Szamos, 1909. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1909-01-20 / 15. szám
Aj, / > XXAAL évfolyam SzaíiKár, 1909. január hé 20 , szerda. m i j \ FIGGETLEi POMTIKA1 MPIL4P. 15. szán*. Előfizetési d i J ; Helyben: egy ívre 12 K. félévre 6 K. V« évre 3 K. I hóra I K. Vidéken : 16 8 Egy szám ára 4 fillér. SZERKESZTŐSÉG 6s X I A 1» Ö H I V A T A L : Rökíinzi-atoza 9. sz. Tniefon: 107. Hiadsaneiaä dijat. Ssatnusron, « lap kl»Jőfcíves*ift&/.rv iisseteaaoi HIRDETÉSEK: Készpenífizetés mellett a legjutánvosabb árban közöltetntk Hyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Az adójavaslat. (T.) Az uj adótörvény egy gyönyörű igazságot foglal magában. Azt, hogy akié a föld, azé az ország, a többieké pedig az adó, hogy nekik is legyen valami. Magyarország városainak termelő lakosságára van kimondva ez a halálos Ítélet és ez a lakosság most a siralomházban ül, várva az Ítélet végrehajtását. Igaz, nem várja nyugton. Hatalmas tiltakozó gyűlést tartottak Budapesten, amelyen tiltakozott mindenki a kereskedő, iparos és szellemi foglalkozással élő osztályok rovására készülő reform ellen. Ez a reform abból áll, hogy az iparosok, kereskedők, ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek, pénz- vállalatok kétszer annyi adót fognak fizetni, mint eddig. Azok az osztályok, amelyek napról-napra élnek, akiknek a jövedelme nincsen fundálva, akik, ha hirtelen meghalnak, koldusokat hagynak hátra, akiknek föld és tőke nincsen a háta mögött: ezek vannak kiszemelve arra, hogy ekzisztenciájuk megingatása árán az állam pénzügyi egyensúlyát megmentsék. Hogy a koalíciónak kezdettől fogva városellenes, agrárfeudális politikája volt, azt tudjuk. A koalíciónak ezért nincs mit szégyenkeznie. Azon testületek közé tartozik, amelynek mindig van oka, de soha nincsen joga a szégyenkezésre. Szégyelni ezt csak maguk a városok szégyelhetik. A városoknak egységes táborát kellene a koalíciónak magával szemben találnia. Olyan természetes ellenség gyanánt, olyan elkeseredett önvédelmi harcot íolytató ellenfélnek, mint aminőt gyilkosával folytat az áldozat a haláltusa utolsó, emberfeletti erejével. Az utóbbi tiltakozó gyűléstől elvárjuk azt az eredményt, hogy Magyarország összes városaiban és remélhetőleg a mienkben is, harci riadóként log felhangzani az uj adótörvény ellen intézett határozati javaslat. Ha ez a küzdelem megindulna és sikerre vezetne, akkor ez a siker a legnagyobb volna az újabb idők összes sikerei között. Mert a mai többség holttestén keresztül lehetne csak megbuktatni az uj adótövény javaslatát. Az orvvadász. Másodízben tartja kezében We- kerle Sándor Magyarország kormányzó pálcáját, volt és van alkalmunk tehát őt minden jó és rossz oldaláról megimernünk. Először mint elsőrangú finánczseni, azután mint a liberalizmus zászlóvivője jelent meg a nemzet előtt, majd ismét mint csendes, szürke beamter, koalíciós miniszterelnök, a reakció ieghatalmasabb istápolója s végre mint orvvadász tűnik föl előttünk. Kormányostul, koalícióstul csávába került Wekerle uram. Nem tud mozdulni se előre, se hátra. Egyik oldalon szorítja a függetlenségi párt, a másikon a király. Éles szeme észreveszi, hogy az a két ember, akit igyekezett egymástól mindig bizonyos távolságban tartani : Kossuth és Andrássy, háta mögött nemcsak kacsingatnak egymásra, de paroláznak is már. S mivel közéjük furakodnia most már alig sikerülhet, az utolsó eszközhöz folyamodott. A parlamenti szünet utolsó napján fedett állásból célbavette mindakettőt, sőt Ap- ponyit is, aki hir szerint a még mindig nem egészséges Kossuth Ferencz helyett a királyhoz kap meghívást. S mikor emiatt az orv- vadász-tempó miatt még nagyobb zűrzavar támadt a különben is nagyon megrettent koalíció soraiban, a lesipuskás kormányzót elhagyta régi ügyessége és gyönyörűségesen elárulta magát. Eszünkbe jut ez a régi kis állatmese: A tehén panaszt emelt az állatok királyánál, az oroszlánnál, hogy ellopták a kis borját. Az oroszlán összehívta az állatokat, hogy kinyomozza a tolvajt. Alig ült össze a nagy