, hogy férje után menvén a vendéglőbe, megállott a Ja- kabék ablaka alatt s ott látta, hogy Ja- kabné a kezével csettintett, Bordás pé­pedig táucolt. Már menőfélben volt mi­kor verekedés zaját s Bordás károm­kodó hangját hallotta. Visszafordult és látta, amint Bordás éppen felfelé tápász­kodott a földről, a járásbiró pedig fe­lette volt. Sovány Dezső nagyon ki volt mele­gedve és fújt, majd igy szólt: Te gazember, te bitang! A tanút szembesítik Jakab Sán­dorral, aki azt mondja nem Bordás volt alul, hanem a járásbiró. Tanú fenntartja vallomását. Elnök: Nem haragszik maga a biró urra, mert az urát megbüntette ? Lehet, de én azért nem haragszom rá. Tanút megesketik. Özv. Molnár Mátyásné. Tanú Jakab Sándor özvegy asszony leánya a következőleg vall. Mikor a járásbiró benyitott a ze­nekari szobába, Bordás rászólt, ide ide­geneknek tilos a bemenet. Bordás azután is kiakarta utasítani a járásbirót, nem tudom miért, de mi nem engedtük. Nagyon jó kedve volt Bordásnak, úgy, hogy az édes anyám dalolására táncra is kerekedett. Veszekedést nem hallottam, csak a dulakodás zajára néztem ki az ablakon, amikor Bordás igy kiáltott fel „az Iste­nét megszűrt a biró.“ Ezt a kijelentést többször meg­ismételte. Egyebet nem tudok, mert én a Bordás sebének bekötözésével voltam elfoglalva. Pap András. Tanú a tűzoltó zenekar karmestere azt vallja, hogy Bordás nem engedte a birót felmenni a zenekar szobájába. Több Ízben igy szólott: kidobom azt a járás­birót ne zavarja itt a családot, de nem engedtük, hogy ezt megtegye. A veszekedésből azt hallottam, a mint a járásbiró kiáltotta: — Micsoda szemtelenség megtá­madni az embert. Majd Bordás szaladt hozzám or- ditva: — Jaj Pap ur az Istenért, meg­szűrt ez a biró. Hallottam, hogy a biró távoztában valami szerencsétlenről beszélt, de hogy mit, azt nem tudom. Ügyészi kérdésre kijelenti, hogy Bordás sokkal gyengébb testalkatú volt, mint a járásbiró, de nem volt kötekedő természetű. Nyitrai László. — Jakabék udvarán lakom és on­nan hallottam, amint a biró ur azt kiabálta: — Rabló, gyilkos segítség! Kinéz­tem és láttam, hogy a járásbiró volt alul s valaki éppen akkor mászott le róla. Tanút megesketik. Ráez Károly. Tanú Bordás Demeter volt kémény­seprő segédje, mikor hallotta, hogy gaz­dáját megszűrtük Jakabékhoz szaladt, Bordás az ágyon feküdt és az orvos kötözte sebét. Eközben Bordás igy szólt: Csak gyógyuljak fel, megeszem azt a cvikkeres birót. Hallotta mikor Sovány a következő kijelentést tette: Még életemben soha senkit meg nem, szartam, csak ezt a szerencsétlen embert. Bemen­nék megnézni, de nem teszem. Tanút szembesítik az előbbiekkel, aki úgy a szembesítés után, mint a védő és vádlott kérdéseire is megmarad ezen vallomása mellett Védő ellenzi megesketését a Bp. 221. §-ának 6. pontja alapján, mivel vallomása ellenkezik az előbbi tanuk vallomásával. Az ügyész és védő között ezen tárgyban élénk vita fejlődik ki, mire a törvényszék a tanú megesketését ren­deli el. Védő ez ellen semmiségi panaszt jelentett be. Elnök a tárgyalás folytatását d. u. 3 órára halasztotta. Főszerkesztő : Dr. Tanódy Endre ■ -----■ Ifi 8 PítHria

Next

/
Thumbnails
Contents