Szamos, 1909. május (41. évfolyam, 99-122. szám)
1909-05-25 / 117. szám
XXXXI. Évfolyam. FÍIGGETLE1 POLITIKAI NAPILAP. Szafmár, 1909 május hó 25, kedd, 117, szám. Előfizetési dij: Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. V« évre 3 K. I hóra I K. Vidéken • » » 18 * * 8 ** 4 ,, ,, n 2 ,, Egy szám ára 4 fillér. SZERKESZTŐSÉG te KIADÓHIVATAL Rékóozl-utcze 8. sz. Telefon: 107. *lnd«au«mä díjtfi SaetmifOB. a lap ksadóhnanlábdn ÍUitea.;ok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a iegjutényosabb árban közöltetns Nyilttér sore 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A politikai válság. Wekerle megy a királyhoz. A szabadkai gyilkosság ügye. Egy aggastyán halálos balesete. Mikszáth. Aki Mikszáthot akarja analizálni, az olyasmibe fog, mintha megpróbálná rnegoperálni Herzeit. Igaz, hogy Herzl mindenkit meg tud operálni, csak magát nem, az is igaz, hogy belenézhet akárkinek a gyomrába, csak a magáéba nem, de azért mégis furcsa vállalkozás volna, szerénytelen vállalkozás volna. Mikszáthnál még arról is meg lehetünk győződve, hogy önönmagát sem ismeri rosszabbul, mint másokat. A saját embereit, alakjait nagyon ismeri, hogy is ne ismerné, mikor maga alkotta. ő tette beléjük a lelket, a humor!, a világfelfogást, hát akkor nem nehéz tudni neki, íiogy mit rákot beléjük, ikor külön látta előbb a: íróasztalán min ién egyes porcikájukat. Csakhogy ez nem igy van. A nagy látomány, a költői vízió nem úgy készül, mint a tündérpalota a Rigier-íéle kőjátékból. Az úgy merül fel a képzelet végtelen szélein, mint a nagy puszták délibábja. Goethénél van irva a „Faust“ bevezetésében „Ihr naht Euch wieder:chwankende Gestalten.“ — Kész alakok imbolyognak elő és a költő is csak akkor ismerkedik meg velük, mikor a természetfeletti árnyak a papirján elterülnek. Dickens óta nem igen volt oly emberlátó sok, mint Mikszáth. Néz, néz egy-egy képzelt alakra és varázslátására lassan kidomborodik egy szövevényes belső ezer redőnye, kisimul a belső köntös minden ránca és mire mi ránézünk, hát olyan világos a dolog, hogy ösztönszerüleg mondjuk rá „Ejnye, hiszen ilyet én is tudnék Írni.“ Ez a szellemóriás a mienk, magyaroké. Magyarul ir, úgy, hogy csodálkozunk rajta, hogy ilyen szép nyelv is van a világon és hogy a szótan nem is arra va.ó, hogy gondolatokat közöljön, hanem öncél, önmagáért való művészet, „kart pour i‘art.“ Ez a férfiú negyvenéves irói működés ünnepét üli. Majdnem egyedül üli. Nagy erőfeszítéssel, verítékezéssel tudják az irodalmi társaságok egy kis visszhangját kelteni annak az elragadtatásnak, amely egy nehány lelkes tisztelője lelkében él. Ide mihozzánk még ez a mü- hang sem hailik és azért megijed az ember a rémitő csendben a saját szaváió’, amelyiyel a legnagyobb elemzőt elemezni akarja ünnepi méltatással. Nem kell azonban félni semmitől. Annak a halálos véteknek, amelyet az igazi nagyjaink ellen elkövetünk, nincsen büntetése, aminthogy büntetlenül ünnepeljük talmi nagyságaink it. Meg sem haragszik érte senki, legkevésbbé Mikszáth Kálmán. Ki ismerné „hü magyarjait,“ ht ő nem ismerné ? Milyen jóízűen mosolyoghat ő azon, hogy milyen csendes ember ő akkor, milyen csendes az ország az ő nevétől akkor, mikor Apponyi, Justh és Horváth József halhatatlanságára törnek! Ő néz bennünket is avval a csodás, bűvös szemmel, amely agy mutat, mint a színházi látcső fordított vége. Kisebbek, <jgyre kisebbek leszünk alatta és a végén eltűnünk, ő pedig a végtelenbe Iát. Mielitt azonban végleg megsemmisülnénk mégis szép volna, ha a Kölcsey-kör és a nőegylet karöltve rendezne egy Mikszáth-matinét. A nőegylet részt vehetne azért, mert a jóizü Mikszáth könyvek nagyon gok kellemes órát szerezhettek volna a hölgyeknek, és ha nem szereztek az azon múlt, hogy még nem találták ki annak a módját, hogy miképen