inkvizíció, a farkas fölállott és kijelentette, hogy nem ő lopta el a borjut. Természetes dolog, hogy tovább már nem kellett nyomozni a tolvaj után. A bécsi lapban eldurrant lövések után is megjelent a cáfolat, hogy a lövések, amelyek mellesleg meg- jegyszve, igen szépen találtak, nem a miniszterelnöktől eredtek. Most tehát már tudhatja mindenki, hogy a koalíciónak nincsen rendben a szénája s hogy ha valaki drukkolhat, az nem lehet más, mint Wekerle miniszterelnök, aki különben a legnagyobb nyugalommal beszél a nép jövőjéről, a bank kérdésnek, a katonai kérdéseknek, a választói reformnak olyatén megoldásáról, mely egyedül szerezhet üdvösséget a nemzetnek, de amely üdvösség tulajdonképpen esak a halál után következhetik be. Wo,'erle jól számított. Éppen a parlament megnyitása eiöti robbantotta föl a bombákat s olyanokat beszéltetett ki a három fő- koaliciósról, amikről neki is volt tudomása, amiket ő is helyeselt mindig, de amelyek az ódiumot a másik háromnak fejére zúdították. Ha a koalíció fölbomlik, mielőtt a tervbe vett „reformokat“ megvalósíthatta volna, vagy Kossuth Ferenez kerül egy tisztán függetlenségi kormány élére, vagy Andrássy lesz az esetleges fúziós többség mellett miniszterelnök. Wekerle tehát a sötét háttérben marad. Miért engedné ezt ? Kibeszélte hát társainak bűneit, hogy az egyiket teljesen lejárassa, a másikat meg, ha le nem is járathatja,, örökre lehetetlenné tegye. Hogy terve mennyiben sikerült, az már az első hetekben nyilvánvalóvá lesz Az az egy bizonyos, hogy az orvvadász utolsó lövegeit lőtte ki, újra tölteni már ideje nincs. Most már csak az a kérdés, ki mellé fog sorakozni a többség. Az orvvadász mellé-e és engedi, hogy a megsörétezettek kiszenvedjenek, vagy pedig emezeket gyó- gyitja-e ki és a lesipuskást hagyja el. Bármelyik eset álljon is elő, megint csak a vezérek torzsalkodása foglalja el ez időt s ennek kárát ismét csak a nemzet látja. Szomorú jelenségek között indulnak meg tehát a parlamenti tárgyalások s ki tudja, hogy a nagy nemzeti kormány mily nagy veszedelmeket hoz még erre a szegény, agyonsanyargatott magyar nemzetre! A tanácsból. A Verbőezy-utca meghosszabbítása. A városi tanáes elhatározta, hogy a Verböozy utcának az Isfcvántérrel való összekötése eéljából a rendezés útjába eső telkekre megkéri a kisajátítást s erre nézve a közgyűléstől felhatalmazást kér. A zárda telekre nézve valószínű a békés megegyezés, a többi telkekért azonban a tulajdonosok oly magas árakat kérnek, hogy a kisajátítás elkerülhetetlen. A felső kereskedelmi iskola eiheiyezése. A Deák-tér sarkáu lévő régi postaépület az uj postapalota felépítésével a város rendelkezése alá kerül. Ezen régi posta emelrAi helyiségeiben akarja a tanács a felsőkereskedelmi iskolát elhelyezni. E eélbói megbízta a gazdasági tanácsost, hogy a főmérnök és a felsőkereskedelmi iskola igazgatójának meghallgatásával készítse el az épület átalakítási prog- rammját és azt a tanácshoz terjessze be. A tanítók háza. A gazdasági tanáesos a tanítók háza céljára kéri ingyen telek gyanánt a Teleki-utcai Kováos-fé’e telekből 1000 négyszögölet jelölt ki. A tanács a javaslatot elfogadta s az ügy szabályszerű tárgyalását előkészíteni rendelte. Felterjesztett alapszabályok. A múlt évben városunkban tartott orsz. tűzoltó kongresszus alkalmával megalakult szatmárvármegyei tűzoltó szövetség alapszabályait a városi tanács felsőbb jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felterjesztette. A közúti költségvetés jóváhagyása. A kereskedelmi miniszter a város közúti alapjának 1909. és 1910. évi költségvetését jóváhagyta s az útadó hányadát az állami adó 10 százalékában, a kézi napszám minimumot 8 koronában, az igás napszámot € koronában állapította meg. Rótta Simon nagy választékú cipőraktárát 0- ^ afáBljixiK: a t v©vő-közö asé gnek, mist legolcsóbb be va a át* List ?? t Közvetlen a „Pannoni a" szálloda mellett — Szstmár és fiáiké legnagyobb eziporaktara. ..>£> * Figyelmeztetés! Az előrehaladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