lehetne a könyveket olvasás nélkül élvezni. A Kölcsey-kör pedig részt kérhetne azért, mert törvényeinknek egyetlen szakasza sem tiltja, hogy irodalmi egyesületek jó Írókat is ünnepelhessenek bár élnek, hanem csak rosszakat, mert meghaltak. Bazaroff Népgyüiés az önálló jegybank ügyében. (Sf) Nagykároly város polgársága pártállásra való tekintet nélkül népes gyűlést tartott, f. hó 23-án a városháza udvarán, amelyen köriil-be-lŐl 300-in vettek véiz: a választó polgárok kö<ül. A gyii'és vertesére R > >■’< Gynl.v nyug kir jírásbirót, a Központi takarékpénztár elnökét kér'é* fél, Az eltűnt báró. Irta: Nagy Endre. Micikének a nagymamája komornál volt egy orosz grófnőnél. Egy szép napon megszökött egy herceggel, aki három hét múlva cserbe hagyta őt. ■ Micike nagymamája nem dobta ^ 4 a Nawába — pedig lett volna oka Micikének a mamája primadc ia volt egy tizedrangu párizsi színházáé.' kában. Ő már csak egy tenoristávai szökött meg, aki viszonyt egy karhöl- gyecskével ugrott meg tőle. — Micike mamája nem dobta magát a Szajnába — pedig neki is lett volna oka reá! Micike karkölgyecske a királyszin- háznál és ő sem dobta magát a Dunába, mikor a bárója szakított vele. Mert Micikének volt egy bárója; egy valóságos, igazi bárója, aki fényes landezett be számára, elhalmozta serekkel, drága toilettekkel, szóvá ,y viselte magát, mint egy igazi báróhoz mik. j Megjegyzem, hogy már egy kissé idő- } secske ás meglehetősen kopasz voH, ami fazonban nen, akadályozta őt abban, Jhogy Micikét a tőle kitelhető leglán- jolóbban szeresse , hogy Micike a tőle .elhető legnagyobb va....,7g£ggaj meg_ oe salja. báró nagyon gazdag és az ilyeng^azdag bárók már megengedhet nek -magunknak egyet- / gt Neki is volt egy szeftQvede'ye, t. Iiem szerette a szőkéket. Siete "fienteni hogy Micikének van a ketébb haja az egész színházi karban, ami annál cso^ dálatosabb, mert a mamája = ^eg a nagymamája is szőkék voltak. Eszerint a báró szeszélyének m j,ze sem volt Micikéhez. És mégis, mikor a báró szakított vele, (mert szakított vele, éppen két hét előtt) csak annyit irt neki; „Nem szeretem a szőkéket !* Hogy ez a relytélyes eset szörnyű port vert fel a színház színpadán s hogy lázba hozta az egész kar kíváncsiságát, az az előzmények után természetesnek fog látszani. Da bármenynyire is törték fejőket a rejtély megoldásán, az nem sikerült. Micike pedig hallgatott, amire egy|karhölgyecske csak a legnagyobb veszély alkalmával képes... A legszellemesebb és leginolettebb karhölgyecske (negyediknek szokott állni balról) végre egy délelőtt ragyogó arccal jöt a próbára. Rögtön körülfogták őt és megindult a kérdések árja: — Elutazott a grófod? — Megvette azt a drága karperecét? — Megjött a csinos fiatal unoka- cscse ? — Elkészült az uj ruhád ? — Nem, nem, nem hanem megvan 1 — felelte lelkesülten a molett karhölgy. — Megvan? Megvan? Mi van meg? Mi van meg? — Megvan, hogy miért szakított a báró Micikével. És diadalmas m nézett körül mondván : — A báró nem szereti a szőkéket. Hogy Micike fekete, ez nem másként, mint. hogy festi a haját. És a báró egy reggel, vagy este észre vette hogy Mici haja festve van és . . . A szellemes karhölgyecske nem beszélhetett tovább, általános ujjongás szakította félbe, felkapták őt és székestől háromszor körülhordozták a színpadon, kacagva, sikoltozva és örvendve, hogy a rejtély végre megoldást nyert és barátnőjük régen áhítozott titkát megtudták. Elegáns tavaszi és nyári nthM gg és Társa 5zég készit ... üzlethelyiség: Hám János-ntcza. Nagy szövetraktár csakis jó- minóségú anyagokból. — 1/ , a i legjobbat és legolcsóbban DEM l<^ (S Á M fi H P kávékereskedőnél -mm KáX/pt mr beszerezhető IF- D ^ ~ ^ A. IN U U II Szatmár, Kazinczy-utca lö s£ ■ „Mokka keverék“ cégem különlegessége l j^g. 4-40 korona, villany erővel pörkölve.
